"A darab szerzője: Kiss Csehov" - De mi lett a nővel? a Tháliában

A Határon Túli Magyar Színházi Szemle utolsó napján, május 14-én a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház: De mi lett a nővel? című vendégjátékát nézheti meg a Tháliában a közönség. A darab nyolc Csehov elbeszélésre épül, melyeket Kiss Csaba fűzött össze egy történetté. A groteszk humort sem nélkülöző előadás főszereplője három férfi, s mi másról szólhatna, mint a (majd) minden férfi álmát megtestesítő nagybetűs Nőről. Nagy kérdés persze, hogy a Férfimese alcímű darab végén megtudjuk-e, hogy mi lett a nővel? Aki válaszol – az előadás rendezője, Tóth Árpád.

- Mindazok, akik nem ismerik a darabot, hogyan képzeljék el, kinek a szövege inkább, Csehové vagy Kiss Csabáé?

Ez a darab Kiss Csabának egy nagyon bravúros munkája, amiben különböző Csehov novellákat gyúrt össze úgymond egy masszává. Ezáltal abszolút nem érződik, hogy egy másik kéz is belenyúlt az eredeti alapanyagba. Maga a szöveg azzal keltette fel az érdeklődésemet, hogy nagyon modern, érthető helyzeteket kreál. Közben meg eszméletlenül csehovi marad az egész, nagyon mély, nagyon groteszk, néhol meg maian abszurd. Szerintem Csaba pontosan meg tudta tartani Csehovnak ezt a furaságát, én így hívom, de persze zsenialitásnak is lehetne nevezni azt, ahogyan a gondolati többértelműséggel bánik. Az olyan helyzetekre utalok, amikor kimondunk valamit, de közben meg elhallgatjuk azt, amire gondolunk, mert ugye általában nem azt mondjuk ki, amire valójában gondolunk... Tudom ez így kicsit bonyolultan hangzik, de remélem érthető, hogy mit akarok ezzel mondani... Szeretném azt hinni, hogy nem csak Csaba szövege, de az előadás is visszaadja ezt a (csehovi) nyelvi abszurditást.

- Akkor a plakátokon akár úgy is szerepelhetne, hogy a darabot írta: Csaba Csehov, vagy...

Simán! Nyugodtan írhatnánk azt, hogy a darab szerzője: Csaba Csehov, vagy Anton Pavlovics Csaba, vagy Kiss Csehov (hatalmasat nevet) tehát abszolút lehetne ezzel játszadozni. Mindenesetre, le a kalappal Csaba előtt, ahogy ezt megírta, az biztos.

A történet alaphelyzete röviden az, hogy adott három férfi, aki együtt utazik. A látszólag soha véget nem érő útjuk során, a szereplők anekdotákat mesélnek egymásnak egy valóságos vagy képzeletbeli nőről. Amikor a kezembe került a szöveg, több kérdés is felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Az első az volt, hogy miért van ráutalva ez a három ember arra, hogy együtt utazzon, miközben nagyon sokszor, szinte vérre menően összevesznek, de mégsem hagyják ott egymást. A másik kérdésem az volt, hogy miért kezdik el mesélni ezt a történetet a nőről, illetve ebből jött a harmadik, hogy miért játsszák el bizonyos állomásait ennek a mesének? Mindezekre megtaláltam a választ, de ahhoz, hogy a megfejtéseim érvényre kerüljenek az előadásban, egy bizonyos fokig hozzá kellett nyúlnom a szöveghez, amitől egy kicsit más sorrendjük is lett a történeteknek. Ezen kívül, még pluszban bevittem a darabba olyan Csehov szövegeket, amik nincsenek benne a Kiss Csaba által írt eredeti történetben. Nagyon szép például, ahogyan Tuzenbach búcsúja (a Három nővérből, a szerk.) elhangzik egy totál másik szituációban. Ezáltal is érzékeltetvén azt, hogy mennyire örökérvényű dolgokat volt képes Csehov megírni – egy teljesen más helyzetben, ugyanazok az életérzések mennyire erősek egy emberben.

- Ha már Három nővér, és három kérdés, akkor nekem is lenne még legalább kettő. Ebben a darabban valóban van három férfi, vagy ők is a férfi mivoltnak a különböző változatai? Tehát egy sokarcú férfi és egy nő, vagy a mindenkori férfi és az örök nő a szereplői a darabnak?

Szerintem a mindenkori férfiak, és a bennü(n)k élő Nő a szereplői ennek az előadásnak. Ugyan három színész játssza ezt a darabot, de akárhányan is lehetnének, tulajdonképpen bármelyik férfi, mert ugyanezek a dolgok megeshetnek akár velem is, de bárkivel megtörténhetnének. A nő pedig mindnyájunk Irinája. Ne egy idealizált nőt képzeljünk el, hanem egy hétköznapi valakit, akinek vannak érzései, vágyai. Csak annyiban magasztos, amennyire egy nő az tud lenni egy férfi számára. Amikor ugyanis ezek a férfiak elkezdik mesélni Irina Bikulina történetét, akkor nyilván mindenki hozzáteszi a maga valamikori, vagy vágyai nőjével kapcsolatos kérdéseit. Úgy és azért használják ezt a történetet, hogy ne szembesüljenek azzal a valósággal, ami kőkeményen ott van körülöttük, és amitől nem tudnak szabadulni. Tehát egy olyan helyzetben van ez a három ember, amiből nincs kiút. Az egyetlen menekülési lehetőségük a fantáziájuk, ez a történet, amit kitalálnak. Szerintem pont ettől válik még igazabbá, még kegyetlenebbé, még valóságosabbá a nő története, mivel ez az egyetlen út ahhoz, hogy a három utazó ne szembesüljön a valósággal.

- Az előadás címe (is) egy kérdés. Megtudjuk a darab végére, hogy mi lett a nővel?

Ugyan ez a történet címe, és valóban ezt járja körbe az előadás, de igazából azt is megkérdezhetnénk magunktól, hogy mi lett ezzel a három férfival, akik arról beszélgetnek, hogy vajon mi lett a nővel... Egyébként én nem szeretem a színházban (sem) az egyértelmű válaszokat, így ez az előadás is csak egy lehetséges megoldást kínál, ami mellett számos megfejtés létezik még. Tehát azt tudom neked mondani, hogy a darab által kreált kérdésekre a választ minden bizonnyal, a néző saját magában fogja megtalálni.

Az interjút Hegedűs Claudia készítette

fotók: Balázs Attila

----

Határon Túli Magyar Színházi Szemle

2012. május 9. – 14. - Thália Színház

A Thália Színház ad otthont május 9. és 14-e között a Határon Túli Magyar Színházi Szemlének. A találkozó hat napján, nyolc teátrum mutatkozik be a budapesti játszóhelyen. Estéről estére klasszikus darabok és kortárs bemutatók váltják egymást a Thália Színház három színpadán.