Idétlen szóviccek keringenek a fejemben a mai Vakság után. Fennakadsz a „Vak Bottyán" meg hasonlók. A legtöbbet épp egy vaktól hallottam, Kroll Zsuzsától, aki a közönségtalálkozón mérhetetlen fekete humorral beszélt saját tapasztalatairól. Egy velünk született képességünk elvesztésének feldolgozása a gyász lefolyásához hasonlítható: lassan elfogadjuk, hogy valami örökre megváltozott, s megpróbálunk az új körülményekhez alkalmazkodni. A Vakság a Nézőművészeti Kft. és a Kolibri Színház közös előadása egy látását fokozatosan elvesztő lány monodrámájáról.
Egyedül van a színpadon és az életben is, egyedül kell eljátszania minden szerepet, melyek által lassan elérhet az elfogadáshoz. Sárosdi Lilla megrázóan éli meg a látás elvesztésének minden pillanatát, töredékekben az értetlenséget, az okok keresését, a teljes kétségbeesettséget, a tudomásul vételt. A humor az, ami minden jelenetet összefűz, és ami miatt az előadást követő beszélgetés is működni tud.
Sárosdi Lilla
Fotó: Schiller Kata - forrás: ordogkatlan.hu
Este hét, negyven fok a Narancsligetben, s a színpadon tábortüzet gyújt a Búcsúkoncert zenekar. Hamarosan kezdenek – ahogy később megtudom, a tűzben az indián dobot kell felmelegíteni, akkor jobban szól. A felszálló háttérfüst kifejezetten jól áll a pesti pincék után ma először nagyszínpadra lépő zenekarnak. A pár hónapja alakult bandának már most lelkes rajongótábora van: a nézők az olyan slágergyanús alkotásokat követelik, mint a Ne várd meg, ó bébi, míg elhízom, az Alibi vagy épp a Lézerkályha állatfarm. Cseh Andris - énekes-gitáros-dalszerző - az első szám után megjegyzi: 17 műből áll a mai repertoár, de mivel csak egy órát kaptak, egy számot sem játszanak majd végig. Ha jól számolom, végül lement mind a tizenhét, és a nagy sikerre való tekintettel még két ráadás is belefért.
Szerző: Varga Zsófia
Kisebb zsák krumpli, fonott kosár, partvis, pecabot, bagett, kávés csésze, boros palack. Mi a közös bennük? Egyszemélyes barkochba helyett inkább elárulom: egytől egyig bűvészeszközök. Csak kerüljenek a francia Compagnie Les Apostrophés négy művész-bűvész kezei közé, és – dacolva a kora délután egy órai, fejtetőkön fortyogó, kíméletlen napsugarakkal, - garantáltan szüntelen gimnasztikára bírják rekeszizmainkat.
Fotó: Büki László
A nagyharsányi faluközpontban előadott utcai performansz egyik szerves eleme volt – akár akarva, akár akaratlanul – a hiba. Az igazi, őszinte, egyszerű, és kedves, a jó értelemben vett baki. Ezektől az előre nem látható nüanszoktól vált igazán emberivé, közelivé és különösen szerethetővé a francia utcai zsonglőrök bohóc show-ja, ami után Palkonyát vettem célba. Több szempontból jó választásnak bizonyult, hiszen az arra tartó Katlanbuszon épp a (szintén francia) Wombo Orchestra fűtötte tovább a legkevésbé sem hűvös hangulatot. Azt hiszem, nem kell sok szót, sort arra fecsérelnem, milyen elementáris erővel hat az, amikor a legszebb, túlzás nélkül mesebeli tájakon suhanunk Villányon keresztül a gyöngyszem varázsú Palkonyára, és mindeközben táncol és ugrál alattunk az egész busz, bőrünk alá pedig bemászik a muzsika.
Folytatva a megkezdett kérdezősködésemet, újabb találóst teszek fel: mi a közös a hullámban és a gumikötélben? Semmi. Ugyanis a hullám a nő, a gumikötél a férfi. Hogy miért? Mert a nő hullámként él: amikor fent van, önbecsülése teljes, sziporkázik, azonban ezt az állapotot rendszerint zuhanás követi, amikor is mindent megkérdőjelez önmagával és összes vélt vagy valós kapcsolataiban. A férfi ragaszkodása pedig a gumikötélhez hasonló, aki csak egy bizonyos pontig távolodik el a hozzá rendelt másik féltől, majd amikor elérte a kívánt távot, alkatánál fogva visszacsapódik, sokkal nagyobb erővel, mint azt a kifeszítettség pillanatában gondolhatta volna. Hullám és gumikötél. Költő és múzsája. Avagy Szabó Lőrinc kontra Mikes Klára (a feleség) és Vékesné Korzáti Erzsébet (a szerető). Kiss Eszter (a színésznő) és Bereczki Csilla (a rendező). Egy szinte fájóan őszinte előadás nőszerepekről, női sorsokról, kínzó, halálos érzelmekről sodró és pulzáló tolmácsolásban a palkonyai faluközpontban. Köszönet érte.
Szerző: Mészáros Csilla
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.