Bereményi Géza: édes példa az EMKE

Bereményi Géza, a Thália Színház igazgatója arról mesélt, mitől több az EMKE nosztalgikus múltba révedésnél, miért volt jó ötlet egy ilyen kávéházi történetet bemutatni, hogyan készültek a dalszövegek, mit jelenthet ma a cigányzene és hogy van-e mostanság kávéházi szellemi élet.

Miért tartotta fontosnak az EMKE műsorra tűzését, honnan jött az ötlet egy kávéházi történet bemutatására?

Bereményi Géza: Nemrég pályázatot hirdettek a budapesti kávéházakról, melyen Garaczi László is elindult az EMKE szinopszisával, de ezután rövid időre megakadt a munka. Amikor átvettük a Thália Színház vezetését, előkerült ez a színmű, amiben mi is láttunk fantáziát, ezért felvettük a kapcsolatot a szerzővel, aki végül befejezte a darabot.

Leszámítva a júniusi nagysikerű premierünket, az Esküvőtől válóperig-et, ez az első saját produkciónk. Ezzel adjuk meg a 2012/2013-as évad alaphangját, hiszen a szezon új bemutatói mind a pesti Broadwayra való előadások lesznek. Az EMKE több idősíkon játszódik, elsősorban a 20-as évek békebeli Budapestjét, a régi kávéházi világot idézi fel, de összességében annak eltűnéséről mesél, egy olyan világ végéről, mikor a különböző nációk, cigányok, zsidók, magyarok békében és egyetértésben tudtak még együtt élni. Egyfajta édes példaként jelenik meg az EMKE világa a mostani kor számára.

allo_400

Mennyire érzi magáénak azt a kávéházi alkotófolyamatot, amit a darabban is láthatunk? Ön hogyan, milyen körülmények között szokott alkotni?

Bereményi Géza: Én magam fiatalkoromban, egy régi cselédszobában laktam. Ebben az albérletben kezdtem írni, miközben a konyhában zajongtak a többiek. Akkor szoktam hozzá, hogy zavaró körülmények között is tudok írni, s ez azóta sem változott. Nagyon sokfelé írtam, kávéházban is, de írtam már például kocsmában is.

A darabban előforduló dalszövegek egy részét Ön jegyzi. Ezek hogyan készültek?

B.G.: Az EMKE dalszövegeit otthon írtam, Horváth Károly kiváló zeneszerző közreműködésével, aki közben játszotta a dallamokat. Ezek az egykori viszonyokhoz képest már nagyon finom körülmények között születtek. De nemcsak dalszövegíróként működtem közre az EMKE szövegkönyvénél. Már az írás folyamatában együttműködtünk Garaczi Lászlóval, a szerzővel és Lőkös Ildikóval, a dramaturggal. Több jelenetet találtunk ki együtt és közösen csiszolgattunk őket.

Az előadást végigkíséri a cigányzene. Az 1900-as évek elején ezt a muzsikát tekintették a hivatalos magyar zenének. Ma ki érezheti magának ezt a típusú zenét?

B.G.: Ma a cigányzenét kedvelők tapasztalatom szerint az idősebb korosztályból kerülnek ki, akiket a fiatalságukra emlékezteti. De a cigányzene ma egészen más, mint régen, amikor Ady Endrének is volt kedvenc cigányzenésze és kedvenc nótája. Az előadásban hallható dalbetétek, alapvetően autentikus cigányzenére írott műdalok. Ezekkel rokoníthatók azok a dalszövegek is, amiket én írtam. Van köztük második világháborús katonadal és szerelmi kettős is, komoly és humoros is. Csak érdekességként említem meg, hogy az egyik szereplő, Fátyol Kamilla, aki a darabban maga is prímást játszik, egyenes ági leszármazottja több híres prímásnak, akik annak idején nagyon sokat tettek a cigányzene továbbéléséért.

Mitől több az EMKE nosztalgikus múltba révedésénél?

B.G.: A kávéházi nosztalgián túl, jóval több rétege van az előadásnak. Van például egy misztikus vonulata, ami a cigány babonákon alapul, de van egy mesevilág is ezzel párhuzamosan, aminek a szereplői más minőségben az EMKE valóságos világába is belépnek. A darabban kilenc színész játszik harmincegy szerepet. Az átöltözések, gyors szerepváltások furcsa kapcsolatokat teremtenek a mesevilág és az EMKE hétköznapi világa, valamint a második világháborús jelenetek között. A darab szerint az EMKE és a mesék világát is a második világháború sodorta el. Ez szerintem akár történelmileg is megállja a helyét, nem tévedés az, hogy a második világháború és az azt követő társadalmi, politikai változások söpörték el azt a békebeli kávéházi világot, amit az EMKE szimbolizál. Az igény persze valahol ott van az emberek lelke mélyén még ma is, talán ezért olyan erős a nosztalgiaérzés.

fekvo_400

Ez a darab a pezsgő kávéházi kultúráról is szól. Arról, hogy ez EMKÉ-hez hasonló üzemegységek nem csupán vendéglátóhelyek, hanem kulturális helyszínek is voltak. Látja-e ennek a szellemi pezsgésnek az újjáéledését a mai Budapesten?

