'Ez egy meseváros' - Könyv született a Kőszegi Várszínházról

Színre visszük a nyarat - ez a 30 éves Kőszegi Várszínház szlogenje és annak a könyvnek a címe, ami a jubileum alkalmából összefoglalja az elmúlt évtizedek történetét. Összeállításunkban bemutatjuk a kötetet és egy részletet is közlünk belőle, melyben Molnár Piroska és Hollósi Frigyes mesél Kőszeghez fűződő élményeiről.

A Vas Népe beszámolójából:

(...) Színháztörténeti tényként is fontos ez a kötet: a várszínház körültekintően, adatokkal alátámasztva megrajzolt első harminc éve mögött - az út a kortárs történelmi drámáktól az igényes szórakoztatásig és kísérleti színházig, vagyis a minőségi sokszínűségig vezet -, mintegy mellesleg kirajzolódik a társadalom képe is. Nem egy estés olvasmány: vissza kell térni hozzá, bele kell merülni. Lehet majd a kötet alapján szakdolgozatot írni, kutatásokhoz, színháztörténetekhezforrásként felhasználni. De mindenekelőtt egy kicsit beleborzongani a fölismerésbe, hogy ebbe a kötetbe (kinek az elejétől, kinek a kilencvenes évektől, kinek az ezredfordulótól) beleszövődött az életünk is. A kötetet Lőkös Ildikó dramaturg emlékidéző interjúi teszik érzelemtelivé és elevenné: "Nekem ő örökifjú", mondja például Makk Károly Jordán Tamásról, akinek "várszínházi korszaka" (Romhányi László és Merő Béla után, Znamenák István előtt) 2004-től 2008-ig tartott. "Kőszeget úgy tartom számon magamban, mint a fiatalságom részét, pedig az éveim száma már akkor sem volt kevés. De ott fiatalnak éreztem magam", mondja (Makk Károlytól függetlenül) Jordán Tamás.

"Szóval, Kőszegnek köszönhetem, hogy megismertem Nórát", mondja Marton Róbert. A Sok hűhó semmiértelőadás óta született két gyermekük: amíg a színpadra most visszatérő Parti Nóra a Chioggiai csetepatéra készült, a papa vigyázott rájuk; aztán az Agota Kristof-próbák alatt Nórára hárult ez a feladat. Vagyis Kőszegen töltötték szinte az egész nyarat. De hát a könyv címe is azt ígéri, hogy: "Folyt. köv."

Szerző: Ölbei Lívia

ketten

Hollósi Frigyes és Molnár Piroska

2 színész, 30 nyár - interjú Molnár Piroskával és Hollósi Frigyessel a kötetből:

Molnár Piroska: A Mandragóra az első közös munkánk Kőszegen Fricivel, 1993- ban. De az egervári nyári játékokon már korábban játszottunk együtt Merő Béla rendezéseiben.

Hollósi Frigyes: Engem nem hívott Béla rögtön Kőszegre, mert eleinte komoly történelmi drámákat tűztek műsorra, és azt mondta: „Neked igazán a vígjáték való...” Úgyhogy a Ravaszy...-ig vártam.

MP: A rendszerváltás környéken jártunk, érdekes volt az élet ebben a határ menti kisvárosban. A Káin és Ábelt próbáltuk azon a nyáron, amikor fölújították azt a hagyományt, hogy a Szent Jobbot körbeviszik az országban, s így Kőszegre is eljutott. Nagy ünnepségek voltak, Merő Béla pedig belekomponálta a műbe a körmenetet köszöntő harangokat. Az előadás bizonyos pillanatában a város összes templomának harangja megszólalt.

HF: Én kétlaki ember voltam sokáig, budapesti is, és szolnoki is, mert annak a városnak a színházában voltam tag. De a határszélen azelőtt még sohasem jártam. Lenyűgözött a táj, az Alpokalja, de még az is, hogy mennyi külföldi van itt, főleg persze osztrákok, tele velük a sok étterem, kicsit minden más volt, mint az ország belsejében.

gazsovalGazsó György és Hollósi Frigyes

MP: Ez egy meseváros. Nem hiszel a szemednek. Csak úgy sétálsz, és hirtelen eléd tárul például az a gyönyörű zsinagóga, amelyik még romos állapotában is különleges szépségű volt.

HF: Meg a becsületkasszák a kapuk előtt. Kinn van a zöldség, gyümölcs meg egy cédula, amin rajta van az áruk, mellette pedig a becsületkassza. Erre minden évben újra meg újra rácsodálkozunk, hogy még mindig működik, beledobják a pénzt, nem viszi el a perselyt vagy az árut fizetés nélkül senki.

MP: Én az utóbbi években a Fő tér mellett egy régi házban lakom, amihez egy hatalmas kapukulcsot kaptam a háziaktól. A kollégák nem hitték el, hogy valódi, inkább, hogy valami kellék. Csodálatos ott lakni, szemben a gólyafészek... Az utcákon mindenki köszön egymásnak.

HF: Szeretem azt az épen lévő várat, ahol dolgozunk, a gyönyörű vidéket. Valamelyik évben barátaim jóvoltából a Szabó-hegyen laktam, ott reggelente még őzeket, szarvasokat is lehetett látni.

MP: Vagy a csodálatos Írottkő! Amikor először jártunk ott, még határőrök vigyáztak, jót beszélgettünk velük.

HF: Tényleg, semmi kellemetlent vagy semmi rosszat nem tudok fölidézni.

MP: Szinte el sem tudjuk a nyarat Kőszeg nélkül képzelni. HF: Merő Béla mindig jól osztott szerepet, jó alkalmi társulat jött össze, jó volt

együtt dolgozni és a közönség szeretetét élvezni, akik közül sokakat személyesen is ismertünk a városból.

A Színre visszük a nyarat című könyvbemutató idejére kamarakiállítást rendeztek:

1

1.

2

2.

3

3.

4

4.

5

5.

Forrás: Színház.hu, Vas Népe, Kőszegi Várszínház

süti beállítások módosítása