Szomorilláról és egy hangulatos kiugróról - Katlanblog 5.

Bódog egy királyság és alattvalók nélküli király, Szomorilla pedig egy varázserő nélküli tündér. De ne aggódjatok, a történet végére minden rendeződni fog. – Magyarázom egy bostoni, héber nevű srácnak meg Hiroshinak, az Európát éppen körbebicikliző barátomnak. Így, hárman ácsorgunk a Kovács udvarház kocsiszínjében, előttünk sok-sok gyerek ücsörög, meg néhány szülő.

Felrémlik, hogy ma már valami nagyon hasonló élményünk volt a Halász Judit koncerten, meg a titokzatos bocskorszíj vásárláskor és a vattacukor árus körül, de ezek ellenére rendíthetetlenül tartjuk nagykorú identitásunk. Mögöttünk lassan gyülekeznek a felnőttpajtások is, előttünk a gyerekek masszája egy duzzasztógát viharos vizéhez hasonlóan az előadás ritmusát követve felcsap, majd visszahúzódik. Négy, kedvesen-játékosan megvarrt bábot mozgat Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva, modern tündérmesébe ágyazott fejlődéstörténetet mutatnak be. A két főszereplő az első találkozás heves vitába torkollását követően néhány, újságban elhelyezett apróhirdetés segítségével újra és újra találkozik, újra és újra összeveszik, ám végül egymásra talál.

traktoros_2Illusztráció - forrás: ordogkatlan.hu

A boldog vég csak akkor lehetséges, mikor mind a ketten engednek vaskalapos elveikből, és igyekeznek a másik érdekeit is szem előtt tartani. A birtokolni akarás, a másikon való uralkodás és a kishitűség, a védekező önbizalomhiány mechanizmusáról kapunk egy jókora leckét úgy, hogy gyerekek is, felnőttek is élvezik és értik az előadást. A Hepp Trupp nagyszerűen egyensúlyoz a gyerekeknek szánt, de a felnőttek számára is élvezhető előadás keskeny mezsgyéjén. A kétszemélyes csapat kiválóan ért a komikus elemek mesébe fűzéséhez, s nemhogy a külföldi, de a magyar néző is rácsodálkozik a felrepülő, megremegő, majd visszahulló paradicsomos mozzarellára és a végül elfogyasztott tiramisura. A bábok és a kellékek nagyfokú kidolgozottságról tanúskodnak, ugyanúgy, mint az apróra előkészített mozdulatok. Külhoni barátaink jót szórakoznak a gyerekek nagyra nyíló szemein és tátott szájain, ugyanakkor elcsodálkoznak, mert nem láttak még olyan bábelőadást, ahol a bábok érzelmeit mozgatójuk arcáról lehetne leolvasni. Kisharsányban még ilyen is van.

 

Bőröndös bábok bámulói - Sándor Zita

A Vylyan terasz az Ördögkatlan leghangulatosabb kis kiugrója, ahová mindenképpen érdemes vargabetűket tervezni. A harmadik napon például Juhász Gábor és Gyémánt Bálint jazzgitározott öt fertályórát (úgy hetvenöt percet). A színpad előtt a Vylyan Pincészet épülete, hordódíszek és fakuló fű, rajta pokrócos-borospoharas közönség nyújtózik; a színpad mögött, mintha egy mesebeli teraszról néznénk le, egy kis birodalom terül el: Kisharsány, meg a környező szőlősök. Juhász Gábor említi is, hogy talán túlságosan szép ez a környezet, és majdnem hasonlóan túlságosan szép lett a most bemutatásra kerülő, Budapest címet kapó lemezük is. Gyémánt Bálint szerencsére elrontotta – a lemezfelvételkor – az immáron csúnyadal (ideiglenes) nevet kapó kompozíciót, és szerencsére a terasz sem tökéletes, vagy legalábbis igyekszünk nem annak tekinteni: a hangyák logikátlanul mászkálnak, a felhők is rossz tempóban érkeznek. (Most meg egy tőlünk nagyobb erő is igyekszik helyrebillenteni a túlságosan jónak bizonyuló napot; mintha vihar közelegne.)

rpaIllusztráció - forrás: ordogkatlan.hu

A két hatalmas technikai tudással rendelkező zenész könnyedén egymásra hangolódik, csukott szemmel, biztos kézzel és nyitott elmével vezetnek végig Budapest jellegzetes helyein. Valamikor az angol Reményt követően, a Rumbach Sebestyén utca és a Naphegy között Cseh Tamás is szóba (és hangba) kerül. A dalokhoz és a lemezhez kapcsolódó történetek viccelődésbe torkollnak, Gyémánt Bálint beveszi dobosnak azt a locsolót, amely valamilyen furcsa oknál fogva kutyabőrbe bújtatja a közönség egy részét: van, aki pólóját levetve, félmeztelen testtel körbeugrálva igyekszik belőle inni. Az ismert helyek és a régi meg az új munkák ötvözése mellett Kisharsány-ihlette dal is előkerül, végül utolsó számra a fiúk is szétkapcsolnak és egy hosszú improvizációba fognak – a nyugtató, pihentető hangok közé egyre több izgatott szakasz vegyül. Milyen nagy szerencse, hogy ilyen módon megtapasztalható tökéletlenséggel tűzdelt tökéletesség létezik a Vylyan teraszon.

 

Gitár, gitár, locsoló - Sándor Zita

süti beállítások módosítása