Frenák Pál: Az ösztön önmagában semmit sem ér

Csütörtöktől látható a Trafóban a Frenák Pál Társulat előadása a Hymen. Ennek kapcsán mesélt a koreográfus a HVG-nek múltról és jelenről.

A HVG interjújából:

A kérdésre, hol tölti ideje javarészét, Frenák Pál úgy felelt: “Az életem egyik fele Párizsban zajlik, hiszen a feleségem francia, építész, és kint él a 20 éves lányunk is, aki egyetemista. Az életem másik fele szorosan Budapesthez fűz, itt van az édesanyám, itt vannak a testvéreim, ide köt a munkám is” – mesélte a koreográfus, aki Párizsban hozta létre a Compagnie Pal Frenakot. 1999-ben jött haza, és az éppen nyitó Trafóban kezdett megjelenni.

“Amikor Gyuri (Szabó György) létrehozta a Trafót, ez egyfajta aranykor beköszöntét jelentette Bozsik Yvette-nek, nekem és még sok már hazai kortárs táncosnak is. És ekkoriban történt, hogy egy ösztöndíjjal Japánban tölthettem egy fél évet, a Villa Kujoyamában. A program célja, hogy kortárs művészek betekintést nyerhessenek a japán kultúrába. Számomra ebből életre szóló meghatározó élmény lett! Mivel mindkét szülőm siket és nagyothalló, és ezért nekem gyakorlatilag a jelnyelv az anyanyelvem, mindig rokonságot éreztem azzal, ahogyan a japánok kommunikálnak. Náluk is kiemelkedően fontosak a gesztusok, a testbeszéd. Gyakori eset, hogy az ember leül egy japán mellé, szép csöndben, az pedig órákig meg sem szólal. Ilyenkor a testbeszédét kell megérteni” – mesélte Frenák Pál, aki arról is beszélt, hogy az a világszemlélet, melyet képvisel, az együttes napi munkáját is meghatározza.

Hymen_Boczko_Tamas_11Hymen

“Az én együttesem tagjainak nem „megfelelni” kell, nem technikából dolgoznak. Minden darabomban belső utazást kell végigjárniuk, filmeket nézünk, beszélgetünk. Az InTime kapcsán a Postás mindig kétszer csenget volt az egyik kiindulási pont. Két ember totális rezonanciája, test és lélek intenzív találkozása. Jessica Lange és Jack Nicholson olyan szenvedéllyel esnek egymásnak a lisztes konyhaasztalon, hogy a két test már-már fuzionál egymással. Ezt akarom látni a táncosaimtól is. Látni, milyen az, amikor két ember teljes összhangba kerül, és robban – amikor megmutatják magukból egymásnak azt, amit senki másnak. Ahogy a számomra meghatározó francia filozófus, Gilles Deleuze is mondta: az igazi sárm ezekben az öntudatlan pillanatokban kerül a felszínre – lehull az álarc, elvész a kontroll. A táncosaimtól ezért mindig elvárom, hogy valami elementárisan személyeset vigyenek minden darabba, és mégis jussanak el az univerzalitás szintjéig” – fejtette ki Frenák Pál.

frenak

A Trafóban látható Hymen című darabjáról is beszélt, melyben megjelennek szexualitástól fűtött táncelemek, de –ahogy Frenák mondja- ez az előadás magasabb szintre emeli az egész kérdéskört. “Adott egy esküvő, amelyre összegyűlik a család. Egy esküvő, amely színtér, ürügy, konfliktus. Egy szituáció, amelyben felszínre tör mindaz, ami a társadalmunk mélyén fortyog. Előítéletek, féltékenység, ellentétek. A saját környezetem, egészen konkrétan egy esküvő ihlette a darabot. Szomorúnak tartom, hogy korunkban akár a saját családunkat is ilyen mélységesen meg tudja osztani az, hogy ki bal- és ki jobboldali – hogy ki cigány és ki nem az. Ezek olyan szakadékok ma, melyek mellett nem tudnak botránycsinálás nélkül elmenni az emberek. A kommunikáció, a figyelem felől közelítek. Az ösztön önmagában semmi sem ér, sőt romboló erővé válhat. (…) Ahhoz is figyelem, meg- és belátás kell persze, hogy felismerjük: mindenkiben ott az egyedi, a különböző, de nem az választ el minket, hogy valaki fekete-e vagy épp fehér. A Hymen a hajszáról is szól, arról, hogy az életünk egy rohanás – nincs időnk elmélyülni, figyelni. Ezt a politika felhasználhatja mindkét irányban: van, hogy egyfajta egyensúlyt teremt és van, hogy kiélezi az ellentéteket, mi pedig manipulálhatóvá válunk. Ha a figyelmünk elterelődik a lényegről, akkor ugyanis egymást marjuk, magunkat és a körülöttünk élőket is felőröljük saját frusztrációinkkal” – magyarázta a koreográfus.

