'Hagyományosan hagyományozni nem lehet' - Beszélgetés a Nemzetiről

A Nemzeti Színház vasárnapi nyílt napján, a színház megnyitásának 175. évfordulója alkalmából kerekasztal-beszélgetést rendeztek, melyen részt vett Béres Ilona, Törőcsik Mari, Alföldi Róbert, Blaskó Péter, Gajdó Tamás színháztörténész, Koltai Tamás kritikus és L. Simon László kultúráért felelős államtitkár úr is. A beszélgetést Lévai Balázs vezette. Erről olvashatnak tudósításunkban.

Lévai Balázs moderátor elsőként arra kérte a vendégeket, hogy mondjanak egy jelzőt, amellyel arra válaszolnak, milyennek kell lennie a Nemzeti Színháznak. Törőcsik Mari ennek kapcsán felidézte, hogy a rendszervátás után, amikor vállalta a Színészkamara elnökségét, kikérték a véleményét arról, ki legyen a Nemzeti igazgatója. Amikor pedig azt felelete: Schwajda György, azt kérdezték tőle: 'elég magyar lesz?’. “Tekintve, hogy nem a svéd Nemzetiről beszélünk, hanem a magyarról, annak, hogy jó legyen egy feltétele van: legyen jó vezetője, mert ő határozza meg a minőséget” – fejtette ki Törőcsik Mari.

mind

L. Simon László a nyitottságot, Koltai Tamás a minőséget várná el a Nemzetitől, Blaskó Péter azt, hogy nézzék, Béres Ilona azt, hogy a közönség szerint is nézhető legyen. Alföldi Róbert az egykori igazgatót, Németh Antalt idézte, aki úgy tartotta a Nemzeti “az örök jelen és a mindenkori ma színházművészeti terepe”. Gajdó Tamás pedig úgy gondolta, a Nemzeti az ország első színháza. A színháztörténész ennek kapcsán megjegyezte, az alapításakor, 1837-ben nem csak státuszánál fogva számított ‘elsőnek’, de az első kőszínházak közé is tartozott, ami szintén rangot adott neki. Több időszakában is előfordult, hogy az alkotók túl komolyan vették a “múzeumi szemléletet”, volt idő, amikor olyan instrukció is elhangozhatott a Nemzetiben, mint a “kegyelmes uram, legyen szíves hátrébb lépni”.

Ennek kapcsán Törőcsik Mari arra emlékezett, amikor 1958-ban bekerült a Major Tamás vezette Nemzetibe. A legendás színész-rendező egyszer odaszólt Törőcsiknek, hogy jöjjön le a színpadról, "mert nem tud semmit". “Azt mondta: különleges ízlésre vall, hogy az általam annyira gyűlölt általános színészetet maga képtelen használni” – elevenítette fel Törőcsik, aki arról is szólt, hogy a párizsi vendégszereplések sem hozták annyira izgalomba, mint amikor a Nemzetiben kellett színre lépnie, remegő lábbal. Erről számolt be Béres Ilona is, aki azt is felidézte, hogy a Nemzetiben sokszor úgy érezhette az ember, mintha lövészárokban lenne.

harman

Lévai Balázs kérdésére, mennyire dolga a Nemzetinek a hagyományőrzés és az újítás, Alföldi Hevesi Sándor gondolatával felelt, aki úgy vélte, a hagyományt nem lehet örökölni, csak lélekkel megszerezni, hiszen a hagyomány nem egyéb, mint képesség a jelen és a múlt, illetve a jelen és a jövő összekapcsolására. Koltai Tamás pedig úgy fogalmazott, a művészalkat és a művészi szándék a legmeghatározóbb egy színházban, bár a hagyományőrzés is feladata a Nemzetinek, önmagában nem elegendő ha a tradíciókat tartósítja, meg kell tudnia újítani a színházi nyelvet. A kritikus szerint az utóbbi időben, ez sikerült is.

koltai

Arról, hogy a politika milyen elvárásokat fogalmazhat meg a Nemzetivel szemben, L. Simon László beszélt. Úgy vélte, a Nemzeti státuszát az állam megerősíti azzal, hogy nagyságrendekkel többet szán az intézményre. Az államtitkár elárulta, a héten elkészült az új igazgatói pályázat szövege, amelyben a beszélgetésen felsorolt értékek – a hagyományőrzés és az újító szándék- is megjelennek. L. Simon úgy látta, Alföldi igazgatása alatt is sokat alakult a Nemzeti arculata, ízlése. Azt is megjegyezte, hogy nehéz helyzetben van a színház, hiszen a kisebb intézményeknek könnyebb egy sajátos profilt kialakítaniuk.

