Sándor György humoralista 75 éves

Sándor György Kossuth- és Jászai Mari-díjas előadóművész, humoralista április 4-én ünnepli hetvenötödik születésnapját. 

Sándor György pályájáról:

Budapesten született 1938-ban. Villamosmérnök édesapja 1942-ben munkaszolgálatosként halt meg Voronyezsnél, édesanyjának sikerült megszöknie a deportálás elől. Általános iskolásként egy időre a Rákosi Mátyás Gyermekotthonba került, majd a Gorkij orosz iskolába járt. Híresen rossz tanuló volt, ahogy egy interjúban fogalmazott: "Érdekes, hogy mostanában mennyi érettségi és osztálytalálkozóra hívnak. Ilyenkor mondom magamnak, hogy jó-jó, egy kis nevet szereztem magamnak, de aztán rájöttem, mi ennek az oka: majdnem minden osztályt kétszer jártam".
Bár erősen dadogott, középiskolás korában megnyert egy szavalóversenyt, ekkor kezdődött a színház iránti vonzalma is. Harmadikos gimnazista korában meglógott otthonról és leutazott Kaposvárra, ahol segédszínész lett.

1958-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Szinetár Miklós osztályába, de egy év múlva "a szöveg elleni stilizált játéka" miatt kirúgták. A színháznak nem fordított hátat, de az alapoknál akarta újrakezdeni a szakmát, ezért az egri színházhoz ment bútorosnak. Innen Szinetár hívására 1960-ban az akkor alakult Petőfi Musical Színházhoz került, 1963-tól a Thália Színházban volt kisegítő, öltöztető, segédszínész - és jelenség. 1964-ben az Egyetemi Színpadon Emlékszem még nagyanyámra című magánszámával indult önálló előadóművészi pályája. (Ebből lett később kibővítve az Én egy an(alfa)béta vagyok című, hivatalosan is első műsora.) Tevékenységének gyorsan híre terjedt, hamarosan a Vidám Színpad szólistája lett, majd a Mikroszkóp Színpadon is fellépett. 2005-től a Budapesti Kamaraszínház adott otthont műsorainak.
Sándor György jellegzetes gesztikulációval, mimikával kísért előadóestjeivel hamar népszerűvé vált, már az 1970-es években is tanulmányok jelentek meg róla Molnár Gál Péter, Kőszeg Ferenc és Szalay Károly tollából. A költő Zelk Zoltán szópantomim művésznek nevezte el, a Humorlexikon szerint "olyan összefüggéseket teremt a szavak között, amelyekkel új tartalmat ad a kifejezéseknek. Váratlan asszociációkat fedez fel, amelyeket a színész előadásmódjával felerősít".

Nyelvi leleményei miatt hasonlították Karinthyhoz, és mondták azt is, hogy a hatvanas évek két nagy tehetséget adott a magyar humornak, Hofi Gézát és Sándor Györgyöt. Míg az előbbi a plebejus, addig Sándor György az intellektuális humorban szerettette meg magát. Több mint négy évtizedes pályáján tucatnyi önálló műsoros estje volt (Lyukasóra, Micimackómédia, Mágiarakás, A legvidámabb barokk, Több őrült naplója, A Semmittudás Egyeteme, Válogatott jellemtelenségeim). Széles körben ismertté a rádiókabaré, illetve a tévés szereplések tették: legismertebb jelenete az volt, amikor egy forgalmas pesti aluljáróban a Burda divatlap szabásmintáját térképnek használva a Majtényi Frigyes utca után érdeklődött.

Több könyve is megjelent, többek között a Hogyan lettem humoralista? (1975), a Nézeteltérítés (hét szerzői est, 1985), a Mágiarakás (válogatás, breviárium, 1989), a Nagy Bandó Andrással közösen készített Furcsa pár-beszéd (2007), és a Hármaskönyv, amelynek harmadik kötete a Kivezetés a szépirodalomból - olcsó vászonkötésű mókás rémtettek címet kapta.
Munkásságát több rangos kitüntetéssel ismerték el: 1988-ban Jászai Mari-, 1998-ban Magyar Örökség Díjjal, 2002-ben megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérmét, 2003-ban a Karinthy-emlékgyűrűt, 2006-ban a Magyar Rádió Bonbon-díját, 2010-ben a Prima Díjat. 2011-ben Kossuth-díjat vehetett át rendhagyó, a magyar kulturális életben egyedülálló, sajátos stílusú, sokszínű intellektuális humorral átszőtt előadóművészete, sokoldalú művészi pályafutása elismeréseként. Még ebben az évben Budapestért-díjban is részesült.

A pöttyös történet a kedvencem. A kalauz kéri a jegyet, de az utas nem adja, pedig van neki. Aztán adja, de visszakéri a lyukasztásból származó pöttyöt. Ez így elég értelmetlenül hangzik, de ahogy Sándor György mondja, zseniális. Egy előadó, ha csak egyetlen mondatot hagy is maga után, már nem élt hiába. A tehetséget a Jóisten nem egyforma kézzel méri, és sokat csak kevés embernek ad. 

A Magyar Nemzet így ír a humoristáról:

"Sándor György az eltelt hetvenöt évben sok maradandó mondatot adott, amelyik generációk közötti jelzés lett, függetlenül szinte attól, hogy ki milyen tanult ember, vagy milyen humorérzékkel született. Az intellektuális humor az a műfaj, amelyikért a leghálásabb a közönség. A színvonal fokmérője nem a hangos nevetés, hanem a belső megrendülés. A jó humor nagyon szomorú és fájdalmas. Sándor György életének hetvenöt esztendeje alatt végigélte a XX. század fontos eseményeit, és mindig a "másik" oldalra érkezett. Mintha szándékosan tenné. Előbb a holokausztot kellett túlélnie, azután a szocializmust, majd a rendszerváltozást követő kötelező igazodást. Valamit azonban ebben az állandó fizikai és szellemi életveszélyben is jól csinálhatott, mert a stratégia működött. Megúszta a Dunába lövést, a szocializmus alatt az underground színházi-szellemi élet sztárja lett, pedig korábban a tehetségtelensége miatt kirúgták a színművészeti főiskoláról. - Tragikomikus volt, hogy én, az eszköztelen ember, mindenféle médiaháttér nélkül, hisz televízióban, rádióban nem szerepeltem, egyre veszélyesebbé váltam. Fogalommá. Zarándokoltak az emberek az estjeimre. Ott ült Nagy László, Pilinszky, Weöres Sándor, Latinovits Zoltán. Sokszor bele kellett mozognom a vastapsba, hogy ne legyen túl nagy a siker - mondta egy interjúban".