A dél-alföldi tanyavilág férfi ruhába öltözött női sorozatgyilkosa, Pipás Pista történetét idézi meg Pozsgai Zsolt darabja, amelynek ősbemutatóját január 25-én tartották a Szegedi Nemzeti Színházban.
A darabról:
A szegedi tanyavilágban élt Pipás Pista, eredeti nevén Rieger Pálné, született Fődi Viktória. 1933. január 13-án akasztották fel hétrendbeli gyilkosságért. Utolsó kívánsága szerint, a saját kötelével, Szegeden. A tanyavilágban mindenki férfinak ismerte, csak a börtönben derült ki, hogy nő.
Pipás Pistát tizenkét éves korában cselédnek adták el a szülei, ott erőszakolta meg a gazda, majd mivel gyerek jött, kiházasította egy német cseléddel, Rieger Pállal, aki viszont egy év múlva meghalt az első világháborúban. A gyerek árvaházba került. Pipás Pista örökölt egy tanyát a nagyszüleitől, oda költözött, és férfiként élt tovább.
A feljegyzések szerint a kocsmában mindenkit túlivott, úgy verekedett, mint senki más, és úgy is dolgozott, mint két férfi. A tanyán egy kutyával, egy kecskével – és egy süketnéma, bolond fiúval élt, aki ellátta a teendőket, segített neki.
Mind a hét eset más és más volt. Volt akit csak a pénzért, volt akit meggyőződésből ölt meg. Olyan is volt, aki tudta előre a végzetét – ha Pipás Pista megjelenik nála este, neki vége, megy a halálnak. A tanyavilágban az asszonyok tudták már, hogy kell megszabadulni a férjeiktől – Pipás Pista pedig olyan ügyes volt, hogy soha nem tudtak semmit rábizonyítani. Egészen az utolsó esetig…
Szebeni János barátom, pécsi rockénekes Pipás Pista balladája című dala nyomán indultam el a különös gyilkosságtörténetek felderítésére – mintegy két éve foglalkoztat, de nem csak engem, például Ember Judit dokumentumfilmet is rendezett belőle, bár én ezt még nem láttam. Mikor kiírták a kortárs, új magyar darabokat célzó Katona József-pályázatot, megkérdeztem Szegedet, hogy van-e kedve pályázni. Olyannyira volt kedve, hogy eleve megkaptam, milyen színészekben gondolkodhatunk erre az időszakra. (...)
Az ilyen, két világháború közötti témáknál nagyon sok az ellentmondásos forrás. Az egyik szöveg szerint Pipás Pista azt kérte, hogy a saját kötelével akasszák föl, a másik szerint a gyűjtőfogházban halt meg elfogása után évekkel később, végelgyengülésben. Persze ez nem is érdekes, hiszen a színpadi verzió mindig egy absztrakció, és nem a valóság mása. (...)
Szerintem úgy nem érdemes darabot írni, hogy az ember a színházi nyelvet és absztrakciót nem használja, vagyis nem akar mondani vele valamit, ha nem fáj valami. A háborúból olyan emberek tértek haza, akik az ölést eleve elfogadottnak tartották, közvetlenül megtapasztalták. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a „néplélektan” is közrejátszott abban, hogy a második világháborúig jutottunk. Ezért írtam meg a darabot, ezt szerettem volna ábrázolni. A történetben egyre több a gyilkos, hiszen az asszonyok is azok, akik felbérelik Pipás Pistát, hogy ölje meg a férjüket, és részt is vesznek benne. Számomra ez olyan, mintha egy menetelés lenne az elsőtől a második világháborúig, a tanyavilági életben modellálva. (Forrás: szegedma.hu)
Fotók: szegedcafe.hu, szeged.hu, delmagyar.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.