…az ember, aki új arcot kapott! - A Természetes Vészek Kollektíva a Jurányiban

Természetes Vészek Kollektíva installációs-laboratóriumszínházzal jelentkezik a Jurányiban.

Ajánló az előadás elé:

A MAUZÓLEUM olyan történetet mutat be Magyarországon először, amiről azt hiszed, hogy meg sem történhetett. Eredeti dokumentumok felhasználásával rekonstruáljuk annak a férfinak az életét, aki 17 évet töltött Eldorado-ban.

A TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA eldorado.comc. előadása az egyén közösségformáló szerepét állítja előtérbe, egy fenntarthatóbb társadalom és használhatóbb létezésforma elérésének érdekében. 

A MAUZÓLEUM-projekt több évre tervezet különleges, installációs-laboratóriumszínházi sorozat. 

Folyamatos alkotóhely és kommunikációs pont. Nyitott hely, amely hidat épít a kortárs képzőművészet, színház, zene, irodalom és videó-művészet között.

Jurányi Latte Árvai Györggyel:

Egy év elteltével milyennek találod a Jurányit?

Először is hadd szögezzem le: nagyon fontos kezdeményezésnek tartom a Jurányit, óriási dolog, hogy létrejött. Utoljára a Trafó születésekor éreztem hasonló léptékű potenciát egy színházi helyszínben. Remélem, hogy a Kulcsár Vikiből (a Jurányi csapatának vezetője, a szerk.) eredő termékeny naivitás komoly értékeket fog kikristályosítani a következő időszakban. Ugyanakkor szorongok is egy kicsit, mert elég zárt az ízlésem, nem vagyok maximálisan toleráns, és nem szeretnék beleveszni egy „kulturplázába”. Én biztosan szűkíteném és koncentrálnám a ház tevékenységét, de Vikiben és csapatában talán pont az az érdekes, hogy nagyon nyitott és toleráns. Sejtek egy értékrendet, amely igyekszik különbséget tenni aközött, hogy mi az, amire a progresszivitás, és mi az, amire a fenntartás érdekében mond igent a Jurányi, de azt hiszem, ez az értékrend még alakulóban van. Mindenesetre nagyon szeretném, hogy a Jurányi kis borostyán legyen Budapest nyakán.

A Természetes Vészek Kollektíva alkotói terének a Mauzóleum nevet adtátok. Mire utal a név: mit akartok eltemetni, vagy éppen minek akartok emléket állítani?

Nem biztos, hogy ez lett volna a neve, ha ezt a teret a köztemetőben, vagy egy utcáról közvetlenül nyíló épületrészben építem meg. Szerettem volna ebben a hatalmas „gyárban” egy olyan teret kijelölni, aminek már a neve is más érzetet kelt, mint a többi társulaté. A Jurányi akkora, hogy egy külön kis társadalomnak is tekinthető, ahol lehet az alkotói munkán kívül enni, aludni, jogászhoz menni, ráncot felvarratni és akár hamvasztani is. A TVK Mauzóleuma azonban nem a halállal és a múlttal szeretne összeforrni – ez egy emlékhely, ahol a holnapról is megemlékezhetünk.

A Mauzóleum-projekt munkáinak, így a novemberben bemutatott „eldorado.com” című produkciónak a műfaját installációs-laboratórium színházként határoztad meg....

Úgy kezdtem el még a ’80-as években művészettel foglalkozni, hogy vágytam egy élményre és annak érdekében, hogy azt átélhessem, létre kellett hoznom. Most is ez volt a fő motiváció. Szerettem volna a műtárgyi, installáció-művészeti illetve színházi és akusztikus tapasztalataimat úgy ötvözni, hogy abból egy önálló műfaj szülessen. Természetesen a létrejött produkciót be kellett helyezni valamilyen skatulyarendszerbe és ehhez keresgéltünk fogalmakat.

Hogyan készült az eldorado.com?

