A teltháznál jóval nagyobb közönséggel, számos párnán ülő nézővel, megható pillanatokkal és könnyekkel, videóüzenetekkel, régi szereplőkkel és a valóban legújabb generációval, sok meglepetéssel búcsúzott október 3-án, tíz év után a MU Színházban a hazai kortárs táncélet ikonikus darabja, a Tünet Együttes Véletlen című tudományos ismeretterjesztő táncjátéka.
A búcsúról
Az előadás kezdetekor Szabó Réka rendező köszönte meg a vendégeknek, hogy a társulattal tartanak ezen az apropó ellenére is mindvégig jó hangulatú és ünnepi estén. Az előadás során számos meglepetéssel készült a társulat: Mérő László és Vancsó Ödön matematikusok egymást felváltva tartották tudományos előadásukat a Véletlenről, sőt, olyan is előfordult, hogy ketten együtt boncolgattak egy matematikai problémát. Színpadra léptek többen a Véletlen régi szereplői közül Jarovinszkij Vera, Kopeczny Kata, Szabó Réka és gyermekeik is, érdekesség, hogy Jarovinszkij Vera két kislánya édesanyjuk hasában „szereplőként” is részt vett korábban az előadásban. Mérő Lászlót egy váratlan pillanatban a színpadon átvonuló nő zökkentette ki mondandójából, a magasból leeresztett hintán plüssmaci ült, Vadas Zsófia Tamara táncos hirtelenszőke parókában ugrott be az egyik jelenetbe, Szabó Réka virággal ajándékozta meg a szereplőket.
Vancsó Ödön és Mérő László (Fotó: Dusa Gábor)
Az előadás bevezetéseként videómontázst vetítettek le, amelyben a Véletlen egy évtizede alatt a darabhoz bármilyen formában kötődő személyek, régi szereplők meséltek el személyes történeteket. Megszólalók: Vancsó Ödön, Mérő László, Halász Tamás, Jarovinszkij Vera, Huzella Júlia, Zarnóczai Gizella, Vati Tamás, Emődi Lilla, Furulyás Dóra, Szabó Réka, Kopeczny Kata, Varga Csaba.
Halász Tamás táncszakíró így búcsúzott az előadástól:
„A Véletlen egy egészen érdekes és rendhagyó sikertörténete a magyar kortárs táncnak. És most ezekben a nem egészen könnyű és egyszerű időkben nem árt ezeket a sikertörténeteket mélyen bevésni.
Elképesztő az, hogy gyakorlatilag az egész kortárs magyar táncélet átment rajta. Én legalább három olyan előadást láttam, amelyben nem voltak közös személyi érintkezések. És nagyon érdekes élményem volt a humor. Az okossága és a szellemessége volt egészen mellbeverő. Az, hogy valaki egy elvont fogalomról ilyen tartalmasan és ilyen minőségben képes szólni, és egy matematikusról beszélünk, ami engem mindig rettenetesen izgatott Szabó Réka személyiségében és munkájában, az egészen elképesztő élmény volt nekem. Eléggé hiányzott már számomra a magyar táncban a humor, amit nagyon kevesen, és érdekes módon elsősorban nők reprezentáltak. Úgyhogy nekem egy nagyon személyes emlék ez az előadás, és örülök, hogy a kortársa lehettem.”
Forrás: Színház.hu, Tünet Együttes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.