75 éve halt meg az irodalmi kabaré megteremtője

 Hetvenöt éve, 1938. május 5-én halt meg Nagy Endre újságíró, író, konferanszié, kabaréigazgató, a magyar irodalmi kabaré megteremtője. 

1877. február 5-én született az ugocsai Nagyszőlősön (ma Vinohragyiv, Ukrajna). Nagyváradon szerzett jogi diplomát, de soha nem praktizált, sőt doktori címét sem viselte, inkább újságíró lett a Szabadság című lapnál. Albérletét Ady Endrével osztotta meg, ekkor kötött életre szóló barátságot a költővel, írni is az ő bíztatására kezdett, de regényei nem keltettek feltűnést.

Nagy Endre a századfordulón Budapestre költözött, ahol a Magyar Szó, majd a Pesti Napló munkatársa lett, miközben paródiákat és dalszövegeket írt. Már első próbálkozásai komoly sikert arattak a Tarka Színpadon, 1907-ben pedig konferansziéként debütált a Bonbonniere kabaréban. A következő évtől vette át a Modern Színpad, az első modern hazai kabaré vezetését, amelyet Nagy Endre Kabaréja néven vitt tovább. A műsoron sanzonok, csúfondáros, jellegzetesen pesti kuplék, egyfelvonásosok szerepeltek, de színre vitte Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Gábor Andor, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Szomory Dezső műveit is.

Nagy Endre a kabaréval rátalált igazi műfajára, titka a rögtönzésnek álcázott, de alaposan kidolgozott csattanókban rejlett. Műveltsége, éles elméje lehetővé tette, hogy addig nem tapasztalt könnyedséggel tréfálkozzon a kényes politikai kérdéseken, szellemességével még beszédhibáját is (kissé dadogott) képes volt a hatáskeltés szolgálatába állítani. Őt tekintjük a magyar konferansz műfaj megteremtőjének, ő volt az első és mindmáig egyik legnagyobb konferanszié.

Világa a pesti polgáré, aki a politika eseményeit kellemes kávéházi, csevegő stílusban értelmezi, társaságát politikusok is keresték, akik kíváncsiak voltak véleményére. Remekül beszélt franciául, német nyelvtudását csak azért tagadta, hogy a kifejezetten rossz kiejtéssel megformált német szavakból újabb vicceket faragjon. Az élőszó művésze volt, szövegeit nem is engedte nyomtatásban kiadni, így hatása hiába múlta felül a napilapok publicisztikáját, konferanszainak nagy része a feledés homályába merült.

Az ő felfedezettje volt Medgyaszay Vilma, a híres sanzonénekesnő, költők vetélkedtek, hogy versük elhangozzék Nagy Endre színpadán - Ady Endre neki írta Kató a misén és A Zozó levele, Babits Mihály Merceria és Gáláns ünnepség című költeményét. Maga Nagy Endre is próbálkozott hosszabb lélegzetű darabok írásával és előadásával, ilyen jellegű műveit azonban a közönség hűvösen fogadta. A film világa is vonzotta, 1909-ben rendezte A sakk őrültje című filmet, amely az első játékfilmek közé tartozik, és valószínűleg már filmtrükköket is használt, négy évvel később társszerzője volt A 300 éves ember című filmnek.

1913-ban Párizsba ment konferansziénak, színházát itthon Medgyaszay Vilma vezette. Az első világháború alatt az Estnek írt haditudósításokat, párizsi élményeit útirajzban foglalta össze. Hazatérve megnyitotta Nagymező utcai kabaréját, de itt csak két előadásra futotta. 1921-ben a Gresham palota pincehelyiségét bérelte ki a Pódium Kabaré számára, ahol a műsor minden számát maga írta.

A hatóságok 1923-ban politikai tárgyú kabaréjelenetei miatt betiltották előadásait. Még ugyanebben az évben Salamon Bélával közösen hozták létre a Terézkörúti Színpadot, házi szerzőnek a kabaréíró Nóti Károlyt szerződtették. Gyorsan nyilvánvaló lett, hogy Salamon Béla erőteljes egyéniségével nem fér meg Nagy Endre árnyalt, finom szellemessége, így Nagy 1929-ben lemondott a színpad művészeti vezetéséről. Még néhány évig vállalta a konferanszié szerepét, de ettől kezdve csak irodalmi munkásságot folytatott.

A Nyugatban esszéket publikált, vezette a Nyugat Baráti körének előadóestjeit és két kötetben is "beszélgetésbe elegyedett" az általa kitalált Lukits Miklóssal, a művelt, bohém, kicsit cinikus, kávéházi törzsvendéggel. Utolsó éveinek legjelentősebb műve - főleg forrásértéke miatt - A kabaré története, önéletrajzi elemekkel megtűzdelt műfajtörténet.
Nagy Endre Budapesten halt meg 1938. május 5-én.