Indulnak a Budaörsi Játékszínért - Lippai László és Pesty-Nagy Kati pályázata

Hétfőn zárul a Budaörsi Játékszín igazgatói pozíciójára kiírt pályázat leadásának határideje. Lippai László és Pesty-Nagy Kati közösen indulnak az intézmény vezetéséért, pályázatukat most nyilvánossá tesszük.

Részlet a pályázatból:

„A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak, a lélegzet az orrunkban, a fény a szemünkben, a munka a kezünkben, az igazság ösvénye előttünk.”

Budaörs színházba járó közösségének pontosan megfogalmazott igényét a pályázati kiírás kristálytisztán rögzíti. Így, nekünk, mint a nézőkért létező művészembereknek ezt részletesen értelmeznünk kell, s kötelező érvénnyel betartanunk egy esetlegesen sikeresen elbírált pályázat esetén.

Ennek a kötelezettségnek a tudatában, ezzel a felelősségvállalással és művész-szakmai azonosulással készítettük el – tehát - pályázati anyagunkat.

Minden közösségnek sajátos viszonya van önnön Színháza felé, míg a közönség- szándéka szerint- együtt lélegzik, élteti, megéli Színházát, úgy elrendelten - s kedvező esetben – a Teátrum érti, feldolgozza, követi nézőinek igényeit, s így reagál egymásra a két mélyen egymásból táplálkozó világ, egy gyönyörű szövetséget alkotva. „Színház a szomszédban” ezzel a szerethető szlogennel hirdeti jelenleg a Budaörsi Játékszín önmagát, s ezt a közvetlen, családias, baráti hangulatát –érthető módon – nem szeretné elveszíteni a továbbiakban sem. A Budaörsi Játékszín alapvetéseit - az Igazgató váltás után is- a könnyed, de igényes szórakoztatás mellett a finoman szőtt irodalmi igénnyel írt prózai művek adhatják, kiegészítve a repertoárt csemegeként nagyszerű gyermek előadásokkal, musical gálákkal, nagysikerű koncertekkel, vendég előadásokkal, kuriózumokkal. Az itt felsoroltak szakmai igényének további emelése, kifinomultságuk, humoruk, zeneiségük fejlesztése, sokszínűségük árnyalása várhat feladatként egy új vezetésre.

TERMÉSZETESEN A JÁTÉKSZÍN KÖVETKEZŐ VEZETÉSÉNEK FIGYELEMBE KELL VENNIE AZT A TÉNYT IS, HOGY A KÖZÖNSÉG SZOROS KAPCSOLATOT ALAKÍTOTT KI BIZONYOS - A SZÍVÜKHÖZ JOGGAL KÖZELÁLLÓ - SZÍNMŰVÉSZEKKEL, ÍGY MI – SZÁNDÉKUNK SZERINT- SZINTÉN FELADATOT ADNÁNK AZOKNAK A NAGYSZERŰ MŰVÉSZEKNEK IS, AKIK FELÉ MÁR A BUDAÖRSI NÉZŐKÖZÖNSÉG VALÓBAN, S MÉLTÁN ELKÖTELEZETT.

Egy Színház vezetésére vállalkozni több mint hivatás, több mint alázat, s leginkább több mint – csupán - szakértelem kérdése. Olyan önzetlen elszánást feltételez ez a kihívás, melynek meglétét egyes szakemberekben- hitelesen megítélni- nagyon nehéz feladat, s ehhez kívánunk Önöknek valódi tisztelettel– döntésük végeredményétől függetlenül – odaadást, türelmet, s kellő időt a hétköznapok rohanása közt.

BEVEZETÉSKÉPPEN AZ IGÉNYES SZÓRAKOZTATÁSRÓL- NÉHÁNY GONDOLATBAN...

Minden könnyűnek nevezett színházi műfaj – legyen az vígjáték, komédia, zenés mű, musical- igényes kivitelezése mérhetetlenül nehéz feladat, ha valóban profi és vitathatatlanul nagyszerű előadás létrehozása a cél.

A közönség ma már – szerencsére- nem megtéveszthető olcsó, elviccelt, blöff- szerű előadásokkal vagy a kereskedelmi televíziók által ipari mennyiségben gyártott szórakoztató műsoroknak álcázott bóvlival, hiszen könnyen elérhetővé vált a sokszínű és igényesen kivitelezett bemutatók sora akár az interneten keresztül, akár DVD-k formájában. Óriási reneszánszát éli a 20-30 évvel ezelőtti káprázatos nagy magyar nevettetők felvételeinek újrajátszása, de vendégelőadások, vagy Fővárosi bemutatók közt is nagy számban válogathat bátran a Publikum. A filmszínházak műsorán megtalálhatóak nem csupán az amerikai könnyed – és bizonyos esetekben nívós- szórakoztató filmek, hanem a finom szövetű francia vagy angol vígjátékok is, igen gyakoriak a színházi vígjátékok filmes adaptációi, melyeknek humora, pontossága, precizitása - nem elfeledve természetesen a szenzációs színészi alakítások sorát - ha nem is szakmai elvárásokat, de egy belső igényt feltétlenül támaszt a néző lelkében is.

