A tanítónő - Lovas Rozi a miskolci főszereplő

Lovas Rozival és Szőcs Arturral a főszerepben, Rusznyák Gábor rendezésében mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház Bródy Sándor A tanítónő című színművét október 4-én a Nagyszínházban.

 

A miskolci színház ajánlója:

 

„A színpad a máé, a jelené, a mindenkori közönség ízléséé. Jaj, annak aki nemcsak a közönség ízlése, de maga a közönség ellen támad. Ezt tette Bródy Sándor…” 
/Ady Endre/


Bródy Sándor - író, drámaíró, publicista, a századforduló korának egyik legizgalmasabb íróegyénisége volt. A kiegyezés évében, a korszakváltás küszöbén született 1867-ben, egy zsidó foltozószabó tizennegyedik gyermekeként. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. 1884-ben (első kötete megjelenése után) Budapestre költözött, ahol számtalan neves folyóiratnak dolgozott. Hamar kiderült, hogy az újságíráshoz is különleges érzéke van, s bár műveltsége és felkészültsége hiányos volt, harcias szelleme, ötletgazdagsága, kitűnő stílusa feledtette a hiányosságokat.

 

1889-ben lapjától Kolozsvárra küldték, hogy tudósítson az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület báljáról és egy színházi bemutatóról, amelynek egyik szerepét a szép és tehetséges Hunyady Margit játszotta. Bródy beleszeretett a színésznőbe, a tudósításra szánt három napból három év lett, a kapcsolatból pedig egy fiú született.


Az 1894-ben megalakuló Magyar Vígszínház Rt. alapító tagja. 1900-ban Fehér Könyv című önálló folyóiratot indított. Az érzelmeit szenvedélyesen megélő Bródy 1905-ben öngyilkosságot kísérelt meg. 1913-ban Párizsban, 1914-ben Berlinben élt, s bár az 1919-es Tanácsköztársaság idején semmilyen szerepet nem vállalt, a leverése után mégis kegyvesztett lett, és emigrációba kényszerült.

brody sandor


A tanítónő keletkezése:

Bródy érdeklődését eredetileg egy vidéki lapban megjelent újsághír keltette fel, mely egy frissen végzett, Pestről érkezett szép, fiatal tanítónő tragédiájáról szólt. 1895. január 27-én megjelent a Petrovics Katalin című novellája, mely arról szól, hogy a bácspetroveszlói lányok nem tanulnak, mert tanítónőjük szerecsikát ivott és meghalt. Két évvel később A tanítónő cím alatt jelent meg Az asszonyi szépség kötetben.

A tanítónőt 1907 elején kezdte írni kávéházakban, miután a Vígszínház akkori igazgatója (Faludi Gábor) jókora előleggel bízta meg, hogy az addig csak töredékekben létező jelenetek alapján befejezze a darabot. A téma méltó volt a Nyomor-novellák és A dada szerzőjéhez. De a drámai konfliktust a színpad által már korábban rabul ejtett írónak magának kellett kiásni a történetből. Aki aztán bohém, ámde szorgalmas kávéházi íróként részletekben, gyakran főpincéri számolócédulákra jegyezte fel az aznapi penzumot.

Ditrói Mór idézi fel, hogy a legelső olvasópróbán, amikor a szerző maga olvasta fel az első két felvonást, a színészeket megrettentette a szövegtenger. A terjengősnek érzett párbeszédek hallatára deputációban közölték a főnökséggel elégedetlenségüket, hogy „ezt a darabot nem lehet előadni. Mire a színész a végére ér, kifogy a szusza és agyonköhögi a közönség, ha előbb meg nem szökik.” Ditrói bölcsen meghallgatta a panaszokat, aztán letöröltette a próbatáblát, és – a szerző felhatalmazásával élve – állítólag átdolgozta és majd’ egy harmadával meghúzta a szöveget. Meglehet, Bródy meglepődött, de nem tiltakozott. Oka sem lehetett rá, hiszen a premier őszinte, kivételes és kirobbanó sikert hozott.

Varsanyi Iren
A tanítónő bemutatója 1909. március 21-én volt a Vígszínházban, Varsányi Irén főszereplésével. Még a bemutató évében a berlini Deutsches Theater is nagy sikerrel mutatta be Die Lehrerin címmel Max Reinhardt rendezésében. A zajos siker után 1917-ben film is készült belőle (rendező: Janovics Jenő). A következő film 1945-ben készült Jávor Pállal és Szörényi Évával, majd 1988-ban újra filmre vitték Kubik Anna és Bubik István főszereplésével.

A tanítónőt kettős mérce fogadta. A közönség dübörgő tapssal ünnepelte, Bródy Európa-hírű szerzővé vált. Viszont mire a premieren dübörgő taps elhalkult, Rákosi Jenő már vezércikkben követelte, hogy a lázító darabot vegyék le a műsorról. A Budapesti Hírlap 1909. február 4-i számában névtelen cikk vetette a lap korábbi, elmarasztaló kritikájával is vitatkozó baloldali polgári sajtó szemére, hogy a vígszínházi siker után diadalnak minősítette a berlini előadást is. „Ez a diadal azonban, közelebbről szemügyre véve, egy borzasztó csapás Bródy Sándor szegény hazájának. Le kell sütnünk a szemünket, a hajunkat szeretnők szégyenletünkben tépni azokért a szavakért, amelyekkel ellátnak bennünket a német birodalmi főváros kritikusai.” /Földes Anna: Tóth Flóra odisszeája/

 

Képek az előadásból:

Fotók: Éder Vera

 

EDV 5612

1.

EDV 5680

2.

EDV 5967

3.

EDV 6292

4.

EDV 7226

5.

 

BRÓDY SÁNDOR:
A TANÍTÓNŐ
Falusi életkép két felvonásban

Tóth Flóra:   LOVAS ROZI
Ifj. Nagy:   SZŐCS ARTUR
Főúr:   BŐSZE GYÖRGY
Káplán:   KOCSIS PÁL
Tanító:   PÁSZTOR PÁL
Szolgabíró:   GYURISKA JÁNOS
Járásorvos:   HARSÁNYI ATTILA
Id. Nagy:   SZEGEDI DEZSŐ
Id. Nagyné:   NÁDASY ERIKA
Kántor:   KINCSES KÁROLY
Kántorkisasszony:   SZABÓ IRÉN
Cigányprímás:   CSERVENÁK VILMOS
Lovász:   ÓDOR KRISTÓF
Postás:   DÉNES VIKTOR
Gyógyszerész:   SALAT LEHEL
Hray Ida:   MÄRCZ FRUZSINA
Ilony:   SIMKÓ KATALIN
Parasztlány:   SIMONFI ADRIENN
Asszony:   KEREKES VALÉRIA

Tanulók:   KISS ENIKŐ, KISS ILDIKÓ, ROBB HORKAY JÚLIA, VOLCZ JUDIT KRISZTINA

Díszlet- és jelmeztervező: DEBRECZENI BORBÁLA
Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA
Súgó: REITER KRISZTINA
Rendezőasszisztens: PÖLTZ JÚLIA
Rendező: RUSZNYÁK GÁBOR

Bemutató: 2013. október 4. 19 óra

Miskolci Nemzeti Színház, Nagyszínház

süti beállítások módosítása