Közel húszperces tapssal búcsúztatták a nézők a Mephisto tizedik, egyben utolsó előadását.
A Nol Tv kérdezte az igazgatót:
"Mi nagyobbá tettük a nemzetünket ezzel az öt évvel" - nyilatkozta a Nol TV-nek Alföldi Róbert a Mephisto tizedik, egyben utolsó Nemzeti Színházi előadása után. Az előadást húszperces taps kísérte, sírt a közönség és sírtak a színészek is. A közönség "köszönjük" feliratú táblákkal és transzparensekkel készült az előadásra, amelyeket trombitaszó kíséretében mutattak fel a színészeknek.
A Színház.hu interjújából Alföldi Róberttel:
(...) Három hónapja találkoztunk, mintha akkor több indulat lett volna benned...
Alföldi Róbert: Akkor még nagyon friss volt a helyzet. Haragudtam magamra és Attilára, mert azt gondolom, hiteles művészemberek nem asszisztálhatnak ahhoz, hogy szembeállítsák őket a másikkal, és nem engedhetik meg maguknak, hogy vélt vagy valós ideológiák mentén szálljanak harcba egymással. Természetesen nem akarom elhárítani a felelősséget... Élesen fájt, hogy elvesztettük az igazgatói pályázatot, mert az utolsó percig hittem abban, hogy nyerhetünk, hiszen kevés olyan kulturális intézményről tudok, mint a mostani Nemzeti, ami látványosan prosperál, sikerül megszólítania a fiatalokat, választ kínál arra, miként lehet társadalmi résztvevő egy színház. Minden országban kérdés, milyen legyen a nemzeti színház, a külföldi kollegák mégis elképednek, amikor arról hallanak, hogy nálunk valamiféle hamis romantikát kérnek számon rajtunk. Tény, nem mismásolt ez a színház. De egy normálisan működő demokráciában erre büszkék lennénk. Hasonló bírálatok értek engem is, mint a korábbi igazgatókat, például Németh Antalt, Major Tamást. Azt, aki korszerű színházzá, progresszív műhellyé szerette volna alakítani a Nemzetit, sürgősen eltüntették az intézmény éléről. A mindenkori politika inkább vállalta, hogy egy álságos, régi ábrándokat kergető intézmény legyen. Úgy látszik ez az ország nem sokat változik.
Az indulat átértékelődött?
Alföldi Róbert: Azt remélem, hogy alkotói energiává alakul. A saját indulataim elgondolkodtattak arról, milyen méltatlan helyzeteket eredményezhet a dafkéból való létezés és a ragaszkodás. Rájöttem, hogy most nincs miért harcolni, mert a kialakult helyzetet nem tudom megváltoztatni. Folytatást itt talál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.