A bor melankóliája címmel ad estet december 20-án az Átriumban a Kistehén zenekar. Az előadáson, nemcsak keserédes dalok, de személyes hangvételű versek is elhangoznak majd és a Sziegl Pincészet nemes boraiból kínálnak kóstolót. Ennek kapcsán a Kistehén zenekar frontembere, Kollár-Klemencz László mesélt.
A bor melankóliája – számos asszociációt ébreszt. Elsőként Hamvas Béla alapműve, A bor filozófiája juthat eszünkbe...
Az köztudott, hogy az ún. melankolikus esteket már csináljuk pár éve. Az kevésbé, hogy mindez egy soha véget nem érő, hideg télhez kötődik, amikor is ültem benn a meleg szobában, és megírtam egy teljes albumot. Ezeket a dalokat nem szántam kifejezetten melankolikusnak, egyszerűen úgy sikerültek, merthogy igencsak hosszú volt az a tél. Így született meg az első melankolikus (Ember a fán, 2008) Kistehén lemez. Az pedig már valahogy adta magát, hogy a daloknak külön estet hozzunk létre. Annak idején a Trafóban kezdtük, a következő állomás december 20-án az Átrium.
Szerintem a melankólia valahol ott található, ahol Menzel kereste a pincelépcső hetedik vagy nyolcadik fokán a sör ideális hőmérsékletét. (jelenet Menzel: Sörgyári capriccio című 1980-as kultfilmjéből – a szerk.) Számomra a sör ezt a jó kis kelet-európai melankóliát jobban visszaidézi, mint a bor, ami – legalábbis szerintem - egy dúsabb, burjánzóbb és talán egy kicsit tolakodóbb ital. De az is igaz, hogy ilyenkor télen, amikor szép lassan elcsendesedik minden, és haladunk az ünnepek felé - ami egy nagyon szép folyamat -, a megnyugváshoz, a befelé forduláshoz hozzátartozik a bor. Az est során megidézzük A bor filozófiáját, de a bor melankóliájáról való beszédet rábízzuk a vendégekre – az írókra, a költőkre.
Kik lesznek az est vendégei?
Egész pontos névsort még nem tudok mondani, de két nagyon közeli barátom biztosan velünk lesz. Az egyikük, Grecsó Krisztián író, aki zenélni is fog, másikuk Tenigl-Takács László költő, aki egyébként a buddhista főiskolán tanár. Az még alakul, hogy rajtuk kívül kik tudnak eljönni. A zenészek közül két élő legenda - Másik János és Lantos Iván is biztosan a vendégünk lesz, nagyon büszke vagyok arra, hogy ők is társaim ebben a melankolikus mély vagy inkább magasrepülésben.
Hogy áll össze ez a kulináris élménnyel fűszerezett zenés-irodalmi előadás?
Az est borkóstolással indul, majd lesz egy kis felolvasás valamelyik szerzőtől, ezután pedig mi zenélünk. A vers és a zene felváltva követik majd egymást. Az előadás egy erős zenei anyagra, és kötött szerkezetű dramaturgiára épül, de a program egy kicsit mindig változik. Eddig ezek az alkalmak a meghittségüknél fogva váltak különlegessé, a közönség belesimult a zenék csendes és visszafogott hangulatába. Ezúttal a bor hatására talán frivolabb lesz a felütés, mint máskor, ez persze abszolút tőlünk függ, meg az íróktól és a közönség reakcióitól.
Mondhatjuk, hogy ez a melankolikus est egy kísérlet is egyben?
Igen, de minden adottahhoz, hogy jól működjön. Eleve jó a helyszín, és biztos vagyok benne, hogy nemcsak az Átrium rendszeres látogatói, de a mi törzsközönségünk is szeretni fogja ezt az előadást. Szerintem az, hogy ezen az esten, egy ilyen ünnepváró időszakban a vers és a zene kiegészül a borral, több mint ígéretes.
Nem egy klasszikus kőszínházszerű előadásra készülünk, hanem egy kötetlenebb, performance-jellegű együttlétre számíthatnak a nézők.
Szerző: Hegedűs Claudia / Átrium Filmszínház
Usz.: Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.