Amint azt a sorban állás közben valaki frappánsan összefoglalja: itt az emberek (legyenek helyiek vagy gyüttmentek, fiatalok vagy öregek) egyszerűen szomjazzák a kultúrát, így minden reggel hosszan kígyózik sor a faluközpontokban – az emberek órákat várnak sorszámra, hogy bejussanak a színházi előadásokra. A választék széles, pénteken az alternatívok krémjéből lehetett választani.
A forró és nehéz levegőjű nagyharsányi tornaterem Pintér Béla birodalmává vált. Két nap alatt két Pintér-darab és egy közönségtalálkozó kínálatából válogathat – a roskadozó lelátót és megannyi pótszéket látva – számos arra érzékeny katlanozó. Pintér Béla drámaíró-színész-rendező kiméra péntek este elmondta, hogy az Ördögkatlanon bemutatott darabok, a Szutyok és a Kaisers TV, Ungarn milyen módszerrel és ütemben készülnek. Például az egy-két alapmotívumból induló főszöveget készülésével azonos ütemben próbálják. Megtehetik, hisz velük a szerző, aki a munkafolyamat során egyes szerepeket kifejezetten önmagára ír. Mesélt még a pályafutása 1987-es kezdetéről, az állandóan változó társulatáról, kultúrpolitikáról, a nagy március 15-i ünnepség rendezésének visszautasításáról és nemzetkarakterológiai kérdésekről is. Utóbbi színrevitele a kezdetektől foglalkoztatja Pintért és társulatát. Tanulságos végignézni, hogy a téma feldolgozása hogyan változik az egyes munkákban. Az itt bemutatott Kaisers TV, Ungarnmint sajátos történelmi mash-up a magyar nemzeti önbizalom és képzelőerő hiányáról mond keserédes véleményt. A színpadon az elfoglalt királyi tévében, a félig képzeletbeli kor legjelentősebb orgánumának stúdiójában bemutatott interjú egyszerre a teljes előadást interjúvá lényegíti át. Állást foglaltál-e nemzeti kérdésekben? Létezik-e ilyen kérdés most? Tekinthető-e egy román ember magyarnak? Ezek a témák a fojtogató Szutyok állításaiban is megmutatkoznak. Az állami gépezet sokszor lelketlen elemeinek – orvosnak, nevelőnek, rendőrnek – ábrázolása a jelmez és a színészi játék egységében meghökkentő. A szereplők jelleme viszont nem annyira árnyalt, talán azért, hogy bemutassák a különböző válaszokat a Kaisers TV láttán felmerülő kérdésekre.
Illusztráció - forrás: ordogkatlan.hu
A fesztivál nagy találmánya a Busz-színház, amely váratlanul csap le a gyanútlan utasokra. A tavalyi görög szobros kultúrjárat után idén a Palkonya Air Légitársaság, élőzene és további meglepetések várnak a buszra szállókra. Laza interakciók, rendhagyó idegenvezetés, és a környék legöregebb nénije is mulattatja a katlanlakókat.
Apropó,idén a „klasszikus", elmaradhatatlan Bérczes-féle Mulatság mellett, illetve abból kiindulva egy alternatív verzió is megtekinthető. Hodászi Ádám rendezésében az újságpapír az úr, stilizált üzeneteket látunk a politikai kultúráról, boldogulási lehetőségekről – hiszen mindenki a mulatságot keresi.
A Katlan egyik fő attrakciója a fiatal francia artisták által alapított Galapiat Cirque. Sátrukban kortárs cirkusz látható: szuperhősökként nyűgöznek le történetté komponált trükkjeikkel, lebilincselőek, féktelenek, minden lépésük veszély. Darts-cal, fejszével, késekkel zsonglőrködnek, pingponglabdákat köpnek, s a mutatványok közben rockzenével kísérik magukat.
Illusztráció - forrás: ordogkatlan.hu
Este pedig a nagyharsányi szoborpark amfiteátrumában a színikritikusok által is elismert Caligula helytartója ment (Szikszai Rémusz rendezésében). A lehetetlen és a muszáj összecsapása, a párhuzamos igazságok létezésének belátása és a hatalom természetrajzának boncolgatása nem is lehetne aktuálisabb téma - bár Székely János nívós drámája örökérvényű -, ezt a filozófiai-morális tartalmat a látottak érvényesen, izgalmasan tolmácsolják. Tom Waits zenéje, a fadobozok, műtárgyak és a selyem kontrasztja, illetve a fekete csuklyák és a kegyetlenség megjelenítése ki is lóghatna egy fülledt, csillagos nyári este atmoszférájából, de a színészek kiváló alakítása beszippant egy alternatív univerzumba, lélegzetvisszafojtva várjuk, melyik parancs győz.
A tartalmas napot némi minőségi borral, mosolygó rétessel, vagy épp Péterfy Bori koncertjével lehetett levezetni, az élmények özöne azonban még sokáig zúgott a fejben.
Szerző: Mucsi Emese és Pétervári Judit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.