Az eldorado.com közös munkánk Imre Zoltánnal és Korai Zsolttal. Sok alkotótársammal ellentétben, hiába van egy 8 éves korú gyerekem, nem tudok odáig eljutni, hogy ennek a korosztálynak csináljak előadást. Közép és felsőoktatásban tanuló diákokat azonban úgy éreztem, szívesen megszólítanék, ráadásul a Jurányi régen iskola volt. Ki is találtuk Imre Zolival, hogy Voltaire – középiskolai tananyagnak számító – Candide című művét kellene feldolgozni. A dramaturgiai munka során viszont egyre több dolog jutott az eszembe és éreztem, hogy annyira át fogom írni a művet, hogy végül kénytelen voltam kimondani magamnak: felejtsük el Voltaire-t és ezzel azt a célt is, hogy az előadás direkt szólítja meg a diákságot.

Az alkotásnak tehát a téma kitalálása és elengedése volt a leghosszabb és legtanulságosabb időszaka. A kérdés végül csak az volt, hogyan tud majd a néző a nyitott befogadó a térben úgy bolyongani, hogy az számára egy szokatlan, különleges élményt okozzon. Ehhez kellett egy formát találnom. 

Hogyan jutottál el Candide-tól Huxley világáig?

Egy 18. századi német filozófus, Leibniz kijelentése szerint: „a mi világunk a lehető legjobb világ”. Erre válaszként írta Voltaire Candide című brutális művét, melyben a hősével - aki Leibniz tanítását hangoztatja - végigjár egy olyan utat, amely során az összes emberi gyarlóság kibontakozik. Az alapszituációt én is megtartottam, kijegyzeteltem, milyen emberi szörnyűségeket sorakoztat föl Voltaire, ezeket valódi dokumentumképekkel illusztráltam (pl. természeti katasztrófák, betegségek, háborúk, faji, nemi küzdelmek stb.), és az installáció egyik részen feltüntettem Leibniz tételét is.

Ezután feltettem a kérdést, hogy vajon lehetséges-e a világunkat egy Megváltó által jobbá formálni. A burkolt válaszom, hogy valószínűleg nem. A találmány, amely által a mi hősünk Megváltója lehetne a világnak, elpusztítja hősünket. Nem lehet tudni, hogy az övé a megváltások sorsa, vagy a megváltás általa jön létre.

Mik a terveid a következő hónapokra? 

Az eldorado.com május végéig lesz látható a Jurányiban, megpróbálunk rá olyan csoportokat is hívni – például művészeti iskolákból – akiknek a reflexiója nem csupán személyes, hanem közösségi is lehet. Ez egy nyitás egy speciális beavató színház felé, amellyel egyébként eddig nem tudtam azonosulni, nem éreztem hozzá készséget, mert nem láttam olyan beavató darabot, ami megfogott volna. De a szabad alkotás és gondolkodás hangsúlyozásában én is szeretnék némi szerepet vállalni. Azt gondolom, hogy szükség lenne arra, hogy elfelejtsük azokat a konvenciókat, amelyek belekényszerítenek minket egy meghatározott művészeti és kulturális, tartalmi és formai kommunikációba. Alkotni csak szabadon, megfeleléskényszertől mentesen, becsületesen, hihetetlen nagy szorgalommal, odaadással, és felelősen érdemes. Másokat a szabadságra biztatni viszont a szabad alkotásnál is nagyobb felelősség. Talán ezért sem tanítok rendszeresen, mert azt mondani, egy nyitott, de tapasztalatlan személyiségnek, hogy térj le az útról, nagyon terhes következményekkel járhat. Egy ilyen produkción keresztül viszont lehet, hogy sikerül valamit átadnom, átadnunk egy új, öntudatos, de egy kissé túlmanipulált generációnak. 

Szerző: Antal Klaudia
Usz: Színház.hu

Természetes Vészek Kollektíva

…az ember, aki új arcot kapott!

eldorado.com

2014. február 21., 22., március 7., 8. 19.00