Elindul interjúsorozatunk a végző dramaturg osztállyal. Elsőként Mátrai Diána mesél arról, milyen leizzadni a metaforafordítástól, és hogy mit jelenthet a dramaturg az Operában.
Mikor jutott eszedbe, hogy dramaturg legyél?
Mátrai Diána: Sokáig angoltanár akartam lenni – mondjuk, az is lettem –, amikor is elment az iskolánkból a kedvenc angoltanárom, ekkor került előtérbe a gondolat, hogy majd dramaturgként színházzal foglalkozzak. Addigra már évek óta nagyon kedveltem a színházat, rendszeresen jártam is, sőt az iskolai diákszínjátszó fesztiválon mintegy evidencia volt, hogy én szervezem az osztályunk fellépését, én választottam novellát, én írtam színpadra. Mondanám, hogy dramatizáltam, de nem hiszem, hogy tudtam, hogy azt csinálom épp.
Akkor ezek szerint szervezőtípus is vagy?
Mátrai Diána: Nemrég elmeséltem Kárpáti Péter osztályfőnökömnek, hogy valaki összeesett a Blaha Lujza téren, és amíg ketten csak sopánkodtak fölötte, én azonnal mentőket hívtam. Kárpáti így reagált: „Hogy lehetsz ilyen cinikus, hogy rögtön elkezdesz szervezkedni, ahelyett hogy te is sajnáltad volna?”
Mátrai Diána, fotó: Borovi Dániel
Fontos ez a fajta szervezőkészség a dramaturg szakmában?
Mátrai Diána: Nyilván munkakör kérdése. Klasszikus értelemben talán nem. Nekem éppenséggel jól jött, amikor a Zempléni Fesztiválon nemzetközi operaprojektet szerveztem. Ott ugyan zenélni, énekelni, vezényelni és rendezni nem nekem kellett, ezen kívül viszont nagyjából mindent én csináltam, mondhatni jól bedobtak a mélyvízbe. Kottabeszerzés, hangszerszállítás, próbarend, tolmácsolás, a díszlettervező és a felvételt készítő hangmérnök konfliktusának elsimítása, siránkozó énekesek lelkének ápolása, az előadás után DVD létrehozása… Sőt a szerkesztői munka, ami a Prae.hu nevű portál színházi rovatának vezetésével jár, az is gyakran szervezést, összeegyeztetést kíván meg.
Ha választhatnál, hogy a diploma után mit csinálj, mit mondanál?
Mátrai Diána: Operával szeretnék foglalkozni. Egyrészt írtam egy librettót egy egyfelvonásos operához, és szeretném, ha ahhoz valaki zenét komponálna, és be lehetne mutatni. De ettől függetlenül is operával dolgoznék, ezért is tanulok most olaszt meg zongorát, ezért voltam tavaly Erasmus ösztöndíjjal a bécsi Staatsoperben kilenc hónapot, és ezért is örülök nagyon az olyan munkáknak, mint a zeneakadémiai operavizsgáknál való asszisztálás és dramaturgiai munkák meg operaházi műsorfüzet-szerkesztés.
Ami az idei Don Giovanni műsorfüzete volt, ha jól tudom. És milyen élményekkel gazdagodtál Bécsben?
Mátrai Diána: Te mindent jól tudsz. Bécsben eleve nagyon megható, hogy az ember ott ül a Staatsoper próbáin és előadásain. Egyrészt rengeteget tanulhattam belőle, például azt, hogy a korrepetitorok mindent tudnak, amit az adott operáról tudni kell, legyen az nyelvi, dramaturgiai, szólamvezetésbeli, tartalmi – egyszóval bármilyen kérdés. Valamint hogy a világsztár Ildebrando d’Arcangelo (épp Don Giovannira készült) Harry Pottert néz a moziban, amikor nem kell próbálnia. Másrészt óriási, korábban sosem hallott művekkel találkozhattam kint, így Britten Billy Buddjával vagy Aribert Rheimann Medeájával. Ez utóbbi érdekessége, hogy 2010-ben komponálta a szerző a Staatsoper számára.
Hogy tudsz Te, illetve elképzeléseid szerint hogy tud egy dramaturg opera-előadásokban részt venni?
Mátrai Diána: Nyilván kevésbé van szó „húzásról” az operák esetében, bár olykor az is megtörténik. De magukon a próbákon mint külső művészszem, szerintem fontos, hogy jelen legyen egy dramaturg akár kapocsként a rendező és a karmester között. A gyakorlatban tehát az említett operavizsgáknál olyan is előfordult, hogy összekötő prózai szöveget kellett írnom, vagy a fordított magyar szöveget kicsit alakítanom.
Sokan nem szeretik az operát, unalmasnak, hangosnak, esetleg elitnek tartják. Hogyan győznél meg másokat a műfaj létjogosultságáról?
Mátrai Diána: Igazából nem akarok senkit meggyőzni, én szeretem, szépnek és aktuálisnak tartom, már csak azért is, mert a zene által éppen a már kevésbé aktuális problémák is örökérvényűvé válhatnak. Nekem meggyőződésem, hogy az opera a világon a második legfontosabb dolog, de ettől még, ha valakinek nem tetszik, ne tetsszen, annyi más szépség van az életben. Én például az állatokat nem szeretem, aztán hiába győzködnének az állatbarátok… Igaz, az Operában tartottam operaismertetőket (Petrovics Emil C’est la guerre és Haydn Orfeusz és Eurüdiké című operáiból), ezek az előadások előtti háromnegyed órák végül is kvázi győzködések, hogy ami most következik, az nagyon jó lesz. A Haydn-operáról ismertetőt tartani különösen jó érzés volt, de hozzátartozik, hogy annak a próbafolyamatában is részt vettem. Zsótér Sándor rendezőnek tolmácsoltam, mert a férfi címszereplő külföldi volt. A próbafolyamat is, meg Zsótér metaforáinak angolra fordításától leizzadni is nagy élmény volt.
Akkor hasznát tudod venni a gyakorlatban is, hogy angol és magyar szakot végeztél.
Mátrai Diána: Igen, ez nagyon fontos a számomra. Nem is csak a nyelv miatt, ami persze szintén nélkülözhetetlen a dramaturgsághoz, hanem mert például a rengeteg Shakespeare- és egyéb angol drámaóra jó előkészítést nyújtott a színházi dramaturg szakhoz, ahol aztán teljesen más, sokszor sokkal gyakorlatibb szemlélettel közelítettünk rendező-, dramaturg- színháztudós-tanáraink segítségével a darabokhoz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.