El Kazovszkij 64 - Vetítés a Cirko Gejzírben

El Kazovszkij magyar képzőművész pénteken lenne 64 éves, ebből az alkalomból a nevét viselő alapítvány a művészről, illetve a vele készült filmekből vetítést rendez aznap fél héttől a Cirko-Gejzir moziban.

Siklós Péter, az El Kazovszkij Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta az MTI-nek, hogy először mutatják be Mógor Ági most elkészült 52 perces filmjét A Sakál, Kutya, Bolygóhollandi címmel. A felvételek El Kazovszkijjal 2001 nyarán készültek. Az elnök magyarázatként hozzáfűzte, hogy a címben a sakál és a kutya a művész témáira utal, a bolygó hollandi pedig képeinek vándor motívumaira és Wagner-szeretetére, ugyanis a film El Kazovszkij zenei világába is bepillantást enged.
Fél kilenctől vetítik azt a filmet, amely a 2004-ben a művésszel folytatott beszélgetést tartalmazza El Kazovszkij - Gondolatok színházról, életről és halálról címmel. A 32 perces alkotás Forgács Gábor, Lengyel Boldizsár és Pálinkás Imre munkája.
A művész több színháznak is dolgozott mint díszlet- és jelmeztervező. Legtöbbet Szolnokon foglalkoztatták, ott társa volt a munkában Csizmadia Tibor és Szikora János - idézte fel a kuratóriumi elnök.

el Bittner Meenakshi Dóra, aki jó barátja volt a képzőművésznek, El Kazovszkij emlékére dél-indiai klasszikus táncot mutat be, ezzel utalva arra is, hogy a művész nagy támogatója volt a különböző kultúrák megismertetésének. Végül levetítik Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjéből készült filmet, amelyet Matthew Bourne rendezett 1966-ban, és amelyet El Kazovszkij Londonban látott először, és egymás után legalább hatszor megnézte. Hatására versciklus született és képet is festett az élet és a halál taváról.
El Kazovszkij a legjelentősebb kortárs magyar képzőművészek közé tartozott. 1948-ban született Leningrádban (ma Szentpétervár) Jelena Kazovszkaja néven. Az orosz származású festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1965-től élt Magyarországon, 1977-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Kádár György és Kokas Ignác voltak a mesterei. 
Képein állandó jelentésű motívumokat használt, s ezeket a görög mitológiából merítette. Magyarországon jeles közgyűjtemények, többek között a Magyar Nemzeti Galéria és a székesfehérvári Szent István király Múzeum őrzi El Kazovszkij műveit, de megtalálhatók alkotásai osztrák és lengyel galériákban, múzeumokban, valamint magángyűjteményekben. 
Siklós Péter tájékoztatása szerint az El Kazovszkij Alapítvány létrehozását még maga a művész határozta el, részt vett a kuratórium tagjainak kiválasztásában, felkérésében, de halála miatt az alapító végül El Kazovszkij édesanyja, egyben örököse, Irina Putolova lett. Az alapítvány terveiről az elnök elmondta, hogy még az idén megjelenik az El Kazovszkijjal készült interjúkból és beszélgetésekből szerkesztett kötet a Magvető Kiadónál, készül egy életmű-katalógus és nagy kiállítás is munkáiból.

kazo_portre

El Kazovszkij töredékek - Az alkotóról saját szavaival:

- "A művészet az egész világot folyamatosan fölfedezi és értelmezi, ugyanúgy, mint filozófia, a vallás vagy a tudomány. Csak más a fókusztávolság. Ha mitikus a látásmód, akkor természetesen minden apró részlet része lesz ennek az össz-látásnak. Valóban, valahogy így is látom a világot. De a mindennapi életemben egyáltalán nem mitizálok semmit. Tényleg nagy életélvezõ vagyok. És nagy halálfélõ.  

