Acélmagnóliák - Bálint András Tatabányán rendezett

A tatabányai Jászai Mari Színház március 21-én mutatta be az Acélmagnóliák című darabot, melyben hat színésznő látható a főszerepben – köztük Vándor Éva és Egri Kati. A két színésznő, illetve a rendező Bálint András mesélt.

A darabról:

Hat nő egy kisvárosi szépségszalonban. Fecsegnek, csacsognak, pletykálkodnak, vitatkoznak, viccelődnek, szépítkeznek, házasodnak, elválnak – élik az életüket. Különböző korú, temperamentumú és sorsú asszonyok, akik megosztják egymással bánataikat és örömeiket, mert tudják, akármi is történjék, egymásra mindig számíthatnak. Az összetartás akkor válik különösen fontossá, mikor egyikük élete tragikus fordulatot vesz. Hat acélmagnólia; kívülről finomak és törékenyek, akár egy szál magnólia, de belül szilárdak és erősek, mint az acél. Egy színdarab a női lélekről – nőknek és férfiaknak.

Tartóshullám a színpadon - Vándor Éva és Egri Kati a darabról:

– Hol játszódik az Acélmagnóliák története?
Vándor Éva: – Egy kisvárosi fodrász szalonban, ahol hat nő találkozik szombatonként, már évek óta. Mindenről esik szó közöttük, főzéstől a szerelemig. Közben pedig a színpadon egy fodrászat illúziójába csöppen a néző hajmosással, szárítással, pletykákkal.
Egri Kati: Két fodrásznő és a négy szombati kuncsaft, négy barátnő van a középpontban. Olyanok ők, mint egy klub. Megosztanak egymással mindent, persze ki-ki a habitusának megfelelően, részletesebben vagy szűkszavúan beszél a magánéletéről.
Vándor Éva: – De mindent tudnak egymásról. Azt is, amit nem mondanak ki.
– Milyen emberek ők? Mi a szerepük egymás életében?
E. K.: – Biztos pontok egymás számára. Truvy Jones a fodrászat tulajdonosa, akit Major Melinda játszik, a fodrászsegéd, Anell szerepében Molnár Mariann látható. Emily Eatentont Pápai Erika személyesíti meg, a lányát, Shelby-t Szabó Emília. Én Clairee Belchert, a néhai polgármester özvegyét játszom. Clairee-nek, bár a férje már fél éve elhunyt, változatlan tekintélye van a kisvárosban. A többiek tisztelik és szeretik ezt a tartásos asszonyt, aki zárkózottabb náluk, de azért szombatonként ő is kinyílik egy kicsit. Egyedül él, gyermektelen, ezért neki többek között ezek a szombat délelőttök jelentik a társasági életet.
V. É.: – Az én karakterem, Valerie Boudreaux a leghangosabb a társaságban. Szókimondó nő, akinek mindenkihez van egy csípős megjegyzése. Ahogy magáról mesél, felsejlik, hogy félresikerült élete tette őt ilyenné. De a szeretet hangján csíp. Nem lehet rajta megsértődni, csak visszaszólni neki vagy legyinteni rá. Ez az ő helye a darabban, a többiek életében. Egyébként leginkább a férfiakat szapulja, pontosabban a jelenlévő nőkhöz tartozó férfiakat. Mondataiban van is igazságtartalom, barátnőként véleményez, bök oda. Hálás szerep. (...)

Nők dicsérete a Jászaiban - Bálint András mesélt:

- A darab címe sokat elárul a történetről. Mit jelképeznek az „acélmagnóliák”?
- Azt, hogy a nők acélból vannak. Erősebbek, mint mi férfiak, kívülről mégis lágynak és finomnak látszanak, mint a magnóliák. Találó cím.
- Kik bizonyítják be mindezt a darabban?
- Hat nő egy kisvárosi szépségszalonban. Hat különböző karakter, akik pletykálkodnak, csacsognak, szépítkeznek, örülnek és szomorkodnak. És szinte észrevétlenül kibomlik előttük az életük, a titkaik és vágyaik. Más az életkoruk, a temperamentumuk, a sorsuk, de jól ismerik egymást. A szépségszalonban találkoznak és beavatják egymást az örömeikbe, bánataikba. Összetartoznak. És tudják, hogy egymásra mindig számíthatnak. Ez akkor válik különösen fontossá, mikor egyikük élete tragikus fordulatot vesz.
- Az Acélmagnóliák a tengerentúlon játszódik. Mennyire maradt amerikai a történet?
- Angol neveken szólítják egymást és dollárral fizetnek. Egy amerikai kisvárosban élnek, de a történetük játszódhatna akár itt Tatabányán is. Nem az volt a cél, hogy teljes egészében átültessük a darabot egy közelebbi helyszínre. A bemutatott személyiségek anélkül is ismerősek és megérthetőek, a hat női sors átérezhető, és ez éppen elég ahhoz, hogy az Acélmagnóliák hasson.

- Önre hogyan hatott? Miért vállalta a feladatot?

- Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója hívott fel, hogy ezt és ezt a darabot kellene ekkor és ekkor, ezekkel a szereplőkkel megrendezni. Meglepett egy ennyire konkrét felkérés. Aztán elolvastam a darabot, mert bevallom, előtte nem ismertem. És csak egy kicsit gondolkodtam, aztán igent mondtam. Első olvasatra csak egy ügyes darabot láttam az Acélmagnóliákban. Aztán ahogy többet foglalkoztam vele, kiderült, hogy sokkal több annál: egy igazi, megrendítő történet. Bízom benne, hogy a közönség is szeretni fogja. Ismert tény, hogy a színházba járók többsége, úgy kétharmada nő, tehát a darab a nézők többségéről szól. (...)

Az interjúkat készítette: Artz-Pintér Anna
Forrás: Tatabányai Színház, 24Óra