Az első főszerep - Kamarás Iván jelenti

"Amikor pár hónappal ezelőtt közölték velem, hogy elmarad az aktuális filmünk budapesti forgatása Christopher Lambert miatt, gondoltam, ez is megy a jó lett volna polcra, a többi, meg nem adatott lehetőség mellé. Kiválasztottak egy kisebb szerepre, szerettek volna velem dolgozni, de a szerencsétlen körülmények folytán valahogy mégsem jött össze" - számolt be blogján Kamarás Iván.

A blogról:

„Sok mindent írtak már a lapok azokról a kollegáimról és persze rólam is, akik Magyarországon kívül is megméretették magukat. Ezek az anyagok vagy világsztárrá avatnak szinte bárkit –akár két mondatos statiszta szerep után is-, vagy maró gúnnyal azt bizonygatják,hogy magyar színész maximum pincér lehet Hollywood-ban. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább én írom le mindazt ami velem történt és történik, jót, rosszat egyaránt, mert az igazság odaát, vagyis ideát van…” - fogalmaz blogleírásában a színész. Bejegyzései hetente kétszer frissülnek a KAMERIKA blogon: http://kamerika.blog.nlcafe.hu/.

Részletek a blogról:

Sorsszerűen közeledett…
.... nem is tudtam pontosan megmagyarázni magamnak, ez alkalommal miért is megyek az Államokba. Nem volt konkrét feladatom, de három hétre tervezett utam sorsszerűen közeledett, úgy látszott, meg kell történnie… Tudtam, hogy lesz egy találkozóm egy producerrel, de ez jelen esetben mellékesnek, lényegtelennek tűnt. Egyszer már elmaradt a forgatás, nem bíztam benne, hogy ebből még bármi lehet.
Apám hosszú és kegyetlen harca az élettel – egy 16 évvel ezelőtti baleset következtében tolószékbe kényszerítve – akkoriban már egyre nehezebben volt elviselhető. Nyilván leginkább az ő számára. Ismét kórházban volt. Kísértetiesen hasonlított minden a két évvel korábbi helyzetre, amikor először elindultam Amerikába. Most magánál volt, nem eszméletlen. Mindent tudott. Viccelődtünk a karácsonnyal, hogy mit szeretne. Nehezen indultam el… Két nap múlva, mikor az öcsém felhívott Pestről, bár felkészültem a hírre, mégis sokkolt. Apám elment.

ivan

“Be tudnál jönni esetleg a Glendale Studióba?”
Az ember ilyenkor minden kötelezettségének próbál eleget tenni, igyekeztünk mihamarabb megszervezni a temetést és az egész hazajövetelemet. Természetesen felhívtam a produkció illetékesét is, hogy értesítsem őket a változásról. Azt kérték, ha már kirajzolódik a visszautam pontos időpontja, mindenképp hívjam őket. Rendben, feleltem. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam a dolognak. Intéztem, amit tudtam és kellett. Másnap megcsörrent a telefon. Ivan? Igen, felelem. Kiderült már, mikor indulsz? Úgy tűnik, egy szűk hetem van még, mondtam a producer hölgynek. Szeretnénk neked adni egy nagyobb szerepet a  filmünkben, be tudnál jönni esetleg a Glendale Studióba? – szólt a kedves hang a vonal másik végén. Mikor is? – kérdezem. Kettő körül? Nem felel meg holnap? Ma jobb lenne? Értem. Hát jó. Ebben az esetben ott leszek. Hm. Sok gondolat pereg le a fejemben, de igyekszem objektíven kezelni az eseményeket. Ne menjünk a dolgok elébe, hamarosan minden kiderül, kb. hasonló paneleket mondogatok magamnak.

IMG_1196

Egy rossz hír… meg egy elég jó!
A filmről annyit tudtam Hódi Jenőtől, a film magyarországi producerétől (a Budapest Film Academy igazgatójától), hogy jönnek decemberben Magyarországra és kimondottan Christopher Lambertre – aki a film főszereplője – koncentrálva leforgatják az összes jelenetet, ami a három részben felmerül. Mert ez mozifilm és trilógia. Megnézték az én bemutatkozó anyagomat, tetszett és szeretnének egy szerepre a harmadik részben. Körülbelül ennyi információval rendelkeztem. A többit majd ott, mindjárt megérkezem és okosabb leszek, gondoltam magamban.
Rövid várakozás után megérkeznek a producerek, nem teketóriáznak, hamar rátérnek a lényegre. Van egy rossz hírünk és egy jó: Lambert már nincs a produkcióban, ezért a csúszás. A jó hír viszont, hogy téged akarunk helyette! Igen? – kérdezem és próbálok közönyösnek tűnni eközben. Hajlandó lennél átvenni a szerepét? – hangzik a nem várt kérdés. Hm… Nem igazán ismerem a könyvet. Mi a szerep pontosan? Próbálok közömbös maradni a témakörben, ami egyre nehezebben megy. A történet röviden: Phyllip Turk a világbank elnöke, rendkívül befolyásos figura. Intelligens, sármos, elegáns. Teljes uralomra tör. Ő, aki az egész kalamajkát okozza, tulajdonképpen a negatív főszereplő, az ördög maga. Öööö, kimondottan jól hangzik. Érdekes. Teszem hozzá tárgyilagosan. Mikor kellene megcsinálnom a munkát? Egy hét múlva forgatás…

