Aki eladta otthonát egy vízióért - Egy művészeti menedzserről

Az alábbiakban rövid interjút közlünk egy olyan művészeti menedzserrel, aki a pályára lépve eladta a lakását annak érdekében, hogy megvalósulhasson egy művészi vízió. Deepe Punjani beszélgetését olvashatják, melyet Farooq Chaudhry-val, az elismert Akhram Khan Társulat dinamikus menedzserével, producerével és társalapítójával készített művész és menedzser viszonyáról, a sikeres színházigazgatás összetevőiről.

Indiában egy művész és menedzsere közti kapcsolat fogalma még pontos meghatározásra, feltárásra vár, hiszen e szó hallatán főleg filmsztárok és hírességek impresszárióira gondolnak. Így aztán amikor a bangladesi származású koreográfus Akram Khan társulata hat várost érintő indiai vendégszereplése egyik állomásaként nemrégiben Mumbai-ba látogatott, a British Counsil beszélgetést szervezett Farooq Chaudhry-val. Chaudhry, aki maga is képzett táncos, a találkozón megosztotta a résztvevőkkel a társulatigazgatással kapcsolatos nézeteit. Az ott elhangzottak inspirálták ezt a beszélgetést, ami a Mumbai Theatre Guide oldalán jelent meg. 

DP: Említetted, hogy 1999-ben találkoztál az ifjú Akram Khan-nal, amikor még nem volt ismert művész.  Felfigyeltél a munkájára, és ez egyben barátságotok kezdete is volt, amely az évek folyamán csak még szorosabbá vált. Pontosan mit láttál meg benne akkoriban, mi inspirált, hogy Akrammal dolgozz és a menedzsere légy? 

Farooq Chaudhry (FC): Először Akram mozgása ragadott meg; korábban soha senkit nem láttam így mozogni a kortárs tánc vagy bármilyen más tánc világában. Egészen lenyűgöző és lelkesítő volt. Látszott, hogy természetes könnyedséggel egyesíti magában azt a két világot, amit én, Angliában élő ázsiaiként, egész személyes és szakmai életemben próbáltam összeegyeztetni. Láttam továbbá megvalósításra váró lehetőségeket. Valami változást, üdítőt és újat ígérő, kreatív mozgásnyelvet, ami letisztulása után az egész táncos közösséget gazdagítaná. Épp akkoriban hagytam abba a táncot, tehát ez a munkakapcsolat lehetőséget adott arra, hogy továbbra is szerelmi viszonyban, de egy teljesen más jellegű kapcsolatban maradjak ezzel a művészettel. Ha nincs jelen a kutatás iránti vágy, akkor a művész és a menedzser viszonya szervilis, nem együttműködésen alapuló. Engem nem a szolgálás érdekelt, hanem egy Akrammal közös vízió kialakítása, amelynek megvalósításáért mindketten szenvedélyesen tudunk együttdolgozni, és mi pontosan ezt tettük.

farooq

Farooq Chaudhry

DP: Független társulat vagytok, és a te gazdálkodással kapcsolatos filozófiád mozgatórugója a vállalkozói szellem, ami ennél a fajta tevékenységnél, meglehetősen nagy kihívást jelent. Mégis, te nem csak Akram művészi integritását és alkotói szabadságát juttattad érvényre, - Akram azt mondja rólad: „ő sosem köt kompromisszumot” -, de a vállalkozásodat és a társulatot gazdasági értelemben is működőképessé teszed. Biztos vagyok benne, sok művész szeretné tudni, miképpen tudod ezt elérni...

FC: Nem vagyunk teljesen függetlenek, mivel az angol Művészeti Tanácstól invesztícióban részesülünk. Fontos felhívni a figyelmet, hogy a „támogatás” helyett a „befektetés” szót használtam. Az előbbi azon az elven működik, hogy felelősséget, jótállást vállal a veszteségért, ez teljesen más, mint a befektetés elve. Ez utóbbi alkalmazása jelenti az első lépést a gazdasági szempontból életképes, működő vállalkozás felé. E mögött egy gondolkodásmód húzódik meg, ami azt mutatja, hogyan gondolkodik az ember önmagáról és a partnereivel való kapcsolatairól, beleértve a szponzorokat is. Mindannyian energiát fektetünk egymásba. Minden projekt Akram álmával, elképzelésével kezdődik, majd producerként nekiláttok és kitalálom, pénzügyi és művészi szempontból mit kell tennünk ahhoz, hogy ez az álom megvalósuljon; inkább, mint hogy a rendelkezésünkre álló eszközök korlátozzanak bennünket. Akram első tervének finanszírozása érdekében eladtam a lakásomat, hogy úgy valósuljon meg a dolog, ahogy azt ő megálmodta. A víziónkban vetett bizalomra alapozva vállaltam a kockázatot. Nem akartunk engedményeket tenni a tökéletesség, a minőség és az újítás rovására. Végül is hiteles, precíz megvalósítás mellett ez a három dolog figyelmet kelt. Ha az ember művészi elveivel összhangban cselekszik, a figyelem átalakul megbecsüléssé, jó hírnevet szerez. Ezen az úton haladva minden egyes lépés növeli az ember munkájának értékét. Meggyőződésem azonban, hogy lassú lépésekkel gyorsabban elérünk a kitűzött célhoz. Nagyon sűrű és feszített turnékat szervezünk, ami azt jelenti, munkánk szép bevételt hoz. Ha ötletes üzleti struktúrák révén ezt jól kezeli az ember, akkor szerintem kompromisszumok nélkül megvalósítható a kimagasló művészi munka. De erre nincs egy meghatározott formula. Az embernek a művészi fejlődés szerves folyamatát figyelembe véve kell meghoznia és érvényesítenie üzleti döntését. De bármi történjék is, az anyagiak szolgálják a kreatív elképzeléseket, és nem fordítva.