Pont azért élvezem annyira az életet, mert minden pillanat utolsó pillanat. Ez egyértelmû: minden pillanat utolsó pillanat. Tényleg úgy fekszem le, hogy kész, vége, nem lehet tudni, másnap lesz-e másnap? És az ébredés mindig új élet, és nagyon rövid ez az élet. Már naponta is rövid, összességében meg még rövidebb. Ezért nagyon élvezem az életet, és nagyon nem bírom a vakfoltokat. Amikor úgy érzem, nem történik semmi, nem történik az élet: az a halál. Egyszerûen az életbõl kevesebb lesz, és akkor nyilván több lesz valami másból. Az a valami más, az csak a semmi lehet. Nagyon rosszul tûröm, sajnos, a gyakorlati nehézségeket, az üresjáratokat". (Isten testéből vágjuk ki azt, ami létrejön. Szüts Miklós beszélget El Kazovszkijjal, 2000, 2004/03.)-


-

"Pygmalion megalkotta azt, amit eleve szeretett, s ezen a közvetettségen keresztül végül az életet kapta. Ludwig számára a vágy és a teljes elérhetetlenség marad, az alkotás a maga tárgyszerűségében, ami sohasem lesz élet. Mert Ludwig nem hívő. Pygmalion viszont a mitológián belül van, istenek jelenlétében él. Ez óriási különbség a XIX. század és a mitologikus kultúrkörök között. Ezt a közvetlenséget én nem élhetem meg, csak eljátszhatom. A Ludwigot megélhetem. Ez az én korom is.

 

Az élő emberekkel játszott panoptikumok melyikükhöz állnak közelebb?

A panoptikumok? Ludwighoz állnak közelebb. A játék Pygmalionról szól, de engem mozgató szándék, a vágy, a kétségbeesés az a Ludwigé. Nem is marad egyetlen Galathea sem életben, mert mindegyikről kiderül, hogy ideológia, egyszerűen bálvány. Pygmalion valódi Galatheája nem bálvány. Az egy alkotás, ami azonos az istenek alkotásával. A mi alkotásunk a mi nem hívő tudatunkban nem válik azonossá az isten alkotásával,... azt sem tudjuk, mi az isten alkotása. De ha van, ha elfogadjuk, akkor sem válik azzá, mert a semmibe hull bele, és mindenképpen megsemmisül. Persze Ludwig beleélés kérdése is, Pygmalion pedig látás kérdése. A színház mindenképpen Pygmalionról szól, a néző pedig Ludwiggal azonosul, vagy nem azonosul. De a Pygmalion látható. Ludwiggal én teljes egészében azonosulok, a másikat csak játszom, azt, ahogy a színházban átéli a halált, kihívja a halált, megélheti a negatívumot, majd újra él. Ez tipikusan színházi szórakozás". (Kalmár Melinda beszélgetése El Kazovszkijjal.)

- "Rájöttem: a performanszok előkészítése, a szereplők kiválogatásának, felöltöztetésének és földíszítésének folyamata maga is része, sőt úgyszólván lényege az ünnepnek. Lehet, hogy egy valódi „színházi” produkció esetén ez nem volna így, hogy a közönségnek alkalmasint már csak a készen berendezett színpaddal és a bebugyolált, megkötözött, kifestett szereplőkkel volna szabad találkozni (s ez a gyakorlatban az elején így is történt), de nekem, aki az ünnepet levezényli és az egész folyamatot meghatározza, ez az előkészület és a vele járó várakozás nagyobb élvezet, mint maga az „előadás”. A Dzsan-panoptikumok ennyiben nem kész „darabok” voltak, hanem ünnepi események – leginkább a karácsonyfa felállításának és feldíszítésének szertartásához tudnám hasonlítani, ami nélkül a gyereknek nem ünnep az ünnep". (A csendélet színpadai. Beszélgetés El Kazovszkijjal, Színház, 2004. augusztus, 12-14.)

süti beállítások módosítása