Róbert Júliát, a Szputnyik Hajózási Társaság dramaturgját kérdezte a Jurányi blog oldala.
Az interjú a Jurányi tumblr oldalán olvasható:
Még mindig sokan kérdezik, hogy mivel foglalkozik egy dramaturg. Te hogyan határoznád meg a munkád?
Azt hiszem „hivatalosan” olyasvalaki a dramaturg, aki a szöveggel dolgozik: darabot olvas, darabot ajánl a rendezőnek, aztán szöveget húz, átír, hozzáír a készülő előadás koncepciójának megfelelően. Hát ezeket nagyjából én is csinálom, meg még sokminden mást is. Bodó Viktorral sokszor együtt írjuk a történetet, néha a jeleneteket is. Tehát nálunk írni is kell. Mivel független színházban dolgozom, pályázatokkal is foglalkozom, pályázati beszámolót is készítek. Én viszem a Szputnyikban a színházi nevelési programot, tehát szakmailag azt is koordinálom, meg szervezek és egyeztetek az iskolákkal. Ezen kívül már csak világosítani kell néha az előadásokat és feliratozni, ha külföldön játszun. Ilyesmiket csinál egy dramaturg, legalábbis én...
Fotó: Nagy Gergő
Főként a Szputnyikkal dolgozol. Hogy alakut az eddigi pályád?
A Színművészeti utolsó évében Párizsban voltam ösztöndíjjal, részben a KoMával dolgoztam, a társulat alapítótagja voltam. Együtt csináltuk a Plazmát, ami nagyon érdekes munka volt. Egy év után eljöttem onnan, szabadúszó lettem, fordítottam, többféle munkát vállalta. Utána jött a Szputnyik, ahol az ötödik évadomat kezdem most. Szóval elég változatos volt az eddigi utam.
Mely munkákat emelnéd ki az elmúlt évből? Melyek voltak a kedvenceid?
Több emlékezetes munkát is tudok említeni, mindegyik más szempontból volt izgalmas. A Szputnyikos munkák közül fontos volt számomra a Kockavető, tulajdonképpen ez jelentette a belépőt a társulatba. Komoly adaptációs munka volt, ez alatt a próbafolyamat alatt ismerkedtem meg Viktorral, a munkamódszerével, a színészekkel. Fontosnak tartom az Anamnesist is, amit tavaly mutattunk be a Katonával koprodukcióban. A magyar egészségügy témakörében eligazodni, történetet és jeleneteket írni nem kis kihívást jelentett. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Szputnyik mellett időről időre lehetőségem nyílik vendégként más társulatokkal is dolgozni, ezekből a munkákból emlékezetessé vált számomra a Szörprájzparti, amit Kárpáti Péterrel csináltunk, ahol az az ötletünk támadt, hogy egy titkos lakásban játsszuk az előadást. (...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.