A Jézusfaragó ember az Újszínházban

Október 19-én mutatta be az Újszínház Nyírő József: Jézusfaragó ember című drámáját. A premier kapcsán a színészek írtak a teátrum honlapjára.

A darabról:
Ajnádi Ferenc szobrászművész a Hargita hegyei közé költözik feleségével, hogy műveivel közvetlenül vegyen részt a természetben élő emberek életében. Egy feszületen dolgozik, amelyet a templom oltára felett kellene elhelyezni, a faragott korpusz azonban nem tetszik a közösségnek, hiszen alkotója az emberi szenvedést, az iszonyt, a pusztulás és pusztítás rémületét faragta meg. Az elszegényedett művésznek nincs más útja, mint családja fenntartása érdekében favágó munkát vállalni havasok között, ahol Üdő Márton, az „erdők száz éves öregapja” vezetésével csodálatos közösségben találja magát, ám akaratán kívül tragédiát okoz… Az Újszínház előadása hűen követi a szerző által megírt színművet, Szőke István rendezése a budapesti közönség számára kevéssé ismert tájakra viszi a nézőt. Szereplők: Szarvas Attila, Koncz Gábor, Almási Sándor, Bordán Irén, Koncz Andrea, Brunner Márta, Vass György, Bicskey Lukács, Incze József és sokan mások. Bemutató október 19-én.

A szerzőről:

Nyírő József /1889-1953/ az erdélyi irodalom egyik legjelentősebb képviselője, a Jézusfaragó ember című kötetével tört be az irodalmi életbe. A címadó novellából később színművet írt, melyet legutóbb 1993-ban mutatott be a békéscsabai Jókai Színház Csiszár Imre rendezésében. A darabnak Budapesten hetven év óta ez az első, hivatalos kőszínház-beli bemutatója. A szerző politikusi tevékenysége indulatos viták kereszttüzébe került már a negyvenes évek közepe óta.
Halála előtti napokban írta Spanyolországban: „Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt. Így talán könnyebb lesz.”

A Duna-média így tudósított a darabról

A színészek meséltek a darabról:

Ajnádi Ferenc - Szarvas Attila
Hatalmas öröm volt, mikor az Újszínházhoz kerültem. 
Dörner Gyurival a Csíksomlyói magyar passióban dolgoztunk együtt, ő volt Lucifer, én Jézus…
Ekkor kérdezte, mik a terveim, jönnék- e a színházba dolgozni? Nagyon nagy örömmel mondtam igent, hiszen az elmúlt években, mióta 2009-ben eljöttem magánéleti okokból Kecskemétről, főleg vándortársulatokkal jártam az országot, kisebb szerepeket kaptam. Dörner emberileg is rengeteget segített nekem az elmúlt nehéz időszakban, végtelenül hálás vagyok ezért, nem is tudom neki ezt eléggé megköszönni. 
Segített, hogy visszataláljak a színészethez, és önmagamhoz. Az Újszínházban Kocsis István: Árva Bethlen Katája volt az első feladatom. Izgalmas volt, még soha nem csináltam korábban ilyet, hogy színpadon nem szólok egy szót se! 
Nagyon szép a darab, szeretem, amit Kökényessy Ági képvisel benne és úgy érzem, hogy jelenlétemmel a színpadon tudok neki segíteni. Nyirő Jézusfaragójában főszerepet kaptam: Ajnádi Ferencet, a szobrászt alakítom. Ez egy nagyon nagy kihívás, nagyon szép feladat. Szeretem benne a kollegákat, tényleg olyan jó kis csapat jött össze: Incze Jóskát régről ismertem, Ágival dolgoztunk közösen, Koncz Gábort nagyon nagy színésznek tartom, gyerekkorom meghatározó filmélményei köthetők hozzá, akárcsak Bordán Irénhez. Fantasztikus élmény most velük együtt dolgozni…De igazán nem akarok senkit kiemelni, mindenki a helyén van. 
Szeretek bejönni a próbákra, ez most egy kis megnyugvást hoz. A szerep közel áll hozzám. Szép emberi sorsok vannak a darabban. Jó olvasni, jó belehelyezkedni ebbe a világba, mert ott fenn a havasokban az emberek összetartanak, egymást figyelve, támogatva. Olyasmit képvisel ez a színdarab, ami úgy érzem hiányzik a mi világunkból, pedig lényeges: az egymásra utaltság, az egymás tolerálásának, segítésének fontosságát. 
Véri - Kökényessy Ági
Édesanyám Csernakeresztúrról, Déva mellől származik, ennyiben van nekem kapcsolódásom a darabhoz, erdélyi gyökerem. Sajnos még nem jártam arra, de régóta tervezem, hogy elmegyek…
Nyirőt nem ismertem, nem olvastam korábban, ezzel a drámájával most foglalkoztam behatóbban, szerintem remek, nagyon szép, szívhez szóló mű. A nyelvezete nekem természetes, nyilván édesanyám miatt, nem idegen a fülemnek ez az ízes beszéd. 
Vérit alakítom, ez egy kicsi, de jelentős szerep. A kollegákkal könnyű volt együtt dolgozni: Incze Jóskával, Koncz Gáborral, Bordán Irénnel, Szarvas Attilával korábban már többször játszottunk együtt, de a többiekkel is könnyű volt megtalálni a közös hangot, úgy veszem észre nagyon helyes emberek és jó színészek verődtek itt össze. 

