Apácazárda létesül a kecskeméti színházban

Kaffka Margit önéletrajzi ihletésű művét viszi színre Dér András Kecskeméten. Ennek kapcsán mesélt a rendező.

Az apácazárdák világa a kívülállók számára titokzatosnak, merevnek és talán ridegnek tűnik – olyan helynek, amely nagyon távol áll a kíváncsi, tudásra, tapasztalatokra és élményekre szomjazó fiatalok álmaitól. Kaffka Margit önéletrajzi ihletésű műve, a Hangyaboly ebbe a miliőbe enged bepillantást. A regényből a hetvenes években Fábry Zoltán forgatott filmet, ám színházban ez idáig még nem láthatta a közönség. Kecskeméten, a Ruszt József Stúdió Színházban október 5-én elsőként mutatják be a történet színpadi változatát, Dér András rendezésében.

Először rendez Kecskeméten. Mi volt az a Hangyabolyban, ami Önt a hírös városba vonzotta, ami izgalmassá tette ezt a történetet?

Egy zárt teret és zárt közösséget górcső alá venni mindig érdekes feladat: megmutatni, hogy milyen folyamatok indulnak el – főleg akkor, ha ellentétes érdekek ütköznek, illetve más-más személyiségek vannak összezárva. Elsősorban tehát az ok-okozati összefüggések, a kényszerek, a hátsó gondolatok, a zárt tér pszichológiája érdekelt – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Dér András rendező.

A darab különleges helyszínen, egy apácazárdában játszódik. Hogyan idézi meg a klastrom hangulatát?

Amit nem ismerünk, az mindig misztikusnak tűnik, de ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy nem is olyan titokzatos hely az apácazárda. Csak megvan a maga szabályrendszere. Ám abban jelentősen különbözik például a laktanyáktól és a világi kollégiumoktól, hogy itt folyamatosan jelen van egy másik dimenzió: a hit, az Istenhez való viszony és a dogmák világa. A Hangyaboly egyik alapvető kérdésköre, hogy megtölthetők-e még tartalommal a kiüresedett vallási tradíciók? Az  irgalmasnővérek tanítóképző zárdájában fontos konfliktushelyzetet teremt az is, hogy a fiatal lányoknak – a bezártságból és korukból adódóan – folyton a férfiakon, a szerelmen jár az eszük, ám ez az apácák életmódjával összeférhetetlen. A növendékek mindenbe a szerelmet, a vágyaikat látják bele, ezt projektálják és vizionálják, miközben a magasabb dimenzióba tartozó dolgokat nem veszik észre, figyelmen kívül hagyják vagy épp nem is értik…

derandras

Miképp jelenik majd meg ez a sajátos világ a színpadképben?

Kiss Borival, az előadás díszlet- és jelmeztervezőjével, Hudi László mozgástervezővel, valamint Németh Virág dramaturggal közösen keressük az autentikus színházi nyelvet, hogy a tér egyszerre jelenítse meg a külsőt és a belsőt, a valós történéseket és az emlékképeket, ábrándokat. Arra törekszünk, hogy a színpadkép visszaadja a klastrom zárt hangulatát, a külvilágot kirekesztő falrendszert, a szerzetesi élet titkát, ugyanakkor érzékelhető legyen az ebből való elvágyódás is. Egy regényadaptáció mindig felveti a kérdést: miként tudjuk az epikus szerkezetet úgy színpadra alkalmazni, hogy közben megtartsuk, és a nézők felé is közvetíteni tudjuk a belső világ feszültségét, drámaiságát? Ezért hol szürreális, hol expresszionista módon próbáltuk ezeket a tereket megalkotni.

Milyen szerepet tölt be a zene az előadásban?

Pap Gábor zeneszerző dalai és dallamai egyfelől a zárda szigorú napirendjét, rítusait ábrázolják, másrészt a képzős növendékek frivolabb, fiatalosabb világát mutatják be, a lányok képzeletét és ábrándjait szimbolizálják. A klastromot a gregorián zenei motívumok jellemzik – elhangzik majd többek között egy Salve Regina is –, míg a fiatal lányok kitörési vágyát az 1910-es, 1920-as évek jazz és swing slágereinek áthangszerelt változatai jelenítik meg. A dalok természetesen élőben hangzanak majd el, mert én nem igazán kedvelem az úgynevezett kísérő zenét - tette hozzá a rendező.

Két eltérő értékrend, két világ, két eszme ütközik össze ebben a darabban. Állást foglal a rendezés a konzervatív értékek megőrzésére törekvők és a modernizációt sürgetők párharcában?

Nem tartom jónak a művészetben az üzeneteket, az üzengetést. Sokkal finomabban mesélem el az eseményeket, miközben kérdéseket vetek fel, és hagyok nyitva. A nézőket pedig felnőttebbnek tartom annál, minthogy egy konkrét meglátást, konklúziót erőltessek rájuk. Hagyom, hogy ki-ki döntsön a maga véleménye, érzései szerint. Ahogyan a Hangyabolyban is elhangzik: az igazság százféle, ezerféle lehet, de egy igaz van, az Isten. Ezt a történetet meséljük el a kecskeméti közönségnek többek között Réti Erika, Trokán Nóra, Danyi Judit, Pál Attila és Kiss Zoltán szereplésével.

Tartalmi partner: Magyar Teátrum, Kecskeméti Katona József Színház

süti beállítások módosítása