Sirály - Bemutató a Nemzeti Színházban

Csehov Sirály című darabját mutatja be szombaton a Nemzeti Színház.

Ajánló a darab elé:

Az Oroszország-szerte híres színésznő nyaralni érkezik bátyjához és fiához a vidéki birtokra. Magával hozza a híres és sikeres írót. A kellemesnek induló nyár fölkavarja a szenvedélyeket. Az íróba beleszeret a helyi földbirtokos színésznőnek készülő lánya, Nyina, aki eddig a színésznő fiával képzelte el a jövőjét. A szerelemféltés és a meg nem értett vágyak, a „mindenki mást szeret” fájdalmas komédiája Csehov remekműve, melynek mélyén egy Hamlet-ihlette történet is húzódik és vádirat is egyben a tehetségtelenség, a középszerűség ellen. A fiatalok és az idősek közötti meg nem értés és félreértés keserű rajza is.

Alföldi Róbert és Tompos Kátya a Bárka Színház előadásában

Alföldi Róbert a Sirályról:

A színész, rendező, színházigazgató az MTI-nek elmondta: egyrészt azért választotta a Sirályt, mert a szerepeire nagyon jó színészek vannak a Nemzeti társulatában, másrészt azért, mert olyan alapvető kérdéseket tárgyal, mint hogy mit jelent a vágy, a színészet, a művészet, a magány, a szerelem, mit jelent az, hogy híresek akarunk lenni, vagy az, hogy nincs pénzünk.

Alföldi Róbert öt éve - Szász János rendezésében - már eljátszotta Trigorin szerepét, rendezői pályája elején - 1997-ben - pedig egyszer már színpadra állította a Sirályt.

A tizenöt évvel ezelőtti, vad, új formákat kereső változathoz képest most cinikusabb, lenyugodottabb, halkabb, szomorúbb, reménytelenebb előadás született. Most az érdekelte jobban, hogy mi és hogyan történik két emberrel - árulta el a rendező, aki szerint ma nagyon fontos kérdés, hogy miről álmodunk, és aztán mi lesz belőlünk, hogy mit tartunk értéknek, követendőnek és fontosnak.

A darabot Makai Imre fordításában játsszák, a szövegen lényegében nem változtattak. A darabban szereplő színielőadásban az eredeti orosz szöveg hallható a Nyinát alakító Tompos Kátyától. "Oroszul hihetetlen módon lehet érezni ennek az egésznek az apoteózisát, a költészetét, a líráját, az emelkedettségét" - mondta Alföldi Róbert.

A darabban elhangzó dalokról szólva megjegyezte, hogy Csehov művében a saját korából való kuplék és táncdalok szerepelnek, amelyek az akkori nézők számára jelentettek valamit. Megpróbálták ezeket olyan dalokkal helyettesíteni, amelyek a mai nézők számára ugyanúgy mondanak valamit, mint Csehov idejében az akkori slágerek.

Az előadásban Básti Juli, Farkas Dénes, Blaskó Péter, Tompos Kátya, Szarvas József, Nagy Mari, Kulka János, Földi Ádám, Fehér Tibor és Tenki Réka látható. A produkció díszlettervezője Menczel Róbert, a jelmeztervező Nagy Fruzsina.

Tompos Kátya Nyinaként a Nemzetiben

Kritikus szemmel a darabról - így írt a HVG:

Farkas Dénes, a Nemzeti társulatának benjáminja alakítja Trepljovot, az elismerésre vágyakozó éretlen pukkancsot, a duzzogó és rohangáló, testbeszédében agresszív és komikus megalázottat. Amihez hozzáér, az legfeljebb b-kategóriás, de ezt kinevezi unortodox művészetnek, az állandó kudarcát pedig a maradiak értetlenségének címkézi. Ismerős? Persze. Megtaláljuk a rögeszmés sikervágyat vagy magunkban, vagy ha szerencsések vagyunk, akkor csak környezetünkben. „Fél ma, vagy félt valaha a karrierje során attól, hogy Ön Trepljov? Hogy van egy nagy adag ebből a fiatalemberből a munkáiban?” Alföldi nevet a kérdés hallatán: „Ebből nagyon sok éven keresztül lehet dolgozni.”

Az átjárás a színpadi figura és a valóság között szabad. És nem csak mindenki Trepljovja miatt.Amikor megérkezünk az előadásra, a nyitó jelenet két színésze, a Mását alakító Tenki Réka és a Medvegyenkót, a sete-suta vidéki tanítót játszó Fehér Tibor veszi el a kabátunkat. Kapunk ruhatári számot, megkérdezik, hogy kikapcsoltuk-e a telefont, és mire pislogunk, a kabátok már lógnak a díszletben, nézegethetjük az előadás alatt.

Azon túl, hogy nincs igazán határa a színpadnak és a díszletnek, az előadásnak sincs jól felismerhető eleje. Tenki és Fehér szépen elmaszatolják térben és időben határvonalakat. Ez, és a kidumálás a közönség felé veszélyes eszköz, könnyen fordulhat trepljovi okoskodásba. Pozőrök gyakori blöffje az interaktív színház, meg a vakok színháza, a szavazós színház, satöbbi. Alföldi és stábja elegánsan oldja meg, és legitim is a Sirály esetében. A folytatást itt olvashatja.

Az előadásról képekben:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11. Fotók: Znamenák István

A január 21-i előadás után a Kritikus Óra keretében kérdezi az alkotókat Tompa Andrea.

Forrás: MTI, Színház.hu, HVG