Annak kapcsán, hogy a táncszakmán kívül állónak érzi magát, többek között azt is elmondta: “Egészen furcsa, hogy ebben a kavargó, kaotikus világban az emberek az interneten, titokban, anonim módon élik ki és élik meg a vágyaikat, ám nem képesek szembenézni önmagukkal, így aztán a színházban sem tudnak mit kezdeni a világos, őszinte színpadi megfogalmazással, a nyíltsággal.
Van, hogy egy alkotó stílusa, formanyelve, karaktere előnnyé válik bizonyos közegben, és ugyanaz a jelleg hátránnyá egy másikban. Ha valaki hű marad önmagához és meggyőződésből alkot, az egyszerre hatalmas szabadság és közben egyfajta egyedüllét, kívülállás is” - fogalmazott Frenák Pál.

Hymen_Boczko_Tamas_12

Hymen

Arról is kérdezték, hogy megmarad-e a Trafó: “Nem tudni, mi lesz a Trafó után – vagy az új Trafóval. Szabó Gyurit három gyerekkel rakták ki az utcára, a házat egészen augusztus 31-ig ideiglenesen megbízott vezetőség irányította. Gyuri a semmiből épített fel valamit, amiből a hazai táncélet majd’ minden tagja profitált – fejlődtünk, alakultunk, éltünk. Ráadásul a Trafóban remek a tér, nincs nagy távolság, be lehet vonni a nézőket. Persze, az Operában is tudnék érdekes darabokat rendezni, ha már ott tartanánk, hogy igazán kortárs előadókat hívnak. Amíg azonban nem tartunk ott, addig küzdünk, ahogyan eddig. Más energiákból dolgozunk a színpadon, mint mások, ezért mindig lesz, akinek ez nem tetszik. Vagy túlságosan, felkavaróan nyíltak vagyunk, vagy épp a perfekcionizmusunkat róják fel. A múltkor beszóltak, hogy túl szépek a táncosaim – pedig ez igazán nem fedi a valóságot. Egyszerűen átlényegülnek az előadás közben, ettől tűnnek olyan szépnek! Számomra ez fontos: mikroszabadságot adni nekik, meghagyni a koreográfiákban azt a kicsi teret, amit nekik kell betölteni” – összegzett Frenák Pál.

A teljes interjút itt olvashatja.

A Hymenről:

A Hymen valahol a fantázia, az álomvilág és a kőkemény realitás határán egyensúlyoz. Meglepő szcenográfia - egy áttetsző, óriási plexi-medence áll a tánctér közepén - valamint erős fizikalitás és dinamika jellemzi. Egy családi struktúrán belül mutatja be a társadalmi rétegek közti fertőzött kapcsolatrendszert, ám mégsem a család a lényeg, hanem az öt egészen különböző karakter viszonya, az el nem fogadás, a megfelelési kényszer, a kitaszítás, a visszautasítás. Ez pedig egy esküvő keretében talán még érdekesebb, hiszen ott két mikroközösség köti össze az életét. Ma megtörténhet, hogy akár a saját családunkon belül sem beszélhetünk, vitatkozhatunk például lelki, erkölcsi, vagy politikai szemléletkülönbségekről…” - vall Frenák Pál koreográfus az előadásról és annak hátteréről.

A kritikák pedig a következőképpen fogalmaznak a koreográfia kapcsán: „A Frenák Pál Társulat Hymen című új darabja egy szürreális, valamint a koreográfusra oly jellemzően "ideges" esküvői mozgókép. Előhívás előtt, mintha csak az alkotói tudatban zajlana, viszont így is elég sokrétű és sokkoló, a nyersesége és gondolati ziláltsága megkapó.” (Artner Szilvia Sisso, Magyar Narancs)

Lüktető, harsány, ugyanakkor mélyen borzongató a Frenák Pál Társulat új bemutatója, a Hymen..” (Komjáthy Zsuzsanna, Ellenfény)

A produkció szeptember 6-8 között a a Trafó Kortárs Művészetek Házában látható, szeptember 30-án a VI. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó programjában szerepel, majd november közepén nemzetközi turnéra indul, melynek első állomása a Normandiai Őszi Fesztivál és Evreux városa.

süti beállítások módosítása