Természetesen nem volna feladatunk magunkat a külföldi igényességhez mérni, hiszen Világszerte ismert a nagy magyar nevettetők névsora, s szerencsésnek mondhatjuk magunkat – akik még – olyan nagyságoktól tanulhattuk közvetlenül a komédiázás iskoláját, mint Körmendi János vagy Márkus László. Örök legendáink, halhatatlan Mestereink, ma már.

Mégis, feladatunk visszatalálni a Kereskedelmi Televíziók – sajnos- sok esetben szakmaiatlan és gyári jelleggel gyártott műsorainak árnyékában egy olyan szórakoztató és művészi szempontból is értékelhető nyelvhez, mely valódi élményt adhat a néző számára, mely nem csupán egyetlen percnyi szórakozást jelent, hanem valóban képes hatni az emberi lélekre, mely világból valóban hazavisz, s megél pillanatokat az, aki a Színházat választja egy estére kikapcsolódásul.

SZAKMAI SZEMPONTBÓL FONTOS MEGJEGYEZNI, HOGY MANAPSÁG SZÁMTALAN SZÍNHÁZ PRÓBÁLJA FELVENNI A HARCOT ÚGY A KERESKEDELMI MÉDIÁK SZÍNVONALTALAN ADÁSAIVAL SZEMBEN, HOGY ALKOTÁSAIBAN ELKÉPESZTŐEN SOK FELESLEGES PÉNZT KÖLT- GYAKORTA ROSSZ ÍZLÉSSEL- TÚLZÓ TECHNIKAI MEGOLDÁSOKRA, BRAVÚROSNAK HITT LÁTVÁNYELEMEKRE, MIKÖZBEN A TARTALMI ALAPVETÉSEIT EGY-EGY MŰNEK NEM IS KERESI, VAGY EGYSZERŰEN ELFELEJTI AZT, HOGY A VALÓDI LÉNYEGE MINDENNEK - AMI MŰVÉSZET - A MONDANIVALÓJÁBAN LAKOZIK. A SZÍNHÁZ EGY JELEN IDEJŰ CSODA, MELLYEL SOHA NEM FOG TUDNI VETÉLKEDNI A MÉDIA, HA KÉPESEK VAGYUNK MEGŐRIZNI SAJÁT ÉRTÉKEINKET. NEM „VALAMI ELLEN” KELL SZÍNHÁZAT MŰKÖDTETNI, HANEM ”VALAMIÉRT”, S HA BÍZUNK ELÉGGÉ A NÉZŐ IGÉNYESSÉGÉBEN, S TUDJUK, HOGY OKKAL VÁLASZTOTT MINKET, S MI FELMUTATJUK SZÁMÁRA AZT A TITKOT, AMIT CSAK A SZEMÉLYESBŐL, A „NEKI SZÓLÓBÓL”ÉRTHET MEG, AKKOR SOHA NEM KELL –MÉG GONDOLATBAN SEM – A SZÍNHÁZTÓL IDEGEN GICCSEL VAGY FELSZÍNESSÉGGEL, ESETENKÉNT ROSSZ ELRAJZOLTSÁGGAL OPERÁLNUNK.

Mindezzel együtt tudjuk, hogy ma az egyetemisták, friss diplomások illetve a fiatal, sikeres értelmiségi réteg 54 %-a nem néz rendszeresen televíziót, és egyértelműen elutasítja a kereskedelmi televíziók „kulturális környezetszennyezését”. Véleményünk szerint végre ez a réteg is fogékonnyá vált a mai színházra, társadalmi érzékenysége, igénye egyre inkább növekszik, fontos vásárlóerővé alakult és alakul folyamatosan, s így ha színvonalas, művészi, szórakoztató színházat lát, érzékel, tapasztal környezetében a fiatal – de vásárlóképes- generáció, már áldozni is kész a kultúráért forintjaiból. Napjainkban – a közös programok igényének okán - szüleiket, nagyszüleiket is ismét színházlátogató családdá varázsolhatják ezek a fiatalok, nyitottá váltak ugyanis az együtt megélhető szórakoztató élményekre, s ezt igazolhatjuk, ha jól szervezett marketinggel képesek leszünk megszólítani az eddig kevésbé „célközönségnek” ítélt rétegeket is.

 

A folytatást, illetve a teljes pályázatot itt elérhetik.

 

 

 

süti beállítások módosítása