"A humor arra való, hogy felülemelkedjünk" - Interjú Bödőcs Tiborral

Bödőcs Tibor, a hazai stand-up comedy egyik legnépszerűbb előadója novembertől új önálló esttel áll a Dumaszínház közönsége elé. Ebből az alkalomból Búcsúszentlászlóról, a közéleti kabaréról, és az előadás megszületéséről mesélt.

Hamarosan új előadással lépsz a Dumaszínház színpadára. A Böllérbalett miben fog különbözni az eddigi produkcióidtól?

Bödőcs Tibor: Némiképp folytatása lesz az Élet értelme és kertészeti tippeknek. Általában ugyanabból az anyagból dolgozom, és a műsor felépítése is hasonló. Vannak egyrészt a bukolikus elemek, a vidéki sztorijaim. Szociológiai mérőónomat leengedem a búcsúszentlászlói szociokút legmélyére. Másrészt ott vannak a közéleti vizsgálódások, és minden más. A minden más elég szerteágazó témákat takar, többek között egymondatos poénokat, vagy asszociatív módon összetartozó elemeket. Ha nagyon akarjuk, ebbe a három kategóriába mindent be lehet sorolni.

Mit takar a Böllérbalett cím?

Bödőcs Tibor: A sebészi pontosságot és bohém könnyedséget szerettem volna egy szóban megfogni. Ugyanis a műfaj lényege valami ilyesmi, szerintem. Összefoglalva: a poénok csak akkor jönnek át, ha könnyedén, de halál pontosan adják őket elő. Ez néha sikerül, most is erre fogok törekedni.

Hogy fogalmazódott meg benned az igény egy új estre?

Bödőcs Tibor: Egészen egyszerűen körbeértem a Kárpát-medencében, és most már új dolgokról szeretnék beszélni a nézőknek. Az igaz, hogy folyamatosan telt házzal mennek az élő fellépéseimen, de akkor is csak pár tízezer emberhez jutok el évente. A széles tömegek bevonásához a médiára is szükség van. Ezért a már kidolgozott anyagot felvesszük és leadjuk a tévében, vagy közzétesszük az interneten. Egyébként már másfél éve nem szerepeltem a tévében, de visszaesést mégsem tapasztaltam a nézőszámban. Ez változhat, de egyelőre élvezem a teljes underground-ot.

Hogyan született az új előadás?

Bödőcs Tibor: Még most is formálódik. Egy műsorom van, amit igyekszem a végletekig lecsiszolni és tökéletesíteni („Fogpiszkáló, ha el nem….”). Ez egy hosszú folyamat, amiben a közönség is nagy segítségemre van. Időnként fel szoktam venni a produkciót, keresem benne a hibákat. Jellemző módon, többnyire a gikszereket hallom meg, amit jónak érzek, azt át is pörgetem. Nemrég felvettük Pécsett az Élet értelmét egy 50 perces változatban. Abból az anyagból semmi sem kerül át a Böllérbalettbe. A felvételből kimaradt részekre épül rá organikusan az új. Egy-egy műsorral egy-két évig szeretnék dolgozni... Azért is adtunk új címet, hogy jelezzük, ez most egy tartalmilag megújult műsor, más, mint az eddigiek. Talán kompaktabban, összetettebben dolgozom fel a búcsúszentlászlói történeteket, a kocsma világát, mint korábban. Szerintem most követhetőbb, jobban felépített a szöveg, de persze állandóan kételkedek magamban... A közéleti témákkal egy fokkal nehezebb dolgom van. Az ország megosztottsága gyakran a közönségen is észrevehető. Ha beszélek egy adott politikusról vagy pártról, gyakran máshonnan indul a taps és a nevetés. A közélet a műsornak kb. egy tizede, de az hangsúlyos. Az egyéb témák nagyobb szeletet hasítanak ki péládul a Böllérbalett-ből.

A politikai témáid mennyiben reflektálnak a napi történésekre?

Bödőcs Tibor: Igyekszem távolról, vagy inkább kívülről figyelni a politikai történéseket. Sok újságot olvasok, netezek, hallgatom a híreket, nézem a híradókat, de őszintén szólva jobban szeretek Weöres Sándort olvasni, mint bármilyen napilapot, és Lajkó Félix-et hallgatni is jobb, mint bármelyik közéleti talkshowt. A baromság piacon túltermelés van, ezért meg sem mondom kitől származik egy politikai idézet, mert az adott politikus lehet, hogy egy év múlva már jelen sem lesz, csak a kijelentéseire fogunk emlékezni. Így az örökkévalóság fénye csillan meg a hülyeségeken. Arról nyilván nem beszélek, hogy kire szavazok, főleg látva ezt a „gazdag” kínálatot, de az talán kiderül, hogy kire nem szavaznék semmiképp. Főleg a kommunikációt figyelem, látom az ellentmondásokat, a hazugságokat, a stílust, a lebutított közbeszédet, leginkább ezekhez a jelenségekhez szólok hozzá.

