Viszockij és Marina Vlady - felolvasószínház a Színészmúzeumban

Viszockij, Puskin, Andrej és Arszenyij Tarkovszkij és Marina Vlady írásai alapján, Menszátor Héresz Attila és Szabó Márta közreműködésével tart felolvasószínházi estet a Bajor Gizi Színészmúzeum, február 14-én, 18 órától.

"A kor ötvözete, ami vagyok, Épp hogy kihűlt csak, szét is hullott nyomban.
Vért ontottam, mint mások. S mint azok, Nem tudtam megfékezni bosszúszomjam.
Bukásom lett a fölemelkedés. Ofélia! A rothadási gyűlöltem.
De eggyé tett azokkal az ölés, Akikkel együtt fekszem most a földben."

Ajánló:
Vlagyimir Viszockij, a legendás orosz színész-költő, rekedtes hangú, lázadó énekes, a Brezsnyev-korszak tragikus sorsú bárdja, akinek mind élete, mind művészete a rendszerellenesség jellegzetes példája volt, már több mint harminc éve halott. Sajnos, izgalmas és korszakalkotó életműve napjainkban már jóval kevésbé divatos, mint volt a rendszerváltás hajnalán; felvetődhet az is, érvényes lehet még egyáltalán az az életérzés, művészi modell, amit ő és művei képviselnek?

Pedig az a nagyon mély érték- és életválság, kegyetlen kiábrándultság (nevezzük kelet-európainak), amit ő fogalmazott meg dalaiban, színházi és filmes munkáiban talán ma időszerűbb, mint valaha. Az állandóan a józanság és öntudatvesztés közti vékony senkiföldjén egyensúlyozó, folyamatosan külső és belső "határátlépéssel" kísérletező zseni szép lassan fölmorzsolta önmagát, folyamatos út- és válaszkeresése a korunk morális és szellemi félhomályában bolyongó ember számára is átélhető, ismerős élmény lehet. Rendhagyó felolvasószínházunk ennek a hosszadalmas, tragikus végű küzdelemnek állít emléket, a színész-költő művei túl Marina Vlady, Andrej és Arszenyij Tarkovszkij, valamint Puskin szövegeinek felhasználásával.

Viszockij és Marina Vlady