Ismét színpadon Az őrült naplója Székelyudvarhelyen

Gogol: Az őrült naplója című monodrámáját szeptember 25-én és 26-án, este 19 órától láthatják Barabás Árpád előadásában a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban. A Porogi Dorka rendezte produkciót szabadelőadásként tekinthetik meg.

Az alkotók ajánlója:

Mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk?

Nyikolaj Vasziljevics Gogol ukrán származású orosz író. Az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Pétervári elbeszélései (melynek része Az őrült naplója is), a saját pétervári élményei hatására keletkezett írások. Gogol a népmesei hősök ártatlanságával érkezett Pétervárra, mintegy szerencsét próbálni. Ám mennél jobban kiismerte magát, annál inkább érezte otthontalanságát a nagyvárosban, ahol az ember őrlődik és felőrlődik ábrándjai és a külvilág, képzelgései és a köznapiság között.

Álmok és víziók, amelyek megsemmisülnek, nevetségessé válnak a nappal kiábrándító közönségességében.  Ez az élmény - a meghasadt létezés élménye - jelenik meg valamennyi pétervári elbeszélésében. Ezekben a „hivatalnoknovellákban" az élet: ésszerűtlenségek halmaza, amelyben a valóság mint rögeszme (Az orr), a rögeszme pedig mint valóság tükröződik (Az őrült naplója).

Az őrült naplója (1835) egy kishivatalnok tudathasadásos állapotának mesteri ábrázolása. Hőse, Popriscsin a „normális” világból kilépve a betegségbe, a téveszmék fantázia-szülte birodalmába menekül, ahol összekeveredik képzelt és való.
Innen próbálja megérteni – az író pedig ebből a groteszk szemszögből láttatni – életének történéseit, ebben az irracionális világban próbál felemelkedni kisszerű létezéséből akár a spanyol királyi trónig.

Az őrületnek és a valóságnak a „tényei” egymásról lehánthatatlanul jelennek meg az elbeszélésében. A társadalmi megalázottságának, kiuttalanságának következménye az a fajta „lázadás”, mely az őrületbe kergeti, s amelyben egyúttal vágyálmai is megfogalmazódnak. A társadalmi korlátokat az őrület groteszk formában feszegeti, s Gogol, az őrült logikája révén, az egyedi eset általános okozati összefüggéseibe hatol be. Gogol kérdése izzóan mai: mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk?

„Nem minden művész szereti az egyszemélyes darabokat, de borzasztó nagy lehetőség, igazi szakmai kihívás s egyben kockázat is” – mondta Csurulya Csongor, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője a szombati bemutató kapcsán.
A monodrámát Barabás Árpád mutatja be Porogi Dorka rendezésében. Barabás Árpád a bemutató sajtótájékoztatóján elmondta: személyesen ismerték egymást a Marosvásárhelyen rendező szakon tanuló Porogi Dorkával, akit ő kért meg, hogy segítsen az előadás színrevitelében.

- A rendező feladott valamenynyit saját szuverenitásából, én pedig érvényesítettem Popriscsin megformálásához kapcsolódó elképzeléseimet – fogalmazott. - A kisembert kívántam bemutatni, aki bár a 19. században él, ugyanolyan, mint mi, akik itt futkosunk a 21. századi korszerű megalázottságban, a kiúttalanságban, ahol nincs, vagy alig van helye a lázadásnak, és ha valaki deviáns, az elbukik, az őrületig hajszolja magát.

Gogol művének két magyar fordítása van: egyik Czímer Józsefé (Egy őrült naplója), a másik Makai Imréé (Az őrült naplója). Az előadás alkotói szerint a Makai-féle fordítás frissebb, nyelvileg is merészebb, ezért választották az ő szövegét a mostani színpadi adaptációhoz.

Mint elmondták: két híres és nagyon ismert színrevitele van ennek a darabnak: Darvas Iváné (a Pesti Színházban, 1979), illetve Bertók Lajosé (Budapesti Kamaraszínház, 2003), de Barabás Árpád és Porogi Dorka nem nézte meg a felvételeket, hiszen az megváltoztathatja egyéni koncepciójukat, inkább egymásra és a szövegben rejlő lehetőségekre koncentráltak.

forrás: szinhaz.ro