'Nekünk és rólunk szóljon' - Villáminterjú Tengely Gáborral

Tengely Gábor rendező Artner Sissonak adott interjút első Zsámbéki rendezéséről. A Bázison Mark Ravenhill: Állampolgári ismeretek című darabjából tart ősbemutatót.

Az Állampolgári ismeretek azt vizsgálja, hogy a főhős, Tom és középiskolás korú osztálytársai miként fedezik fel a szexualitást. A rendező, Tengely Gábor és a dramaturg, Boronkay Soma által készített magyar változatban azonban a jelenlegi társadalmi környezet is fontos hangsúlyt kap.

Hogyan fedezted fel a darabot?

Csináltam egyszer egy felolvasó előadást a Kortárs Dráma Fesztiválnak, akkor ismertem meg ezt a darabot, de végül nem készítettem belőle előadás, mert sokszereplős, és nem tudtam egyeztetni azokat az embereket, akikkel szívesen megcsináltam volna. Viszont nagyon beütött a témája. Ez egy 2004-es mű, brit fiatalokról szól, mégis úgy érzem, most tartunk ott, ahol ők, az ő közegük. Egyrészt azért, mert sokkal frissebb a demokráciánk, és ettől nálunk lassabb a dolgok áramlása. Másrészt a felnőtteknek kevés fogalma van arról, hogyan élnek a fiatalok. Nincs könnyű dolguk, mert sok esetben felnőtten kell viselkedniük, miközben gyerekként kezelik őket... Van egy megörökölt poroszos iskolarendszerünk, amelyből néhány iskola ki akar szállni, több-kevesebb sikerrel, de az utóbbi időben úgy érzem, mintha visszafelé haladnánk. Szóval különös aktualitása van ennek a darabnak.

Kellett változtatni a szövegen, hogy a hazai közönség jobban értse?

Az előadást úgy próbáltuk megcsinálni, hogy nekünk és rólunk szóljon. Az iskolai rendszer sajátosságaira és az etnikai konfliktusokra vonatkozó részeket átírtuk a darabban, és a produkció speciális jellegéhez igazítottuk. A cél az, hogy ne csak színházban, hanem iskolákban is lehessen játszani, ahol három centiről nézhetik a diákok a saját történetüket.

Egyébként iszonyú inspirálóak voltak a zsámbéki körülmények. Eddig ritkán voltam ennyire boldog munka közben. A színészeknek is bejött a dolog, pedig nem a mostani gázsijukból fognak házat venni. Ők is fontosnak tartották a közös ügyünket.

Miért inspiráló Zsámbék?

Eddig csak előadást nézni jöttem ide, és akkor mindig az jutott az eszembe, hogy ha egyszer nagyon menő rendező leszek, akkor itt fogok dolgozni. Persze tartottam is a körülményektől, hiszen általában nagyon technikásan rendezek, többnyire bábelőadásokat, amelyekre jellemző a stilizáció...

Miért a legegyszerűbb térben, a menzán rendezted meg a darabot?

Az ebédlő a maga kopárságával és a neonokkal, a terasz, az ajtók, a növények, azt az érzetet keltik, mintha egy erdei iskolában lennénk. A siló azért nem lett volna jó helyszín, mert az előadás elvesztette volna az intimitását, nem lehetett volna közelről nézni. A választott térben is iszonyú nehéz dolga van a színészeknek, mert úgy kell játszaniuk, úgy kell kitárulkozniuk, mintha egy filmben jelennének meg, hiszen az arcukban vannak a nézők, minden rezdülésük tapintható. A darab pedig rémisztően nehéz helyzeteket vázol. Ráadásul saját nevükön szólítják egymást, vállalva, hogy nem tartják el maguktól a szerepet.

Kik szerepelnek a darabban?

Vannak frissen végzett színészek, vannak, akik jövőre fognak diplomázni, vegyesen a kaposvári és a budapesti egyetemről. Rajtuk kivül szerepet vállalt még az előadásban Nagy Mari (Nemzeti Szinhaz), Pál András (Radnóti Szinhaz) és Bercsényi Péter (Budapest Bábszínház) is.

Milyen előkészítés kellett, mielőtt felköltöztetek az erdőbe?

Nagyon feszített volt a próbamenet, négy hetet próbáltunk a zsámbéki periódus előtt. Azon kívül még tavasszal futottunk egy improvizációs kört, hogy közelebb hozhassam a színészekhez a témát. A meglévő helyzetek alapján a Stúdió K-ban tartottunk egy olvasópróbát, utána kaptak három óra ebédszünetet, ami alatt meg kellett tanulniuk a darabot kívülről. Ez természetesen lehetetlen feladat volt, így a saját szavaikat használták a jelenetekben. Ennek nyomán a fordításban kicseréltünk kifejezéseket. Ez nekik is jobb, hiszen közelebb érezhetik magunkhoz a szöveget és könnyebben létezhetnek egy éles szituációban. Én is borzasztó zavarban vagyok, amikor például szex jeleneteket kell rendezni, nekik sem egyszerű, ha intim helyzeteket kell megteremteniük, de a saját szavaik segítenek ebben. A darabban egyébként nincs konkrét aktus, mert az elvitte volna a figyelmet a lényegről.

Mi lesz a további élete az előadásnak?

Ősztől a Stúdió K-ban játsszuk és különböző iskolák osztálytermeibe is elvisszük. A legfontosabb célom, hogy a saját közegükben találkozhassanak vele a nézők. Az is csodálatos lenne, ha a kamaszgyerekeknek módja nyílna a szüleivel megnézni a darabot, mert lenne miről beszélgetniük utána... Mi is szeretnénk fórumot szervezni az Állampolgári ismeretek köré.

Szerző: Artner Sisso