Rendhagyó irodalomórát tartott Hegedűs D. Géza színművész a székesfehérvári Nemes Nagy Ágnes Kollégiumban, a hagyományos kollégiumi héten, amelyen évről évre névadójukra emlékeznek.
"Én is vidéki vagyok, Ibrányban, a Nyírségben töltöttem a gyerekkoromat, aztán Debrecenben tanultam tovább, a Péchy Mihály Építőipari Technikumban, így lettem magam is kollégista. Fiúiskola volt a miénk, és a kollégiumban is 350 fiú lakott. A lányokról mi csak ábrándoztunk, beszélgettünk... Ők távol voltak tőlünk, a Tóth Árpád Gimnázium kollégiumában laktak. A lányok gyöngédebbek, jobbak, nyitottabbak mint a fiúk, akiknél az erő gyakran mindent felülír. A nagyok bizony "szuttyogatták " is eleget a kicsiket, így aztán nehéz volt az első félév. De aztán megedződtem..." - mesélte a színész, aki nem csak a kollégistalét szigorúságáról beszélt, hanem arról is: mindennek ellenére nagyszerű volt számára az a debreceni négy év, mert ott került közel a művészethez. Ott derült ki: az irodalom, a színház, a film az ő világa - és nem a műszaki pálya.
Járt a debreceni Csokonai Színházba is, és ösztönösen alakult ki benne a vágy, hogy egyszer ő maga is a színpadon álljon. Igaz, negyedévesként csak az apjának árulta el, hogy színész akar lenni: megegyeztek, hogy az édesanyját nem izgatják fel ezzel. Segített a kollégium szép doktornője is, ak betegnek nyilvánította, amikor kiderült, hogy a színművészeti első felvételijére, már tavasszal sor kerül. A szőke fiatalember a kollégiumi betegszobában tanulta, öreg Tiborc panaszát a Bánk bánból. Bagdi tanár úr, akinek a betegszoba mellett volt a szolgálati lakása, később elárulta: már ő is kívülről fújta a verseket, monológokat, annyit hallotta a falon átszűrődni.
Fotó: feol.hu
A székesfehérváriak hallhattak a másik kollégiumról, a budapesti színművészeti Vas utcai szállásáról, ahol jóval szabadabb világ fogadta. Ráadásul ott laktak a lányok is, akik puszta jelenlétükkel annyi mindenben segítenek a férfiembernek - tette hozzá Hegedűs Géza mosolyogva - önismeretre nevelnek, no meg higiéniai igényességre.
A történetmesélés után jöhetett az irodalom. Hegedűs D. Gézának, aki évtizedek óta a Vígszínház tagja, volt alkalma találkozni Nemes Nagy Ágnessel is, a 70-es évek végén a Bartók emlékházban, egy zenés, irodalmi matinén ott volt a szigorú, szép költőnő is, akinek a verseit mondta. "Feddő szavakat nem kaptam, kedves volt, barátságos: szép emlékként őrzöm a találkozást..." - mesélte a színész, aki kifejtette, Nemes Nagy Ágnes költészete egészen más, mint az elődöké, mégis folytatója a Nyugat szellemiségének. Nem véletlen -mondta-, hogy egész könyvnyi tanulmányt is írt Babits Mihályról, aki a Nyugat folyóirat szerkesztését Osváth halála után átvette. Hegedűs D. Géza nem csak a tanulmányból idézett, hanem azokból az írásokból is, amelyeket Nemes Nagy Ágnesről írtak kortársai. A rendhagyó irodalomóra másfélórásra kerekedett, de talán a diákok sem bánták. a színészt viszonzásul sikerült meglepni az ajándékkal, amit a gyerekektől kapott: egy róla készült igen jól sikerült portrét, amit Tóth Diána, a Tóparti Gimnázium művészeti szakközépiskolása készített.
Forrás: Színház.hu, Dunaújvárosi Hírlap
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.