Schilling visszautasítja a Kritikusok Céhének jelölését

Az alábbiakban Schilling Árpád szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelét tesszük közzé, melyben arról ír, hogy nem fogadhatja el a Kritikusok Céhének jelölését „A legjobb független előadás” kategóriában.

Tisztelt Színházi Kritikusok Céhe, kedves Kritikus kollégák!

A Kritikusok Céhét az egyik legfontosabb szakmai szervezetnek tartom, ezért köszönöm az előadásunk jelölését „A legjobb független előadás” kategóriában.

Nem fogadhatom el.

A függetlenség nem esztétikai, hanem működésbeli kategória, amely kizárólag az államhoz fűződő viszonyra utal. Ha hozzájárulunk ahhoz, hogy a „függetlenség” esztétikai alapon váljon megítélhetővé, akkor vagy valami igazán innovatív szempontrendszerrel kell rendelkeznünk, vagy egyszerűen nem értjük, hogy jelen szakma-politikai helyzetben a díj odaítélése milyen rendkívüli veszélyeket tartogat a díjra érdemesítettek számára.

A független alkotók – kizárólag esztétikai alapon vizsgálva őket – ugyanolyan alkotók , mint „A legjobb előadás” díjára érdemesített kőszínháziak. Ezzel nem az utóbbiakat kívánom leminősíteni, hanem a függetleneket szeretném beemelni a közös szakmai diskurzusba. (Nyilvánvaló, hogy sem Sebestyén Aba, sem Pintér Béla, sem én nem vagyunk második vonalbeli rendezők. Ha művészileg nem találtatik elég jelentősnek amit létrehozunk, akkor a Céhnek azt kell felvállalnia.)

A „függetlenek” jelzővel illetett csoport legfőbb sajátossága, hogy tökéletesen kiszolgáltatottan a piacról él. A függetlenek megmaradása jelenleg veszélyben forog. Éppen ezért fontos, hogy értsük egymást.

„A legjobb független előadás” elnevezésű díj-kategóriának akkor van értelme, ha létezik a „A legjobb minisztériumi és/vagy önkormányzati színházban bemutatott legjobb előadás” vagy „A legjobb magánszínházban létrehozott előadás” díja is. Csakhogy ez egy nyilvánvaló szamárság lenne.

Ezért a Céhnek meg kellene fontolnia a független kategória eltörlését, és meg kellene próbálnia beterelni mindenkit „Az évad legjobb előadása” díj alá, bevállalva, hogy a kritikusok ekkora spektrumból válogatva ítélnek.
A probléma könnyen kivédhető volna azzal is, ha létrejönnének „A legjobb stúdió”, „A legjobb nagyszínpadi”, „A legjobb szabadtéri” stb. kategóriák – vagyis ha a T. Céh fontolóra venné a díjkategóriák újrafogalmazását a megváltozott előadóművészeti gyakorlatokhoz igazodva.

A "független" szó jelenleg sajnos nem pozitívan, hanem negatívan diszkriminál. Pedig sem többet, sem kevesebbet nem jelent annál, mint hogy az állam által nem normatívan, és nem teljes körűen fenntartott. A függetlenek ügyét hosszú távon az segíti elő, ha az új előadó-művészeti törvényhez igazodva mindazok, akik nem rendelkeznek normatív támogatással egy helyre tömörülnének: így minden érintett tudna arról, hogy ő bizony független, és nem is lehet más.

Cserébe volna szakértő közeg, amely ezt a helyzetet egy igazán innovatív és felelős versenyhelyzetté tudná alakítani. Nem a díjak hiányoznak, hanem a szakmai diskurzus: egy generáció emancipációja.

Köszönettel:

Schilling Árpád

A papnő című előadás rendezője, a Krétakör művészeti vezetője

süti beállítások módosítása