B.G.: Magyarországon a kávéházi kultúra előzményei, a klub és szalonélettel kezdődtek a reformkorban. Széchenyi sikerrel honosította meg angol minta alapján a kaszinókat és a nyílt szalonokat. Nem sokkal később lényegében már minden nagyobb városban volt szalonélet, és végül ebből nőtt ki a kávéházi kultúra. Régóta tapasztalom a vágyakozást erre a közegre, de egyelőre nem teremtődött újra. Valahogyan a fiatalok között is azt látom, hogy nincs igényük a beszélgetésre, a társalgásra olyan mértékben és abban a formában, mint az EMKE idejében. Ha nagyon párhuzamot keresünk, akkor talán a mai romkocsmák lehetnek azok a közegek, ahol majd egy olyan beszélgető szubkultúra születhet, amely újra megteremti azt a kulturális közeget, amit a XX. század eleji kávéházak képviseltek.

Nemrég a Thália Színház adott otthont az X Faktor televíziós felvételének, miközben az EMKE központi témája egy prímásverseny. Lehetséges, hogy az efféle prímásversenyek voltak a századforduló tehetségkutatói?

B.G.: Igen, bátran ki lehet mondani, sőt nagyon érdekes, hogy ezek a versenyek, tehetségkutatók hogyan cserélgetik a jelmezeiket. Már csak ebből a szempontból is színpadra való téma ez. Főleg egy ilyen sokszerepes, szerep-összevonásos, gyakori átöltözéses darabban érdekesek különösen ezek a párhuzamok.

Hogyan ajánlaná a színházszerető fiataloknak ezt a darabot?

B.G.: A színház nem csak színre visz, hanem meg is utaztat. Mint egy utazást ajánlom nekik, mert el lehet merülni egy világ hangulatában, stílusában, ami nemcsak ismeretgyarapítást jelent, hanem élvezetet is. Ezért kortól függetlenül mindenkinek ajánlom ezt az előadást, ez egy misztikus, történelmi kaland.

allo2_400Milyen új bemutatókat tartogat a Thália Színház az idei évadban?

B.G.: Az alaphangot az EMKE adja meg, de a következő darab szintén egy történelmi utazásra invitál. A Tanú című kultfilm forgatókönyvéből Hamvai Kornél írt egy remek egész estés színdarabot, az előadást Balikó Tamás rendezi. Az 50-es évek elején a „vaskorban" játszódik, és mint a régi mondás tartja, minden korszak eltűnését, nevetés kíséri, így ez egy nehéz történelmi kor eltűnésének vígjátéka lesz.

A követő bemutató egy kabarétörténeti előadás lesz, ami a kezdetektől egészen napjainkig dolgozza fel a műfaj történelmet. Nagyjából 1910 környékén alakult ki a kabaré műfaja a pesti belvárosban és olyan írók írtak ekkor tréfákat, mint Ady Endre, Szabó Dezső, vagy Molnár Ferenc. Benedek Miklós gyűjtötte össze az előadás anyagát, és mint egy múzeumi tárlat, évről évre vezeti végig a nézőket a huszadik századon a humor segítségével, hogy végül eljussunk a máig, ahol egy régi kabarettista átadja a stafétabotot egy stand-up komedys-nek.

Az évad végén a Mesterkurzus című darabot fogjuk játszani Cserhalmi György rendezésében, ami szintén történelmi utazás lesz: 1947-ben játszódik a Kremlben, mikor Sztálin kioktatja a szovjet zeneszerzőket a művészet feladatáról. Noha a Tanúhoz hasonlóan ez is vígjáték lesz, a humor itt jóval feketébb.

Nagy örömömre szolgál, hogy ezek a produkciók így vagy úgy a huszadik század történelméről szólnak, és az egyes előadásokat nemcsak a humor köti össze, hanem az is, hogy mindegyik igényes Broadway darab, sőt mondanivalójukban túl is lépnek rajta, kitágítják a műfaj határait.

Jövő nyárra tervezünk még egy átmenő darabot, a Star Factory-t, ami a mában játszódik és a már említett tehetségkutatók világát dolgozza fel.

Legközelebb pedig Mózsik Imre és Vinnai András A humor forrása című darabját visszük színre, a Mikroszínpadon. Ez már nagyon a mai humort képviseli és a magam részéről nagy érdeklődéssel figyelem a darab sorsát és fogadtatását.

Színház.hu

Fotó: Kállay-Tóth Anett

www.thalia.hu

süti beállítások módosítása