„A főpróbahétre beérnek a dalok” - Lapis Erika mesélt

Milyen kihívás számodra Sally szerepe?

Ez a szerep már tíz éve dédelgetett álmom. A Shakespeare Színiakadémián, ahol végeztem, Kishonti Ildikó egy-egy dal erejéig megelőlegezte ezt a bizalmat, hogy belőlem egyszer Sally válhat. Ezért nagyon megörültem, amikor Fekete Péter felhívott ezzel a felkéréssel. Szűcs Gábor már három évvel korábban megrendezte ezt az előadást Székesfehérvárott. A zene, a koncepció, a látvány, a koreográfia tehát adott volt és fix. Ezen belül Gábor nagyon jól vezetett, és nagy szabadságot adott Sally szerepének megformálásához. Bár nagyon féltem eleinte tőle, egy pillanatra sem volt nehéz próbálni. Vannak ugyanis mumus-karakterek, mumus-helyzetek, amiktől a színészek félnek. De annyira oldott volt az egész próbafolyamat, hogy nagyon könnyedén és jó kedvvel tudtam végig próbálni.

Sally táncol, énekel, profi táncosnő.  Ullmann Mónival kettőzve játsszátok. Technikailag ez a szerep miben jelent nehézséget?

Én alapvetően prózai színésznő vagyok, akit az utóbbi időben nagyon sok zenés szerep megtalált. Ez ad egyfajta zenei-kondit, hangilag és testileg is felkészült állapotot. Amikor lefixáltuk, hogy ezt a szerepet Ullmann Mónival kettőzve játszhatom, onnantól kezdve még jobban figyeltem a fizikai állapotomra. Erre szükségem is volt, mert a rendelkezésünkre álló 4-5 hét nagyon sok munkával telt.  Azt nem mondhatnám, hogy az elején nem ijedtem meg attól, hogy a bemutatón vajon simán fog-e menni, hogy az énekelt és táncos jelent után lihegés nélkül meg tudjak szólalni…

Mivel lehet ezt a terhelést technikailag kibírni?

Annó Kishonti Ildikó, mint zenés mesterség tanárunk ha azt érezte, hogy egy dal végére elfáradunk, úgy trenírozott minket, hogy előírta, helyben futva kell begyakorolnunk a számokat. Ez fantasztikusan bevált. A békéscsabai Színészházban helyben futva énekeltem végig az összes dalomat, egyszer-kétszer-háromszor, kifulladásig. A főpróbahétre viszont beértek a dalok: a tüdő és a szervezet megszokta. Nagyon jó azt látni, ha az ember tényleg akar valamit, és nem veszti el a hitét, akkor a szervezet követi az emberi agyat. Sok énekes színésznőtől hallottam, hogy kocogás közben zengi körbe a parkot. Nyilván a nézőt nem érdekli, hogy mitől liheg az énekes, de az igen, ha ez bántja a fülét…

Fotók: Nyári A. / A-Team

Mit jelent a mumus-szerep?

Amikor az olvasópróbán eléd tárják, hogy milyen ruhában fogsz fellépni, na, annak nagy az ösztönző ereje. Az előtted álló hónapokban még inkább törekedsz arra, hogy formába hozd a tested. A napi rendszeres edzés ilyenkor nagyon fontos. Főleg, ha látjuk, milyen „alulöltözve” kell a színpadon lenni, akkor az ember elkezd fogyókúrázni, még jobban edzi magát – persze egy ésszerű határon belül. Ez nemcsak nőknél van így, ez mindkét nemre igaz.

Hogy érzitek, milyen volt a Szigeten a szintén „porondszínházas” La Mancha lovagja fogadtatása?

Egy évvel ezelőtt mutattuk be a Porondszínpadon, így egy év kihagyás után kellett elő venni és újra belemerülni a hangulatába. Egy kicsit féltem, mert itt más közönség volt, mint amihez mi hozzászoktunk. Sokkal jobban kellett figyelni, sokkal jobban kellett egymásra koncentrálni. De pont ez okozta, hogy ennyire koncentrált és igazán együttműködő előadásunk nagyon régen volt. Mindenkit annyira feltöltött, hogy csak ölelkezni tudtunk utána. Rövidítettünk is rajta, 1 óra 20 percre meg kellett húzni. Nagyon sok külföldi is látta, akik állva tapsoltak a végén. Nem kellett a nyelvet ismerni, nekik elég volt, ha az érzelmek átjöttek.

Sok szereplő lép fel, szinte társulati előadás ez a Kabaré, melyet az idei évad végén a Porondszínházban mutattatok be.  Hányadik lesz ez az előadás? Változott-e a bemutató óta?

Ha jól tudom, a Békéscsabai színházban lement 20 előadás, Szarvason a Vízi színházban játszottuk a 21. előadást. Most ez a 22. lesz. Természetesen ezeket az előadásokat felesben játszottuk: Farkas Gábriel és Ullmann Mónika jött az eredeti előadásból. Mi főszereplők, Gulyás Attila konferanszié és én 10-11 előadást játszottunk idáig.

Miben lesz más ez a tháliás előadás?

A Porondszínház egy speciális tér, hiszen ez egy cirkuszi sátor, ahol félkörben ülnek a nézők. Tehát nekünk nagyon kellett figyelnünk, hogy mind a két oldalon és mind a két irányba játsszunk. Számunkra fontos volt, hogy minden irányból élvezhető legyen az előadás. Aki oldalra veszi a jegyét, az is ugyanúgy részesüljön az előadásból, mint aki szemből nézi. De már a szarvasi Vízi Színházban a „szokott” irányba játszottunk, azaz nézőtér csak velünk szemben volt. Azt gondolom, így játszani sokkal könnyebb, és ezért nem lesz nehézség a tháliás előadással. Sőt, az a tér ilyen szempontból nekünk könnyebbség lesz.

Elárulod, mi teszel előadás előtt 5 perccel?

Én az a típusú színésznő vagyok, aki „szeret hamar elkészülni”. Mindig csodáltam azokat a színészeket, akik ki tudták számolni az időt.  Úgy tűnik, hogy az utolsó pillanatban kenik fel a rúzst, és már mennek a színpadra. Én „hamar elkészülős”, „a karaktert, a parókát szokós” színésznő vagyok. Már 20 perccel a színpadra lépés előtt nagyon arra készülök, hogy mindjárt belépek. Más szavakkal: „takarásban toporgós” típus vagyok.

És mi veled történik 5 perccel előadás után?

Ülök a tükör előtt és még a hatása alatt vagyok a játéknak.

Vannak-e színész példaképeid?

A tanáraimat tekintettem példaképeimnek. Itt mindenképp meg kell említenem Felkai Eszter színésznőt, az én fő-fő mentoromat. Ő volt az, aki 17-18 éves koromban kinyitotta előttem ezt a világot.

Melyik előadásotokat ajánlanád a nem békéscsabai nézők figyelmébe?

A jövő évad tervét még nem ismerem pontosan. A tavalyi évadból volt sok nagyon jó előadás, de ezeket sajnos már nem tudják megnézni. A békéscsabai színház „en suite” színház, bemutató után rögtön kijátssza bérletet. Egy hónapban csak az az egy előadás megy, majd lekerül a műsorról, és nem is nagyon veszik elő. A Monte Cristo grófja az egyetlen, amit – Szomor György rendezett és a RAM Colosseumban játsszuk – újra és újra elővesszük.