Lukács Sándor: "A fiatal kollégák lelkesedése fiatalon tart"

Lukács Sándor a Kulturprojekt.hu-nak többek közt arról mesélt, milyen érzés átvenni egy elhunyt kolléga szerepét, és milyen a kapcsolata a fiatalabb színésztársakkal. Lapszemle.

 

A kulturprojekt.hu cikkéből:


A Vígszínházban újra látható az Augusztus Oklahomában című fekete komédia. A családfőt megformáló Lukács Sándor elmondta, kicsi, de nagyon jó szerepet kapott. "Egy fizikailag, lelkileg és egzisztenciálisan is megroggyant, alkoholproblémákkal küzdő mai értelmiségit alakítok, aki kellő iróniával szemléli a világot, és aki ebben az egy jelenetben leszámol az életével, és felvesz egy bejárónőt-segítőt, aki később felügyel majd a családjára, valamint gondját viseli a beteg feleségének. Úgyhogy, ha lehet azt mondani, élvezettel játszom ezt az egy jelenetet, de bár ne kellene játszanom…" - utalt a színész arra, hogy eredetileg a novemberben elhunyt Vallai Péter játszotta Beverly Weston szerepét.

"Nagyszerű barátunkat és kollégánkat vesztettük el Péter személyében, aki ezt a figurát is nagyszerűen hozta, de az az igazság, hogy amikor egy színész elkezd dolgozni egy szerepen, nem szabad, hogy a körülményeken agyaljon. A próbákon csak az adott munkára szabad összpontosítania. Természeten amikor a darab rendezője, Eszenyi Enikő felkért erre a feladatra, akkor eszembe jutott Péter, mint ahogy egyébként is gyakran az eszembe jut, ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy végül is az ő örökségét folytatom" - mondta Lukács Sándor.


Lukacs SandorFotó: Szkárossy Zsuzsa


A színész az interjúban úgy fogalmazott, talán még soha nem kezdődött ilyen mozgalmasan az évada. "Szeptember közepétől délelőttönként a Pesti Színházban próbáltam Sütő András Az álomkommandó című drámáját, Szász János rendezésében, délutánonként pedig a Rózsavölgyi Szalonban folytattam a munkát, Tom Kempinski: Távolsági szerelem című kétszereplős darabjában, amelyet Szántó Erika állított színpadra. Ezt a 'bravúrt' csak úgy tudtam véghez vinni, hogy egy kicsit 'előre dolgoztam', és a Távolsági szerelem szövegét még a nyáron megtanultam" - árulta el Lukács Sándor, aki a Rózsavölgyi Szalon magyarországi ősbemutatójában, az említett kétszereplős előadásban Tóth Ildikó partnereként lép színpadra.

 

Lukács Sándor arra kérdésre, milyen a kapcsolata a fiatalabb színészkollégákkal, így válaszolt: "Remekül kijövök velük, ami persze nem esik nehezemre, hiszen nekem is van egy 34 éves fiam, és sok hozzá hasonló korú kollégám van itt a társulatban, akikkel baráti kapcsolatban vagyok, annak ellenére, hogy tényleg az apjuk lehetnék. A fiatal kollégák lelkesedése, elhivatottsága, kreativitása és hihetetlen energiája engem is fiatalon tart. Jó érzéssel tölt el, hogy bizalommal fordulnak hozzám. Könnyen megtalálom velük a közös hangot, ugyanúgy, ahogy a ’70-es évek elején mi, akkori fiatalok is nagyszerűen kijöttünk a régi 'nagyokkal': Somogyvári Rudolffal, Darvas Ivánnal, sőt, továbbmegyek, a még idősebbekkel is: Págerral, Bilicsivel… Tegeződtünk velük, mert a többségük megengedte, hogy tegezzük őket. Emlékszem, milyen felemelő érzés és milyen nagy élmény volt beszélgetni, együtt dolgozni velük, egyáltalán, a közelükben lenni… Ha az én korosztályom csak tizedannyit tud nyújtani a mostani fiataloknak, mint amennyi 'útravalót' mi kaptunk Darvastól, Latinovitstól, Págertől, akkor már elégedett és igazán boldog vagyok."

 

A teljes interjú itt olvasható.

 

süti beállítások módosítása