Don Carlos előbemutató a Maladype Bázison

Előbemutatót tart a Maladype Don Carlos/Egmont című produkciójából május 20.-án. Az alábbiakban Balázs Zoltá mesél a darabról és arról mekkora kihívást jelent eljátszani a társulatnak.

1

Balázs Zoltán a darabról:

"A Don Carlos a patetikus-retorikus schilleri eszmedráma remekbe szabott példája, bonyolult intrika-dráma. Színhelye a királyi udvar, tárgya a legmagasztosabb eszmék és szenvedélyek. Schiller először „családi rajz”-nak, szerelmi történetnek szánta a darabot, amelynek vezérmotívuma a spanyol királyfi és mostohaanyja szerencsétlen szerelme lett volna, a cselekmény azonban hamarosan politikai élt kapott. Amíg szerelmi történetről volt szó, Carlos és a királynő alakja állt a középpontban, a politikai mondandó érdekében viszont gazdagabban ki kellett bontakoztatni a király alakját és előtérbe kellett helyezni Posa márkit. Posa jelentősége a drámai akció szempontjából egyre nagyobb lett, mert ő vált a szabadság és az emberi jogok szószólójává, ő irányította Don Carlost, ő kapcsolta össze a dráma szerelmi és politikai szálát egységes indíték-hálózattá. Posa márki tündöklő, magasztos alakja teljes egészében Schiller képzeletének szülötte. A királyfihoz fűződő önfeláldozó barátsága, férfias, polgári erényei, államelméleti nézetei, amelyek messze megelőzik korát és a dráma születésének idejét, és a francia felvilágosodás és forradalom eszmevilágát vetítik bele az abszolutisztikus spanyoludvar fojtogató légkörébe, Posát teszik a dráma főhősévé. Ő a schilleri idealizmus legjellegzetesebb képviselője, „azoknak a századoknak a polgára, amelyek majd jönni fognak”. Bár Carlos és Posa elbuknak, és a cselekmény szintjén az orgyilkosé és a főinkvizítoré az utolsó szó, a dráma szárnyaló dikcióval kifejeződő eszmei síkján a szabadság és a barátság nemes ideáljai diadalmaskodnak.

2Hatezer soros, monstruózus terjedelme és bonyolult cselekménye miatt a Don Carlost nem könnyű előadni, de lenyűgöző teatralitása, tirádáinak magával ragadó áriaszerűsége, nagyszabású párjeleneteinek szinte operai fensége izgalmas kihívást jelent azon alkotók számára, akik nem félnek a rendhagyó és szokatlan színpadi megoldásoktól. 

4A Maladype Színház tíz éves fennállása alatt, merész és újító törekvéseinek sikereivel, különleges látásmódjával, sajátos darabválasztásaival, sokszor bizonyította már újszerű elképzeléseinek hitelét. Előadásaival a „szakrális” és a „profán”, a történelmi és a mai, az emelkedett és a hétköznapi egyensúlyára törekszik. Legyen szó Übü király, Figaro, Lorenzaccio, Leonce, Platonov vagy Dante alakjáról, a színpadi megvalósítás sosem nélkülözi az egyén és környezete, a mikro-, és a makro közösség feszültséggel teli viszonyát. Ennek köszönhető, hogy előadásainkban a színpadi alakok úgy képesek a világot bejárni, hogy szinte el sem mozdulnak ki-, vagy megjelölt helyükről. Választott darabjaink mindenkori záloga a színész, aki egész személyiségének súlyával képes fedezni ezt a „mozdulatlanul mozduló” dramaturgiát. 

3A Don Carlos bemutatóját tervezve, nem hagyható figyelmen kívül társulatunk színészeinek fizikális, mentális és dikciós felkészültsége, rendkívüli teherbírása, kreatív energiáinak spontán áradása és a több éves együttgondolkodás közös tapasztalata sem. Schiller drámájának minden szerepe nagyszerű lehetőség a Maladype színészeinek, hogy tehetségüket és jelenlegi tudásukat tovább fejlesszék. Ahhoz, hogy a spanyol barokk fullasztó légköre és az ármánytól, intrikáktól zsúfolt királyi udvar beköltözhessen egy nagypolgári lakás falai közé, társulatunknak erős koncepcióval kell rendelkeznie, mely figyelembe veszi a különleges játszóhely adottságait, a nézők közelségét és a szereplők egymás közti „gyilkos játszmáinak” gazdag lehetőségeit.
A Maladype Színház saját játszóhelyén, a Bázison, polgári környezetben eljátszani Don Carlos történetét, színészeknek, dramaturgnak, tervezőnek és rendezőnek nem kisebb kihívást jelent, mint megvalósítani a „minimalista monumentalizmus” szokatlan műfaját. A nagy kiállítású, látványos és teátrális, történelmi tablókat is felvonultató produkciókhoz képest ( bár Schiller ezen darabja dramaturgiai és szcenikai nehézségei miatt ritkán játszott) a mi előadásunk az individuum és a hatalom „intim”, emberi és mindennapi kapcsolatát szeretné kihangsúlyozni, a megszokottól eltérő színészi és rendezői megoldásokkal. Előadásunk előtérbe szeretné helyezni azokat a függetlenségi törekvéseket is, melyek Carlos és Posa alakját a dráma során erőteljesen meghatározzák és vezérlik. Elképzelésünk szerint, „láthatatlan” ellenfelük, Alba herceg –aki Goethe Egmont című drámájában (mely Schiller Don Carlosának tükör darabja) komoly főszerephez jut- a Maladype színrevitelében is jelentős szerepet kap. Terveink szerint, ezzel a váratlan dramaturgiai gesztussal és rendezői szándékkal előkészítjük egy Schiller: Don Carlos- Goethe: Egmont kettős előadás lehetséges megvalósítását egy közös estén –Magyarországon először! Tíz éves fennállásunk alatt a német „klasszikus” irodalom két meghatározó alakjával, Hölderlinnel (Empedoklész) és Büchnerrel (Leonce) már sikerült találkoznia a Maladype társulatának és a közönségnek, most úgy érezzük, hogy eljött az ideje, hogy Scillerrel és Goethevel is megismerkedjünk."

Fotó: Czitrovszky Balázs

5

F. Schiller: Don Carlos
Fordította: Vas István
II. Fülöp, spanyol király: Kuna Károly
Valois Erzsébet, királynő: Tankó Erika
Don Carlos, trónörökös: Lendváczky Zoltán
Posa márki, máltai lovag: Orosz Ákos
Eboli hercegnő: Varga Gabriella
Alba herceg: Keszég László
Klára Eugénia, infánsnő: Blasek Gyöngyi
Főinkvizítor: Blasek Gyöngyi
Díszlettervező: Gombár Judit
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Góczán Judit
Asszisztens: Tárnoki Márk
Rendező: Balázs Zoltán

süti beállítások módosítása