A PanoDráma legújabb előadása a tőlük már ismert dokumentumszínházi módszereket Augusto Boal közösségi színházi metódusával ötvözi. A bemutatót megelőző hónapban hetente háromszor próbanaplóval jelentkeznek a Színház.hu-n a PanoDráma gyakornokai.
Az előadás a Btk. gyűlöletbűncselekményekre kidolgozott 174/B paragrafusát az első törvényjavaslattól az értelmezésen és alkalmazáson át a vele való visszaélésig követi, hisz a kisebbségek védelmére szolgáló passzust Magyarországon talán egyedülálló módon ellenük fordítja a jog. Vallomások, tárgyalási jegyzőkönyvek, interjúk vádlottakkal, sértettekkel, ügyvédekkel, rendőrökkel, bíróval, ügyésszel, képezik az előadás alapját, melynek végén 12 civil esküdt vitatja meg a látott eseteket, és egyetértés esetén ítéletet hoz róluk.
Próbanapló 1.
Félig kívülállóként naplót írni egy összeszokott csoportról. Félig ismerve a társulatot, a próbák felén jelen léve, félve kiadva a közös munka elejtett titkait, így fogjuk megírni az előadásig hátra lévő egy hónap ügyes-bajos próbálkozásait felesben. Hisz az előadás egyelőre csak hat alkalom nagy rizikó faktorral, az előtte lévő időszak a szerencsétlenkedés feszített akadályversenye. Rendkívül szórakoztató, önkéntes szemtanúként.
A költségtakarékos produkciók sajátja az intimitás, ami egyéb úton megfizethetetlen. A próbák Lengyel Anna méretes lakásának apró konyhájában zajlanak a Nagy Ignác utcában, aminek az udvara valamiért emlékeztet a Roncsfilm híres udvarára, ami egy tiszta V. kerületi bérházban meglepő élmény. Lengyel Anna fejéből pattant ki a PanoDráma teljes fegyverzetében, de ennek azóta is becsületesen viseli minden átkát és áldását, két állandó társsal: Garai Judit és Hárs Anna dramaturgokkal. A piros, sárga hangulatú konyhában az asztalon: tea, keksz, gyümölcsök és kis tégelyben birsalma lekvár, ami a próba végén szabadkozások közepette becsusszan Bartsch Kata színésznő, ínyenc falatokra mindig nyitott táskájába. Kortárs színház, haladni kell hát a korral, mindent beterít az elmaradhatatlan informatika: laptop-ok, okos telefonok, iPhone-ok, és csak pár megátalkodott régi motoros fogja a kezében a szöveget, de az is újrahasznosított biopapír.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bíróság, fotó: Szamosi Zsófi
- Ki hozott valamit? – teszi fel a próba eleji körkérdést, Anna.
- Én hoztam a rövidített monológot Lakatos Józsefről – mondja Bezerédi Zoltán.
- Zoli, betetted a Dropboxba?
- Hát abba nem. De itt van a kezemben. Én nem akarok orrba-szájba box-olni.
- Zoli, ez egy kutatós, interneten keresgélős, számítógéphez kötött színház. És a facebook csoportban benne vagy? Meghívtuk?
- Meg. – néz fel Garai Judit a saját gépéből.
- Akkor visszaigazoltam, vagy mi, én mindent igazolok.
- De nehogy megoszd, Zoli, titkos.
- Mert majd a Zoli osztja meg ország-világgal – mondja kacagásába fulladva Lengyel Anna.
- De gonosz vagy Anna.
- Mindenki viccelhet csak én nem.
- Megosztom az egész Katonával, oszt oda a premier – Zoli kiütéssel nyer, vége a zrikálásnak, folytatódik a próba.
Zoli felolvassa sajóbábonyi cigány költő (mi így nevezzük) és vádlott, Lakatos József monológját. Pár hete jártunk a Az igazság szolgái próbafolyamat elején Sajóbábonyban, akkor beszélgettünk, többek között, Józseffel is. 2009 novemberében Sajóbábonyban történt egy bűncselekmény. Közösség elleni erőszak vádjával per indult 9 sajóbábonyi cigány férfi ellen, akik a helyi jobbik elnök által összehívott 900 gárdista felvonulásán rátámadtak az egyik autóra. Azt kiabálva, hogy „büdös magyarok”. A tárgyalás folyik, de már az előzetesből szabadlábra helyezték a vádlottakat. Így jutottunk el Lakatos Józsefhez, akit úgy vádolnak, hogy a bűntett helyszínén sem volt. Zavaros ügy, sok homályos folttal. Először rémisztő alaknak tűnt, kopasz fején egy hatalmas pók virít - „a pókot én úgy azonosítanám, hogy nyugodt, de céltudatos, türelmes, és ha bosszantják, akkor veszélyes” – mondta -, magas, nagydarab férfi, terepmintás nadrágban és nagy kapucnis pulóverben, de egy pár perc alatt az egész csapat beleszeretett. Izgalmas karakter, aki keresi az útját. Mesélt nekünk a buddhizmushoz való viszonyáról, az ír katolicizmusról, és hogy miben mit talál meg abból a filozófiából, ami szerinte az élethez kell. Beszélt a nőkről, a börtönről, viszonyáról a magyarokkal és a cigányokka,l és arról a rettenetes súlyról, amit a saját cigányságának viselése jelent a faluban, ahol él. Odaadta egy versét, amit a börtönben írt, és mi útszélen talált kincsként mutogattuk egymásnak, és mutatjuk majd meg Nektek is, ha megnézitek az előadást, ahol Józsefet és sok más „talált kincset” a dokumentarista színház szigorú szabályai szerint igyekszünk majd megjeleníteni Nektek abban az intenzitásban és összetettségben, ahogy mi találkoztunk velük.
Szerző: Gábor Sára
174/B - Az igazság szolgái
Bemutató: november 22., 23., 24. - Trafó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.