Rengeteg szöveg
Értem, meg kell beszélnem az otthoniakkkal, a szomorú eseményekre való tekintettel. Ez teljesen érthető, hangzik a választ. A beszélgetés során annyi megtudtam, hogy az első két rész 90 százaléka már leforgott, csak az én jeleneteim hiányoznak, a harmadik rész, amiben a legnagyobb szerepem van, Budapesten forog. Tökéletes. Ezt a kb. 12 hiányzó jelenetet megpróbáljuk belesűríteni 4 napba, melós lesz, de ez van. Kíváncsi vagy az első rész előzetesére? – kérdezi tőlem a rendező, producer. Hogyne! – felelem kíváncsian. Eric Roberts az egyik főszereplő, ismered? Nyilván – felelem meglepve. Ez igazán impozáns, szuper. Elküldjük a könyvet és beszéljünk a továbbiakról. Helyes, várom – köszönünk el egymástól. Egy ilyen lehetőség nem mindennap jön szembe az emberrel, azt meg kell hagyni…
Az egész családom megértő, mindenki segít az átszervezésben. A könyv izgalmas, az én szerepem szinte a legjobb a filmben. Rengeteg szöveg. Huh. Minél hamarabb meg kell állapodni, mert mindjárt itt a forgatás és a szöveg nem lesz kevesebb. Mindennap tanulok, amennyit csak bírok. Nem kis riadalom lett úrrá rajtam, amikor két nappal a forgatás előtt átküldték a végleges anyagot, melyhez nem kevés, eddig ismeretlen, teljesen új monológot csatoltak. Azt hittem, rosszul látok. Éppen kezdtem megnyugodni, hogy az első irgalmatlan masszán átrágtam magam, mindent tudok, majd megérkezett ez a kis meglepetés. Még fel is hívtam őket, de közölték, hogy nem tévedés és ne aggódjak, menni fog. Köszönöm szépen…

“Színházban is játszol? Akkor te igazi színész vagy!”

Mark-oltoz

Az öltözőmet egy Turk feliratú papírtábla jelzi. Ismerkedés a stábtagokkal egyenként, ahogy ez megszokott és normális. A szöveget tudom, még ha álmomból keltenek is. Bebiztosítottam magam. A mennyiség azért kissé nyomaszt. Első napra kilenc oldal, szinte faltól falig monológ. Az első jelenetem három oldal, csak én beszélek. A világ vezetőit kell meggyőznöm arról, hogy át kell adniuk a hatalmat, nincs más lehetőség földünk megmentésére. Nagy kő gördül le a szívemről, amikor hiba nélkül lemegy. Kimondottan jól esik, a második napon egyesével odaszállingózó stábtagok elismerése, érdeklődése. Színházban is játszol? Akkor már értem. Te igazi színész vagy! Amerikában ugyanis két külön szakma a színházi és a filmszínész. Nincs időm hátradőlni, ugyanis a négy nap teljes erőbedobással és koncentrációval zúg el, mint egy gyorsvonat. Rengeteget tanultam ismét.
Természetesen a forgatás utolsó napjára is jutott egy kis izgalom. Reggel odajött az asszisztens és közölte velem, hogy a rendező üzeni, igazán jó volna, ha azt a szöveget is felvennénk most, ami eredetileg csak hangalámondás lett volna. Mi sem természetesebb, vágtam rá. Ha az eddigi mennyiséget el tudtam mondani, ezzel is megbirkózom valahogy. Mindenért meg kell dolgozni, nincs mese… Ilyenkor mindig eszembe jut a harcművész alapelvei közül az első: a legrosszabb helyzetben is nyújtsd a legjobb formád! Hamarosan kiderül, hogy sikerült-e. A film harmadik részét nem sokára forgatjuk Magyarországon, én már izgatottan várom…

Forrás: http://kamerika.blog.nlcafe.hu

süti beállítások módosítása