Szabó Kimmel Tamás: "Irdatlan falakon kellene áttörni"

Szabó Kimmel Tamással Sztankay Ádám készített interjút a 168 Órának. Szemléztük.

A 168 óra interjújából: 

Szabó Kimmel Tamást elsőkémt arról kérdezték, miért érezte magát elveszettnek, amikor tizennyolc évesen felvették a pesti színművészetire. "Amikor A három nővért próbáltuk Andrei Şerbannal, feltettük a kérdést: miért nem vesznek a csajok vonatjegyet, és húznak el Moszkvába? Şerban szerint azért, mert ott senkik se lennének. Ám vidéken ők azok, akik éltek már Moszkvában" - felelte a színész. Elárulta, Kaposváron volt némi ismertsége, kamaszkorától részt vett a környéken népszerű Déryné Vándorszíntársulat előadásaiban, szüleié volt az  első kaposvári magángaléria. "Pénzt nem hozott, miközben szüleim etették-itatták az alkotókat, a publikumot, jókat kvaterkázva, míg be nem dőlt a bolt. Ma is élő a móriczi világ, nem könnyű kiszakadni a vidéki ritmusból" - mesélte Szabó Kimmel Tamás.

Pályakezdéséről elmondta, Ascher Tamás és Novák Eszter tanítványaiként azt gondolták: sima ügy lesz állást találni, de csak egyetlen osztálytársuknak ajánlottak szerződést: "Ezért alakult a Hoppart, s mellette szinte minden mást elvállaltam. De még a József Attila Színházban is játszottam olyan darabban, amelyet Zsótér Sándor rendezett. Amikor aztán Alföldi szerződést ajánlott, már Znamenák István is hívott Kaposvárra. Budapesten akartam maradni. Tudtam, hogy a Nemzetinek jó a társulata, és presztízsben is komoly dolog hozzájuk tartozni" - mondta a színész.

szabokimmel1

Fotó: Riskó Gáspár, hvg.hu

A nemrég bemutatott Hamlet kapcsán Szabó Kimmel így beszélt generációjáról: "Amúgy a tegnapok valóban nyugodtabbnak tűntek, de a színházi világban és a társadalom egyéb területein akkor is főként ízlésbeli, ideológiai igazodásokkal lehetett legkönnyebben előrébb sasszézni, jobb helyzetbe kerülni. A színész féken tartásának a jogi keretei is ki vannak dolgozva: saját szakmámban például hosszú évek óta ugyanazokat a megalázó munkaszerződéseket dugják az ember orra alá." Szerinte az túlzás, hogy ennek az egész generáció a tudatára ébredt, de "egyre többen vagyunk, akik azt gondoljuk: változtatni kellene" - szögezte le. Úgy véli, "irdatlan falakon kellene áttörni", leutasítva a színről "szokásaikban megcsontosodott, ugyanakkor kapcsolatokkal megerősített korosztályokat" - fogalmazott a színész.

Szabó Kimmel arról is szólt, hogy a Nemzeti Színház hamarosan bemutatja a Jönnek a menek munkacímen futó társadalomkritikai musicalt, melynek szinopszisát két színészkollégájával írták, és a "főnök", vagyis Alföldi rábólintott. "Az ilyen apróságok is fontosak, még ha egy színházi előadásba nem is fog beleremegni az ország" - vélekedik.

Szabó Kimmel Tamás szerint korosztályában egyre többen vannak, akik külföldön próbálnak szerencsét, őt is hajtja a kíváncsiság, "amit minden egyes itthon töltött nap megerősít." Erről így mesélt:

"Anyai ágon székely vagyok, de más szempontból is magyarabb sok melldöngető magyarnál. Mégsem ugyanaz a srác, aki elsős főiskolásként boldogan esküdött fel a magyar kultúra szolgálatára. Akkor nem szóltak, hogy ebbe bele is lehet rokkanni; hiába a sok szép lózung, a tehetségnél olykor fontosabbak az egyebek. Egyébként is: milyen súlya van ma a kultúrának? Egy a Nemzetiben eljátszott Hamletnek? Tervezem: elmegyek Mexikóba, és akár halat pucolok egy üzemben, hogy megéljek. Közben világot látok, új élmények hatnak rám, szélesedik a látóköröm" - nyilatkozta a színész.

"Háborgásom ellenére hiszem: a színház hosszabb távú működésének a tehetség az alapja, az végül mindent felülír. Megtörtént már, hogy problémás szakmai szituációban olyan kollégától kaptam az egyetlen használható tanácsot, akivel amúgy egész mást gondolunk a színházon túli világról. Az a jó színházi közeg, amelyben a színpadi történések mellett lényegtelen, hogy miről szólnak a büfémonológok" - összegzett Szabó Kimmel Tamás.

A teljes interjút itt olvashatják.

süti beállítások módosítása