Szikszai Rémuszt, a VÁDLI Alkalmi Színházi Társulás alapítóját kérdezte tartalmi partnerünk, a Fidelio. Lapszemle.
"Nemcsak alapítója, de egyben névadója is vagyok a VÁDLI-nak. A létrejöttének oka nagyon prózai, már amennyire egy barátság az tud lenni. Az Új Színházban valaha együtt játszottam az Alföldi Róbert rendezte Rómeó és Júliában Huszár Zsolttal és Király Attilával. Én Lőrinc barátot alakítottam, és Alföldi elképzelésében első alkalommal - mivel álmából verik fel - boxerben és egy 'Jesus loves you' feliratú pólóban kellett megjelennem. Ekkor szúrta ki Huszár Zsolt, hogy nekem hatalmas vádlim van, ugyanúgy, ahogy neki is, valamint Király Attilának, mire én felvetettem, hogy egyszer majd alapítsuk meg a Vádli Színházat. Aztán a negyvenedik születésnapomra tényleg megalapították, én pedig utánanéztem az anatómiai atlaszban a vádlinak, ahol gázlóizomként találtam meg, latinul musculus soleus, vagyis Nap-izom, és innen jött a mottónk: 'Sic musculus soleus volens', azaz 'Ahogy a gázlóizmom akarja' - mesélte Szikszai Rémusz.
A színész a Bárka Színház egyik alapítója is, a teátrum helyzetéről így számolt be: "Mivel egy tizenöt éve futó előadásban, a Mulatságban jelenleg is játszom, ezért valamennyire van rálátásom belülről is. Évről évre esik szét, legalábbis küllemileg, miközben a kollégáim mélységesen ki vannak szolgáltatva egy szerintem nem túl jó vezetésnek és hibás döntések sorozatának. Nekünk a tavaly májusban lejátszott előadásért fizettek utoljára, ennek ellenére nyomjuk, de hamarosan abba fogjuk hagyni. Azt borzasztóan sajnálnám, ha bezárnák a Bárkát, mert amit egyszer bezárnak, annak annyi, és még ha az én ízlésemnek nem megfelelő előadások is mennek egy helyen, amíg színház, addig van rá esély, hogy egy nap más lesz" - mutatott rá Szikszai Rémusz.
Fotó: fidelio.hu
A kérdésre, bevált-e a szabadúszó lét, a színész elmondta, olyan értelemben bejött, hogy nagyon jól érzi magát, bárhol dolgozik. "Remek volt megszabadulni a társulati lét negatívumaitól, ami az állandó együttlétezésből és az abból fakadó összes konfliktusból eredt. Akárhova megyek, én csak melózni akarok, csak ez érdekel. Szívesen lennék egy olyan társulatnak a tagja, ami az álmaimban létezik, de jelenleg erre nem látok lehetőséget" - tette hozzá.
Az interjúban Szikszai Rémusz a függetlenekről és az őket befogadó Jurányi Inkubátorházról is szólt. "A függetleneket - húsz éve még alternatívoknak hívták őket - mindig is a kísérletezési kedv, a másként gondolkodás és a pénztelenségből fakadó fantáziadús megoldások jellemezték. Bátrabban keresnek új kifejezési módot, mint egy kőszínház, ahol elvárások vannak. Azt a fajta elképzelést, hogy a független színházi szféra fél amatőrök gyülekezete, megcáfolja annak a ténye, hogy nálunk is profi, kőszínházi színészek dolgoznak az előadásokban. Halál profin működik minden, csak minimál pénzből. Ezt értékelheti úgy is egy kulturális kormányzat, hogy 'Na ugye, hogy meg lehet csinálni ennyiből?'. Meg lehet, de én akkor lennék boldog, ha ezek az emberek a színpadi teljesítményükért tisztességes gázsit kapnának. A Jurányinak nagyon szeretem a sokszínűségét. Nem merül fel a kérdés, hogy te mit keresel itt. Mindenkinek érvényes helye van. Én nem gondolok magamra úgy, mint a független szféra meghatározó alakjára, egyszerűen csak teszem a dolgomat, megszállottan. Az biztos, hogy senki nem a pénzért csinálja, mert ha ez lenne a cél, akkor mást csinálnánk" - hangsúlyozta Szikszai Rémusz.
A teljes interjú a Fidelión olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.