Nehéz műfaj manapság a közéleti humor?

Bödőcs Tibor: Igen, ez a legrizikósabb téma. Ha csak az érdekelne, hogy sikerem legyen, nevessenek és tapsoljanak, egyáltalán nem is beszélnék róla. Ettől függetlenül tíz alkalomból nyolcszor átjön, de a fennmaradó két alkalommal azt érzem, hogy közönyös, tájékozatlan, vagy elfogult a közönség. Pedig úgy gondolom, pártszimpátiától függetlenül is bőven akad olyan mindkét oldalon, amin lehet sírva vigadni. Nem hiszem, hogy azért mert valaki a Fideszre szavaz, feltétlenül rajong a stadionépítésekért, vagy a felcsúti kisvasútért, mint ahogy azt sem gondolom, hogy a baloldaliak jó szemmel nézik ezt a cirkuszt az ellenzéki összefogás körül.

Ha politikai humor, akkor az embernek akaratlanul is Hofi jut eszébe. Mennyiben folytatod az ő hagyományait?

Bödőcs Tibor: Az én műsoraimban jóval kisebb arányban jelentkezik a politika. Ennek az az oka, hogy megváltozott a világ, másfelé fordult az emberek érdeklődése. A humor szakmában a Hofi Géza Általános Iskolába jártam, aztán jött a Monty Python Főiskola, a George Carlin Szakkollégium, és ne felejtsük ki a Fábry Sándor edzőtáborokat se. A közéleti megközelítés, a pártokon való felülemelkedés, és az elesettekkel való szolidaritás is fontos számomra. De igyekszem nem úgy bemenni egy előadásra, hogy elöntse az agyamat az érzelem. A humor arra való, hogy felülemelkedjünk a mindennapok kicsinyességein. Ezért, - Hofihoz hasonlóan - én is igyekszem a humor tetőiről lenézni az emberi gyarlóságokra, nyilván a saját gyarló módomon. Azt hiszem nehezebb dolgom van, mint Hofinak, hiszen anno a pártállam egy nagy céltáblául szolgált, most sok kis mozgó darts van. A legnagyobb akadály a megosztottság mellett, hogy már nem feltétlenül követik az emberek a polisz ügyeit. Hiába mondok egy jó poént Áder Jánosról, ha valaki nem tudja ki ő, és mit csinál. Tényleg, mit is csinál?

Kaptál már olyan visszajelzés akár a közönség, akár politikusok részéről, hogy valamivel nem kellene viccelni?

Bödőcs Tibor: Még soha. A mostani kormány frusztrációktól túlfűtött hencegéseit sem hagyom szó nélkül, és természetesen az ellenzék impotens erőlködését is tárgyalom. Mindenki célkeresztbe kerül. Ettől függetlenül hívtak már különböző pártrendezvényekre is, de ezeket a fellépéseket soha nem vállaltam el.

A búcsúszentlászlói sztorikból eddig nem volt sértődés? Végső soron legendáriumot kerekítettél az ottani kocsma törzsvendégei köré.

Bödőcs Tibor: Soha nem volt ebből gond. Persze amit én mondok, az csak egy olvasat. Én jóban vagyok mindenkivel, de azt, hogy a pletykás nénik a függöny mögött mit mondanak, nem lehet tudni. A hőseimmel, Jenővel, Ferussal és a többiekkel minden esetre jóban vagyok. Nagyon rendes emberek, akik élik a mindennapi életüket, ezért is mesélek róluk. Nincsenek pózok, nem játsszák meg magukat, teljesen autentikusak. Az ő világuk a maguk természetességével egyfajta ellenpontja a közéletnek, a politikai beszédnek, ami főleg a manipulációról a szavatmaximalizálásról szól. A kocsma jóval őszintébb közeg. Nekem ott a helyem!

Bödőcs Tibort legközelebb december 8-án, vasárnap, 19:30 órakor láthatják a Corvin Dumaszínházban (1082 Budapest, Corvin sétány 1/b).


Színház.hu