Mohácsi János két évvel ezelőtt rendezett először a Radnóti Színházban, az azóta is sikerrel futó Bolha a fülbe c. Feydeau-bohózatot. Most új bemutatóra készül, ezúttal a darabot is ő írja testvérével, Mohácsi Istvánnal közösen. Ennek apropóján adott rövid interjút.
Az általad rendezett előadások – akár komédia, akár tragédia – általában nagyon viccesek, mint ahogy a Bolha is. Nyomasztó elvárás, hogy legyél vicces?
-Nagyon szeretem a vicces dolgokat, a nézők is szeretnek nevetni, a színészek is, és formailag is lényeges dolog a vicc: ha nincs vicc, nincs tragédia sem és fordítva – akkor csak a szürkeség van vagy más egyszínűség, legrosszabb esetben ránk mosolyog az unalom. Ja, és Isó [Mohácsi István – a szerk.] nálam jobban kedveli a humoros cuccokat…
Szinte mindig az öcséd a társszerződ. Isóval ugyanúgy gondolkoztok vagy pont kiegészítitek egymást? Már gyerekkorotokban is színházat játszottatok és természetes volt, hogy együtt fogjátok folytatni?
-Az, hogy kiegészítjük egymást, talán tény. Demokráciahívő vagyok, egyszerűen több szem többet lát, ezért szeretem a színészek hangját is a darab alakításakor, de jöhet súgó-ügyelő is, és ez most nem vicc. Isóval mi vagyunk az első külső szem a darab létrehozásakor. Ja, és a legviccesebb pedig az, hogy gyerekkorunkban soha nem játszottunk színházat, az első közös munkánk az 1999-es nyíregyházi Krétakör volt, akkor meg már nagy gyerekek voltunk.
Azt szokták mondani, hogy jót tesz a társulatnak, ha Mohácsi rendez. Mit jelent ez szerinted?
-Szeretem a színészeket, ők viszik a bőrüket a vásárra, ez talán érezhető próbán. Számítok a véleményükre, hiszen a figurákról ők sokkal többet tudnak, mint én, talán ez is érezhető. Mindig csodálkozom, mennyivel többet és bonyolultabbat tudnak kihozni egy-egy helyzetből, mint amire én gondoltam. Ja, és rendezői életem legnagyobb dicséretét a Katona József Színház egyik színésze mondta A nyaralás főpróbahetében: „Hohó, fölemelted a hangod!”
Az októberi bemutató egy új darab, még most készül. Mire számítson a közönség (és a társulat)?
-Hát a társulatnak bizony lesznek olyan próbái, amiken nevetni fogunk, leszünk tanácstalanok, néha meghatódunk, máskor meg keveselljük az időt, és a főpróbahét hétfőjén-keddjén azt fogjuk érezni, hogy ebből soha nem lesz előadás, mellényúltunk és nem is fog összeállni. A közönség meg mire is számítson? Unalmas, itt-ott szánalmas, szégyenteljes előadásra, amit a legszívesebben elfelejtenének örökre, de nem lehet. Ja, vagy valami egészen másra.
Mohácsi István – Mohácsi János
NEMZETKÖZI SIKERRE VALÓ TEKINTET
Szereplők: ADORJÁNI BÁLINT, ANDRUSKO MARCELLA, GAZSÓ GYÖRGY, KOVÁTS ADÉL
MARTIN MÁRTA, MÓGA PIROSKA eh., PÁL ANDRÁS, PETRIK ANDREA, RÉTFALVI TAMÁS
SCHNEIDER ZOLTÁN, SZÁVAI VIKTÓRIA, SZERVÉT TIBOR
Dramaturg: Hárs Anna
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Remete Kriszta
Világítás: Baumgartner Sándor
Zene: Kovács Márton
A rendező munkatársa: Őri Rózsa
Rendező: MOHÁCSI JÁNOS
Olvasópróba: 2013. szeptember 2. hétfő 11.00
Bemutató: 2013. október 27. vasárnap 19.00
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.