Törőcsik Mari: "Egy színházban mindenkire szükség van"

Törőcsik Mari a 168 órának nyilatkozott arról, miért szégyenkezik, miért kell kis szerepeket is vállalni és mi a fontos a színházban. Lapszemle.

A 168 óra cikkéből:

A Nemzet Színészét elsőként a Vígszínházban vállalt szerepéről kérdezték. Az Átutazók című előadásban némán vonul át a színen. "Én kicsit még szégyenkeztem is, hogy címlapokon hirdetik a nevemet. Hiszen semmit nem csinálok – azon túl, hogy olykor átmegyek a színen. Persze azért ez a 'semmittevés' valójában nehéz feladat: az embernek az egész életét oda kell tennie minden lépésbe, mozdulatba, hogy hiteles legyen" - mesélte Törőcsik Mari a márciusban bemutatott előadás kapcsán.

 

"Azt is tudnom kell, hogy idegrendszerileg, érzelmileg miként hozzam magam olyan állapotba, amilyet a színpadi pillanat megkíván. Ha a színésznek sok a szövege, folyamatosan jelen van az előadásban, és könnyebb ráhangolódnia a játékra, a nézőkre. Villanásnyi jelenetben erre nincs idő, ezért ilyenkor sokkal intenzívebben kell koncentrálnom. Ötvenhét éve vagyok színész, s még mindig tanulom ezt. Ha rajtam múlna, minden vezető színésznek előírnám: vállaljon kis szerepeket is" - tette hozzá a színművésznő.

torocsik mari atutazok mti

Átutazók (Fotó: MTI)


"Engem kezdettől arra neveltek a pályán: a színházban nem a csillogás fontos, nem az egyéni tündöklés, hanem az egymás iránti bizalom és szeretet. Egy társulat csakis így működhet jól. Amikor 1958-ban a Nemzeti Színházhoz kerültem, már túl voltam első filmsikeremen, a Körhintán. De a színpadi játékhoz nem értettem. Major Tamás, a Nemzeti akkori igazgatója Shakespeare Vízkeresztjét újította fel. Ebben Violát Mészáros Ági alakította, csakhogy őt politikai okból egy évre letiltották a színpadról. Nekem kellett „beugranom” helyette. Borzalmas voltam a próbákon. Major kérésére Ágika mindenben igyekezett segíteni, de nem sokra ment velem. Nagyon szerettem őt, és amíg élek, hálás leszek neki. A régi Nemzeti színészeitől tanultam meg: egy színházban a padlástól a pincéig mindenkire szükség van. Ma is csak ilyen légkörben tudok dolgozni" - emlékezett a Nemzet Színésze.

 

A kérdésre, újból színész lenne-e, ha ma kezdhetné a pályáját, úgy felelt: "Bessenyei Ferenctől élete utolsó interjújában megkérdezték: mi lett volna, ha nem a színészetet választja? Drága Ferencem hosszan gondolkodott, majd azt válaszolta: „Én nem is tudom, milyen az, ha valaki nem színész.” Valahogy én is így vagyok ezzel" - nyilatkozta Törőcsik Mari.

A teljes interjú itt olvasható.

süti beállítások módosítása