Czechmeister Lászlót, a Győri Nemzeti Színház közelmúltban Magyar Teátrum Díjjal kitüntetett szcenikusát kérdezte a Győr+. Lapszemle.
„Nem vagyok jobb lakatos, mint a lakatostár vezetője, nem vagyok okosabb festő, nem vagyok ügyesebb asztalos. Csapatmunka folyik a színfalak mögött” - hangsúlyozta Czechmeister László.
„Mikor tavasszal kiírják a következő évad műsorát, akkor készítünk egy gyártási tervet. A bemutatók előtt körülbelül három hónappal egyeztetek a tervezővel és a rendezővel. Ezután tartunk egy állítópróbát a régi díszletekből, majd a tervező műszaki és látványrajzait lefordítom lakatosra, asztalosra. Kigondolom, miből készül, hogy működik, és kiszámolom, mennyibe kerül. Ezután jön a birkózás, ha túlléptük a költségvetést, valakinek engedni kell. Szó szerint fogyókúrára fogjuk a tárgyakat a súly és az anyagköltség miatt" - mesélte a győri színház szcenikusa.
Fotó: Marcali Gábor
A szakember hangsúlyozta, nagyon oda kell figyelni mindenre, hiszen bármikor elé léphetnek a színészek a tárgyaknak, bármi leeshet, összetörhet, elakadhat, beszorulhat. „Veszélyes üzem a színház, de mi tudjuk, mit kell annak érdekében tenni, hogy ne legyen baj” – szögezte le.
„A varázslás fogott meg igazán a munkában. Hiszen akkor jó a díszlet, ha természetesnek hat, ha nem jut a nézők eszébe, hogy az adott tárgy mögött legalább 20 ember erőlködik, hogy elmozduljon. Főleg a musicalirodalomnál egyre inkább filmszerűbben változnak a dolgok. A színházban nincs lehetetlen, csak tehetetlen” – mondta Czechmeister László.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.