I killed my mother - Budapesten a Visky darab

A londoni bemutató után a budapesti Thália Színházban látható angol nyelven Visky András I Killed My Mother (Megöltem az anyámat) című drámája pénteken és szombaton.

 

Londonból Budapestre


Visky András drámáját a Független Thália Projekt keretében láthatja a közönség a Thália Színház Új 

Stúdiójában. A Megöltem az anyámat című darab premierjét március 5-én tartották Londonban a Rosemary Branch színházban, Anglia egyik legpatinásabb alternatív játszóhelyén.

A Summer Dialogues Productions előadását Gleason Natália rendezésében angol nyelven, Csiki Orsolya és Nagy Antal szereplésével mutatták be. Mindketten a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeként játszottak 2008 és 2011 között, most Londonban dolgoznak. Gleason Natália az MTI-nek korábban elmondta, hogy a dráma alapja valós történet: az 1980-as években egy romániai árvaházban felnőtt erdélyi magyar lányról szól. Az identitásjáték főszereplője, Bernadett, a társadalomból kitaszított félcigány árva, aki az intézetet elhagyva gyökereit kutatja. Lelki és fizikai megaláztatások, szeretethiány és a valóságtól menekülés ellenére a darab életigenlésről és megbocsátásról szól.

A drámát tavaly Chicagóban a Theatre Y, majd New Yorkban a La MaMa társulat játszotta. Az angol premieren Ailisha O’Sullivan fordítását használták fel, Lehóczky Ágnes szerkesztésében.

 

 

Visky András a produkcióról:

 

"Engem íróként nem érdekel a realitás, csak meg akarok érteni bizonyos dolgokat a saját koromból, amelyben élek. Szerintem a színházban minden kitalálódik, így a realitás is. Vállalnunk kell, hogy a színház csinált és álságos, erre reflektál az a mesterséges nyelv is, amit használok a drámában. Ettől a poétikus dimenziótól felfüggesztődik a közönség sokfélesége, és úgy érzem, mindenki történeteként kezd el működni, hiszen igazából senkié.

Számomra a nyelv a színpadon mindig a színész testévé válik. Angliában a közönség felismerte a drámának ezt a különös, láthatatlan szerkezetét, hogy nem törekszem a külső koherencia létrehozására. Így hatalmas felelősség hárul a rendezőre és a színészekre, hiszen a pillanat megteremtéséhez az ő munkájuk elengedhetetlen, hogy a közönséget be tudják vonni ebbe a belső világba. Ráadásul az előadó két erdélyi származású, magyar anyanyelvű színész, Csiki Orsolya és Nagy Antal, akik angolul, akcentussal mondják ezt a nyelvi hiányról szóló szöveget, amely még hozzátesz ehhez a sokrétegűséghez. (…)

Amikor a darabokat írom, fut bennem egy előadáseszmény, de ezt sohasem kérem számon sem a rendezőn, sem a színészeken. Ha a saját darabjaim előadásában dramaturgként dolgozom, és felteszik nekem azt a kérdést, hogy a szerző mit értett ezalatt, a választ mindig elutasítom. Nem tartom etikusnak, mert nem kérdezhetjük meg sem Shakespeare-től, sem Moliére-től, hogy mit gondoltak.

Színházi alkotóként a feladatunk, hogy belefogalmazzuk önmagunkat a textusba, megteremtsük a saját kortárs jelenlétünket az előadásban. Én íróként szabaddá teszem a rendezőmet és a díszlettervezőmet, mert olyan a szövegforma, hogy ha nem teszik hozzá a saját részüket, nagyot buknak az előadással. A darabjaim erős formát igényelnek". Forrás és folytatás a kortársonline interjújában.

süti beállítások módosítása