Színházzá változik a Szépművészeti - Villáminterjú Jacqueline Kornmüller rendezővel

Szeptember 26-ától látható a Ganymed Goes Europe című nemzetközi koprodukció a Szépművészeti Múzeumban. Ennek kapcsán kérdeztük Jacqueline Kornmüller rendezőt.

Az osztrák színházi formáció, a 'wenn es soweit ist' 2009-ben, Bécsben indított útjára egy különleges projektet, melynek során kortárs írók régi festők művei által ihletett szövegeit adják elő színművészek a festmények előtt. A kezdeményezés idő közben nemzetközivé nőtte ki magát. Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban szeptember 26-ától összesen hét alkalommal látható a Ganymed Goes Europe című produkció. 

Jacqueline Kornmüller rendező a produkcióról:

2009-ben Bécsben indult  Ganymed Goes Europe kezdeményezés. Hogyan jött az ötlet, hogy a képzőművészetet, az irodalmat és az előadó-művészetet összekösse?

Évekkel ezelőtt olvastam egy könyvet Mark Strandtól, aki egy ismert amerikai lírikus, Edward Hopper képeiről írt. Nem a hagyományos módon közelített egy műhöz, úgy írta le Hopper tereit, mintha a saját gyerekkorának terei lettek volna. Ez engem igazán megragadt, ráadásul abban az időben épp Bécsben tartózkodtam, és pont a Művészettörténeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) közelében laktam. Ott jutott eszembe az ötlet: mi lenne, ha készítenénk egy olyan produkciót, amelyben színészek kortárs szerzők régi festők művei által inspirált szövegeket adnak elő. Már az első előadás alkalmával kivételes szövegek születtek Elfriede Jelinek, Peter Handke és Juli Zeh tollából.

Hogyan képzeljük el a Szépművészetiben készülő darabot?

Képzelje el, hogy szeptember 26-án este úgy megy múzeumba, mintha színházba menne. Kap egy széket és egy térképet. Egyszerűen körbemegy a kiállításon, és ott időzik, ahol csak kedve tartja. A színészek mindig megismétlik az egyes jeleneteket, tehát az összeset megtekinthetik a látogatók.

Fotó: jacquelinekornmueller.at

Hogyan választották ki a magyar előadáshoz a szerzőket és az előadókat?

Egyrészt kerestünk népszerű írókat, mint Erdős Virág vagy Esterházy Péter, de fiatal, vagy kevésbé ismert szerzőket is meg akartunk hívni, mint Szvoren Edina vagy Szécsi Noémi. Nagyon örülök, hogy a magyar kísérlet is sikerült, a fiatal szerzők nagyon erős szövegeket hoztak. A produkcióra való készülés, a kutatás nagyon fárasztó, mégis rettentő izgalmas volt. Rengeteget olvastam a kortárs magyar irodalomról, miközben kerestem, kiket lehetne megnyerni az ügynek. Természetesen nagy vágyam volt, hogy Esterházy Péter jelen legyen ebben a projektben, az ő szövegeit Bécsben is bemutatjuk majd. Thomas Glavinic szövegét pedig Bécsből hoztuk, ezt Ungár Júlia fordította magyarra, a lengyel Marek Byencik írásának fordítására pedig Parti Nagy Lajost kértük fel, aki szintén részt fog venni a bécsi projektben. Néhány szöveget még nem fordítottunk le németre, ezért foglalkoztatunk tolmácsokat, akik az olvasópróba során segédkeznek.

A színészeket megtalálni általában nem egyszerű, de pont Magyarországon nagyon könnyen ment a válogatás. Egy kávézóban találkoztunk mintegy 50 művésszel. Mindegyikkel beszélgettem fél órát, majd három nap után kialakult egy 12 fős csapat, akikre nagyon büszkék lehetünk. A magyar színészek egyszerűen fantasztikusak.

Mennyiben kaptak szabad kezet az írók a képek kiválasztásánál?

Teljes mértékben, ez másként nem is működne. Némely szerző azonnal tudja, miről akar írni, mások néhány múzeumlátogatás után találják meg az inspirációt. Vannak, akik nem akarnak választani, ezért inkább ajánlatokat kérnek. 

Milyen szövegek születtek?

Annyit mondhatok, hogy a színvonaluk egytől egyig kitűnő, de nagyon különböznek egymástól. Szécsi Noémi a megnyúzott Szent Bertalanról írt, Esterházy Péter az érzelem és értelem kettősségéről, Vajda Miklós pedig az ember züllöttségéről. Terézia Mora van Dyck házaspárjának női tagját szólaltatja meg, aki a férjével eltöltött évekről és a németalföldi reformáció körüli zavargásokról mesél.

"A kép mélyebb feltárása nem egy bevett akadémiai folyamat által, hanem nagyon szubjektív és asszociatív módon valósul meg" - áll a produkció ajánlójában. Ezt miként értelmezhetjük?

Ez azt jelenti, hogy nem művészettörténész módjára közelítünk a festményekhez, hanem az íróink képzeletén keresztül, így több értelmezési lehetőséget kapunk, különböző asszociációs mezőkre tévedhetünk. 

Milyen helyszíneken fog megvalósulni a produkció?

A projekt Budapest, Bécs és Wroclaw egy-egy múzeumának együttműködéséből született. Bécsben hasonló előadásra 2014-ben kerül majd sor. Időközben szinte az egész világon próbálunk partnereket találni. Véleményem szerint ez a kezdeményezés egy óriási lehetőség a múzeumok számára.

Részlet Esterházy Péter szövegéből:

Íme, a barátom.
Név nem fontos.
A volt barátom.
Azt a kitüntetést én tűztem a mellére.
Aztán meghalt.
Ez a történet röviden.

Kicsit hosszabban:
Jól indultunk, 
ő volt az idősebb, 
ez így is maradt, és ha élne, most is idősebb volna, 
de hogy ez idő szerint mi a helyzet, azt nehéz megmondani,
bárhogy is, úgy gondolok rá mint idősebbre.
Ő tette meg hajdanán az első lépéseket,
nem is lépések, gesztusok,
egy gesztus, egy darab gesztus,
de az azt jelentette, azt szándékozta jelezni,
mit is,
hogy egy ivásúak vagyunk, effélét, 
fegyvertársaknál több, összetartozásnál kevesebb.
Szívesen öleltem meg, ha találkoztunk,
örömmel, 
a sejtjeim örültek, a sejtjeim húzódtak közel hozzá,
jól esett az arcába nézni, a nevetős szemeibe,
jó ember,
ez volt az első, ami róla eszembe jutott. (....)

Képek a próbákról:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8. Fotók: Helmut Wimmer, ganymedgoeseurope.com

Színház.hu