Plébános - Mihályi Győző
A Jézusfaragó emberben a plébánost játszom. 
Ez a pap jól képzett, hisz abban, amit csinál, amit el lehet követni egy ilyen kis faluban azt ő megteszi a közösségért. Komoly hitélet zajlik, miközben gyűjtenek pénzt egy új Krisztus szoborra is. „Tragikus vétke” a főszereplővel, a szobrásszal szemben- mikor elszólja magát, és a szegény művészt a Szent Antal perselyből akarja megsegíteni. (Ebből régen a koldusoknak adhatott az egyház, a hívek adományából összegyűjtött pénzből segélyeztek.) 
Vétkéért bocsánatot is kell kérnie, hiszen nem viszonyult elég nagy lélekkel, krisztusi szeretettel és nyitottsággal minden ember felé…
Szeretem ezt a Nyirő darabot, úgy elvitt az időben…
Amit javítottak rajta a kollegák, hogy könnyebben érthető legyen az tetszett, hiszen egy picit régies volt a nyelvezete, kellett frissíteni. 
A tisztasága megfogott, érzelmes, szívhez szóló darab, igaz emberi érzelmekről szól és ha ez utat talál a közönséghez, akkor nyertünk. 
Regina-Brunner Márta
A darab kapcsán, amit nagyon közel érzek magamhoz, az a természethez való viszonyulás. Nyolc éve lassan, hogy olyan helyen élhetek, ahol mindig szerettem volna. Teljesült az álmom. Hogy mi az indíttatás, mi a magyarázat ? -nem tudom, mert alapvetően városi ember voltam, sok helyen éltem vidéki városokban is, Budán is- de volt valami belső késztetésem, hogy szeretnék a természetben élni, állatokkal. Mélyen vágyódom a természetbe, szeretem és próbálok együtt létezni vele. 
Furcsa helyzet, reggel felkelek és megyek a férjemmel lovat etetni, bárányt itatni…, aztán berohanok a városba próbálni. 
Ez a kettősség létezik bennem: imádom a természetet és életem a munkám, a színház... 
Amikor az olvasópróbán találkoztam a darabbal, az fogott meg legjobban, ahogy az emberek elfogadják a szegénységet, azt a helyzetet, hogy csak egy kicsike fekete kenyér adatik. Mi már a 21.században semmiségekből csinálunk problémát, elszakadunk a valós nehézségektől…
Azt is mélységesen csodáltam, ahogy a halálhoz hozzáállnak, a körforgás természetes részének, az élet rendjének tekintik. 
Nekem ezek voltak a legfontosabb üzenetek.

Forrás: Újszínház