"Most kevesebbet álmodozunk" - Kovács Géza a Mesebolt Bábszínházról

A szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatójával, Kovács Gézával beszélgetett a nyugat.hu. Lapszemle.

A nyugat.hu cikkéből:

Kovács Géza az interjúban elmondta, azok után, hogy a Mesebolt Bábszínház a megye-város közös fenntartása után Szombathelyé lett, a működésük, és a működésükhöz kapcsolódó adminisztratív feladatok ugyanazok maradtak. Annyival könnyebb talán a helyzetük, hogy tisztábbak a viszonyaik, hiszen nézőik jó része szombathelyi, előadásaik többnyire a városban zajlanak.

"Pár éve nagyon jó időszakot éltünk, akkor a város és a megye bőkezűbben tudott támogatni bennünket. Azóta sajnálattal tapasztaljuk, hogy számolnunk kellett azzal az eshetőséggel is, hogy bármikor csökkentik a költségvetésünket. Ezért úgy kötünk szerződést az alkotókkal és a kivitelezőkkel, hogy megpróbálunk egy elfogadható határon belül mozogni. Soha nem volt a bábszínháznak túlköltése, soha nem volt olyan, hogy pótfinanszírozást kellett volna kérni, az elődömnél, Horváthné Katinál sem, pedig mindig meg kellett küzdenünk a költségvetésünkért" - számolt be az igazgató.

"Azonban nyilvánvaló, hogy nem lehet végletekig lefaragni egy költségvetést, mert akkor már működésképtelenné válik egy intézmény. Mi mindenkor egy tisztességes párbeszédet tudtunk kialakítania a fenntartóinkkal. Persze ez egy kis intézmény, a várostól kapott 16 millió forintunk meg se közelíti a nagyobb kulturális intézmények támogatását. Költségvetésünk átlagban tizedannyi, mint egy vidéki színháznak, amiből éves szinten 40 ezer nézőt szórakoztatunk" - tette hozzá Kovács Géza.

217047Fotó: nyugat.hu

A bábszínháznak 18 éves fennállása óta nincs saját épülete, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) szűkös termeiben kényszerül működni. A direktor erről így beszélt: "15 éve folyamatosan küzd a bábszínház azért, hogy normális épületre tegyen szert, de valami mindig közbejött, már majdnem ott volt az ajtó, csak a kilincset kellett volna rátenni, de szétpukkadt az álom. Most kevesebbet álmodozunk, tesszük a dolgunkat. (...) Ez az épület elavult technikailag, és a térkiosztás is alkalmatlan. Behozok egy gyerekcsoportot, mit lát, a hetvenes éveket, semmit, ami hozzá kapcsolódna, amivel azonosulni tudna. Ráadásul a tűzvédelmi szabályok miatt még a falakról is mindent le kellett vennünk, mert az életterünk egy lépcsőházi közlekedőfolyosónak számít. Semmi olyat nem tudunk itt biztosítani, ami az előadáson kívül jó lenne, amitől nézőink otthonosan éreznék magukat."

Kovács Géza azt is elárulta, hogyan lett bábszínész: "Voltak olyan ambícióim persze, hogy színész legyek, nagyon rövid ideig, aztán gyorsan le is épültek. Alapvégzettségemet tekintve óvodapedagógus vagyok, a kecskeméti óvónőképzőben végeztem. A barátommal mi voltunk az első óvóbácsik az országban. Ott az óvóképzőben ismerkedtem meg a bábjátékkal, onnan vettek fel az Állami Bábszínház színészképzőjébe, azóta ezzel foglalkozom, immár 30 éve. A főiskola után a kecskeméti Ciróka Bábszínház következett, ahol nagyon fiatalon, huszonévesen lettem az igazgató. Majd jött a Griff Bábszínház Zalaegerszegen, ahol újra mindent elölről lehetett kezdeni."

A kérdésre, játszani szeret-e még, így felelt: "Igen, de van bennem mértéktartás. Szerintem az a jó, ha a színház vezetőjénél jobb rendezők rendeznek, és jobb színészek játszanak. Szeretek játszani, de nem érzek folyamatos késztetést arra, hogy színpadon legyek. Kecskeméten még sokat játszottam, az ördög és a halál szerepek általában az igazgatóra jutottak. Így a negatív szerepekben nagyon nagy gyakorlatra tettem szert. Van szóló bábjátékom, ha úgy van kedvem, azzal játszom, de ez szigorúan a saját előadásom, saját felelősséggel, saját pénzből. Egy évben egyszer most is rendezek, de bevallom, nagyobb örömet jelent számomra más rendezők munkájának segítése, és az így létrejött jó előadás láttán felszabadultabb örömöt érzek, mint saját sikereim után."

A teljes interjú a nyugat.hu-n olvasható.

süti beállítások módosítása