M. Tóth Géza lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetem új rektora

M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas rendező kinevezését javasolja a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorának Balog Zoltán miniszter - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának kommunikációs főosztálya csütörtökön.

Az összegzés szerint a szeptember végén meghirdetett pályázaton M. Tóth Géza egyedül indult, kinevezését a szenátus egyhangúlag támogatta. "A miniszter a testület javaslatával megegyezően kezdeményezi a köztársasági elnöknél M. Tóth Géza rektori kinevezését" - közölte a tárca.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem jelenlegi rektora, Ascher Tamás megbízatása - mivel betölti 65. életévét - március 3-án jár le.
 
Ascher Tamás idén új zenés-színész illetve zenés-rendező osztályt indít Novák Eszterrel és Selmeczi Györggyel közösen. Ennek kapcsán hamarosan interjút közlünk.
 
m toth
 
M. Tóth Géza pályájáról:
 
M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas animációs rendező, producer, a KEDD Animációs Stúdió alapítója és vezetője, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Rendezőként felsősorban rövidfilmeket (Ikarosz, Maestro, Ergo, Mama), összművészeti kísérleteket és televíziós animációs sorozatokat (Modern Képmesék, Bogyó és Babóca) készített.
 
Alkotásai több mint 200 nemzetközi filmfesztiválon szerepeltek sikerrel, és csaknem 100 díjat nyertek, köztük az Amerikai Filmakadémia jelölését a Legjobb Animációs Rövidfilm Oscar-díjára (Maestro, 2007). Művészeti DLA és neveléstudományi PhD fokozattal rendelkezik. Habilitált egyetemi tanár. 1994 és 2010 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, vendégtanárként Londonban, Tallinnban, az indiai Ahma-dábádban és a Baden-Württem-bergi Filmakadémián dolgozott. Több médiapedagógiai tárgyú szakcikk, könyv, könyvfejezet szerzője és szerkesztője.

 

M. Tóth Gézáról saját szavaival:

 

"Az érettségi után pedagógiát és animációs filmrendezést kezdtem tanulni. Kérdezik néha, miért éppen ebbe az  irányba indultam. Azt hiszem, az ok egyértelmű: Veszprém. Nagyon jó iskoláim voltak. Az első becsengetéstől fogva ez volt az a közeg, ahol a család után a leginkább otthonosan éreztem magam, ahol jó volt lenni, és ahol sok értelmesnek tetsző dolgot lehetett csinálni. Az alkotás, a tanulás, majd vele párhuzamosan a tanítás az élethivatásommá vált. Ha a sok nagyszerű veszprémi tanáromra, a sok közös alkotásra gondolok, számomra inkább az a kérdés, hogyan lehet, hogy az osztálytársak közül egyedül én lettem művésztanár és rajzfilmrendező.

Általános iskolám – az ének-zenei – a Színházkert főlépcsőjével szemben, tehát a kertmozi és a városi mozi közvetlen szomszédságában állt. A hatalmas, kézzel festett, harsány moziplakátok, a színes szóróanyagok, és maguk a vetítések állandó izgalomban tartottak minket. A napközis tanár nénim szerencsére rajongott a filmekért. Amikor már úgy érezte, hogy eleget készültünk a másnapi órákra, az egész osztályt átterelte a moziba, szigorúan mindig csakis a nézőtéri kijáraton keresztül. Mivel ez a kijárat az iskolaudvarunkra nyílt, Éva néni úgy ítélte meg, hogy nem vét a házirend ellen, hiszen ilyenformán szinte nem is hagytuk el az iskola területét. Minden „Lolka és Bolka”, „No, megállj csak!” és „Kisvakond” epizódot rongyosra néztünk, de engem tizedik alkalommal is ugyanúgy lenyűgözött mindegyik film, mint elsőre.

Hordozható 16 milliméteres vetítőjével gyakran eljött hozzánk, az iskolába egy mindig elegánsan öltözött alacsony ember, bizonyos Géza bácsi is, akire azért is felfigyeltem, mert addig más Gézát magamon kívül nem ismertem. Lenyűgözött minden mozdulata, ahogy összeszerelte a vetítőt, ahogy befűzte a filmet, cserélte a tekercseket. Mélyen belém ivódott a vetítő zakatoló hangja, az a pillant, amikor a finoman remegő fénynégyzet megjelenik a falon, és különösen az az illat, amit a film nyersanyagának, a vetítőlámpán pörkölődő pornak és a vetítőgép fémborításának keveréke ad".

 

M. Tóth Géza pályázata nyilvánossá vált!!!

 

Forrás: Színház.hu, MTI, vportre.hu, Népszava

süti beállítások módosítása