DP: A British Council által rendezett közönségtalálkozón érdekesnek találtam, amit a művész – menedzser viszonyról mondtál. Úgy érzem, a művészek számára sok előnnyel jár, ha ügyes menedzsereket alkalmaznak, akik igazán hisznek megbízóik munkájában, és képesek azt kompromisszumok nélkül támogatni. De olyan menedzsereket talán még ritkább találni, akik nem csak értik a művészt, de pénzügyi nyereséget is el tudnak elérni. Tulajdonképpen két ember szakmai szerepektől független, jó kapcsolatáról van szó. Hogy látod ezt?

FC: Teljesen egyetértek ezzel a véleménnyel. Az életben minden lényeges dolog a meghatározó, alapvető emberi értékeken alapul. Az ember túl sokat foglalkozik a társadalmi szerepekkel, ranggal és címkékkel, hogy tevékenységeit még fontosabb színben tüntesse fel, és szakmai identitását még pontosabban definiálja. De ezeknek a dolgoknak végül is nincs semmi értelme, ha a társulás legyen az bármiféle, nem  bizalomra, szeretetre, egymás kölcsönös tiszteletére, ha nem őszinteségre épül.

DP: Vajon mindig megvalósítható-e az, hogy a menedzser ugyanazon a hullámhosszon legyen, mint a művész? Előfordult már, hogy Akrammal más véleményen voltatok?

FC: Nem mindig. Nézeteltérés és feszültség nélkül nincs fejlődés. De a másik ember véleményének vagy választásainak kétségbevonása tapintatot és érzékenységet kíván. Ha a vita hatalmi harccá válik, az egész biztosan fájdalmat okoz és neheztelést, megbántódást von maga után... De mi is emberek vagyunk, és persze, előfordult néha, hogy Akram és én összezördültünk, de hál’ istennek van elég bizalom, tisztelet és őszinteség köztünk, ami eddig még mindig jobb irányba vitt bennünket.

DP: Mi a legmeghatározóbb a kapcsolatotokban?

FC: A feltétlen szeretet, a művészetek iránti szenvedély, és a mesemondás, továbbá, hogy a történeteket ugyanúgy akarjuk elmesélni: melegséggel és reményteljesen. Az erős kíváncsiságból fakadó igény a tanulásra. Mindketten az egyszerűséget kutatjuk, de a bámulatbaejtő, inspiráló egyszerűséget. Könnyű és túl egyszerű lenne ezt közös kulturális gyökereinkkel magyarázni.

DP: Bizonyára segített, hogy magad is táncos voltál, ezért meg tudod érteni és méltányolni tudod Akram alkotói szabadságát.

FC: Kétségtelenül. Ugyanazt a nyelvet beszélem, mint ő, ezért értjük egymást, nem kell végtelen sok időt elvesztegetni arra, hogy megpróbáljuk elmagyarázni, mit is akarunk mondani.

DP: Hogyan határoznád meg az Akram Khan társulat munkájának lényegét?

FC: Nem szeretem az efféle kérdéseket, mert ilyen keretek között csak felszínesen címkézéssel lehet rá válaszolni. Ha mindenképpen felelnem kell rá, azt mondanám, interkulturális és interdiszciplináris történetmesélés. Ugye milyen szörnyen és kérkedően hangzik?

farooq-chaudhry-akram-khanAkram Khan és Farooq Chaudhry

DP: Milyen tanácsot adnál egy művészeti vállalkozás reménybeli menedzserének?

FC: Legyen álmodozó, merjen kockázatot vállalni, tudjon jó döntéseket hozni. Ne féljen az ismeretlen dolgoktól, hallgasson az ösztöneire, és ha van egy jó ötlete, reggel mindenképpen tegyen valamit annak megvalósítása érdekében. Nagyon gyakori, hogy este zsenik vagyunk, reggelre azonban már elszáll a bátorságunk.

(…)

DP: Előfordulhat, hogy szívesen dolgoznál más művésszel, de azért az Akram Khan Társulattal is folytatnád a munkát?

FC: Bár mindenkinek szüksége van új kihívásokra, és biztos vagyok benne, Akram támogatná az ilyen irányú törekvéseimet, de jelen pillanatban még nem foglalkoztatnak ilyen gondolatok, mivel úgy érzem, még temérdek közös tennivalónk és mondandónk van. (…)

Farooq Chaudhryval hosszabb interjút olvashat a Culturalleadership.org-on:

"Also, leaders have to be decisive.  Being decisive, being brave and being able to stand by your decisions, even if you made a mistake and admit you make a mistake. The more decisive you are, the less hung up you are about making mistakes".

Forrás: Mumbai Theater Guide

Fordítás: Színház.hu

süti beállítások módosítása