“Ha elvárások fogalmazódtak volna meg, akkor arra az ember reagált volna” – vette át a szót Alföldi. “Széles spektrumú művészi munka zajlik nálunk. Szó sincs arról, hogy most egyféle volna a műsorterv, hiszen távoli esztétikájú előadásokat lehet látni a Nemzetiben. Remélem, hogy az összekötő elem köztük a minőség. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy mennnyire működőképes a Nemzeti, mint az, hogy hányan járnak ide... Én biztosan nem csinálnám másként, ha újrakezdhetném” – mondta az igazgató, aki arról is szót ejtett, hogy össze kellett rázódnia a társulatnak, meg kellett tanulniuk egymást. “Az első évben konferenciát szerveztünk nemzeti színházi igazgatóknak, akik nagyon irigyeltek bennünket, mert nekünk nem írják elő, hogy mit kell játszani. Ez egy szabadon működő hely. Azért lehet az “első”, mert mind az anyagi, mind a technikai lehetőségei és maga a nemzeti színházi “címke” azzá teszi. A Nemzetinek még nyitottabbnak, bátrabbnak kellene lennie, még több nemzetközi projektben kéne részt vennie, de ehhez sajnos több pénz kell” – fejtette ki Alföldi Róbert.

lsimon

“Van is. 980 millió az állami támogatás. Ehhez képest egy vidéki nagy kőszínház támogatása sem sem haladja meg a 350 milliót” – tette hozzá L. Simon László, mire az igazgató megjegyezte, amikor átvette a színházat, még 1,7 milliárddal gazdálkodhatott. Ezt követően Törőcsik Mari arról kérdezte az államtitkárt, mennyi a Magyar Állami Operaház költségvetése, mire L. Simon elmondta: 4,4 milliárd forint, de ‘Operából csak egy van’.

“Ahhoz, hogy úgy működjön egy színház, mint a Madách, vagy hogy saját lábra tudjon állni, a világon mindenütt az Operaház fantomját kell előadni. Ha a Nemzetitől elvárják a minőséget, akkor támogatni kell. (…) Hagyományosan hagyományozni nem lehet. Én rávettem magam, hogy megnézzem nálunk Az ember tragédiáját és azt tapasztaltam, hogy 37 percig tombolnak az emberek. Ha szabad hazabeszélnem, a Tragédiát ma úgy kell bemutatni, ahogy maga (Alföldire néz) bemutatta” – fogalmazott Törőcsik Mari, akinek szavait nagy taps fogadta.

A színésznő véleményét osztotta Blaskó Péter is, aki szerint egy festőművész dolgozhat az asztalfióknak, de a színház nem színház, ha nem nézik. “Hogy mennyi munka van egy-egy bukásban!” – nevettetett a színész.

evadnezoje

Végül Lévai Balázs arról kérdezte a jelenlévőket, hogy a politika megjelenhet-e a Nemzeti színpadán. Alföldi Róbert úgy gondolja, mint minden színháznak, a Nemzetinek is dolga művészként, de nem politikusként politizálni, olyasmiről kell beszélnie, ami az embereket zsigerileg érinti, hogy a néző úgy érezhesse, róla van szó. “Ebben a színházban nagyon különböző gondokodású emberek dolgoznak, így kedvesen cukkoljuk egymást, de beszélgetünk is. Ha úgy működne az ország, mint nálunk, csodálatos lenne” – összegzett Törőcsik Mari.

A találkozót, ami majdnem teltházzal zajlott, az Évad Nézője díj átadásával zárták. A kitüntetést idén Berta Ninett érdemelte ki, aki 64 jegyet váltott az elmúlt évadban a Nemzetiben.

Tudósított: Tóth Berta / Színház.hu

süti beállítások módosítása