Állandó csapattal vág neki a jövő évadnak a k2 Színház

Állandó csapattal kezdi meg működését a jövő évadban a főként kaposvári színészhallgatókból alakult k2 Színház. Az új felállásról, terveikről saját szavaikkal vallanak.

Fábián Péter, Benkó Bence szavaival a K2-ről

A k2 Színház 2010 nyarán alakult független színházi műhely, mely a Kaposvári Egyetem akkor másodéves színész-hallgatóiból szerveződött. A csapatot közösen alapítottuk. Az évek során a k2-höz több színész-hallgató is csatlakozott, kialakult egy kisebb "kör" az egyetemen, akik visszatérő színészei voltak a formálódó társulatnak. Idővel csatlakozott hozzánk látványtervező, menedzser, dramaturg, rendezőasszisztens is, így lassanként létrejött egy csapat, amely most állandósulni látszik. 2011-ben létrejött a K2 Színház Alapítvány, és még ugyanebben az évben az együttes felvételt nyert a Független Előadó-művészeti Szövetségbe (FESZ), melynek azóta is tagja. 

A k2 kezdetben a Kaposvári Egyetemen működött – egyetemi tanulmányainkkal párhuzamosan hoztuk létre és játszottuk előadásainkat –  de ahogy közeledett a képzés vége, a csapat "felköltözött" Budapestre és azóta is itt tevékenykedik, mint állandó játszóhellyel nem rendelkező független társulat.

A színészek egyeztetése az egyetem utolsó, gyakorlati éve során egyre nehézkesebbé vált, végül ellehetetlenült – legtöbb színészünk kőszínházhoz került gyakorlatra, és ezzel párhuzamosan igyekezett folytatni a k2-s munkát, így végül az a döntés született, hogy a k2 hivatalosan is állandó társulattá alakul hat színésszel. Számunkra az a döntés, hogy van, aki kőszínházi gyakorlati helyét hagyta ott a társulatért nagy erőt és hitet ad abban, hogy van miért folytatni. És ennél talán nincs fontosabb alapanyag a színházi munkához.

A társulat 2014 nyarától kezdi meg tevékenységét az új felállásban:

Színészek: Borsányi Dániel, Domokos Zsolt, Horváth Szabolcs, Piti Emőke, Rózsa Krisztián, Viktor Balázs

Rendezőasszisztens: Erdélyi Adrienn

Dramaturg: Kautzky-Dallos Máté

Fotó, videó, PR: Venyercsán Péter, Csata Hanna

Rendező: Fábián Péter, Benkó Bence

Fotók: Csata Hanna

Három bemutatót terveznek jövőre

A jövő évadban három új bemutatót tervezünk. A Szkéné Színházban Bulgakov Színházi regényét állítjuk színpadra, melyből Kautzky-Dallos Máté készít dramatizált változatot. Ezt követően az Orlai Produkció támogatásával Csehov Platonov című drámája alapján készítünk előadást, az évad végén pedig a Stúdió K Színházzal koprodukcióban „vágunk neki" Dürrenmatt A nagy Romulus című történelmietlen történelmi komédiájának. Ezen felül, ha minden a tervek szerint megy, ellátogat hozzánk a romániai Asociatia Reciproca fiatal rendezőnője, Leta Popescu, akivel a korábbiaknak már volt szerencsénk együtt dolgozni.

Terveink közt szerepel az is, hogy a fent említett színházakkal megvalósuló bemutatóinkkal párhuzamosan saját bázisunkon is állandó munka folyjon – egy olyan próbára és játékra is alkalmas helyen, amelyet a csapat közösen tart fenn és amely a színházi munka mellett közösségi műhelyként is funkcionál. A k2 Műhely első nagy projektje egy monodráma-sorozat létrehozása volna a jövő évadban. Szeretnénk, ha mind a hat színészünk egy-egy önálló produkcióval mutatkozhatna be, mint társulati tag. Ezekhez a projektekhez olyan fiatal vendégrendezőket kerestünk, akik nyitottak a kísérletező műhelymunkára: Szenteczki Zita, Laboda Kornél, Székely Kriszta, Kovács D. Dániel, Sipos Balázs és Simányi Zsuzsanna csatlakoznak hozzánk egy-egy munkára. Emellett Kárpáti Péterrel - és az általa vezetett Titkos Társulat néhány színészével - közösen igyekszünk havi rendszerességgel kutatni az improvizatív színház mibenlétét.

Gondolatok a csapatról

Piti Emőke:

„Hogy mi a k2? Az, hogy nekem mit jelent, folyamatosan változik, és ez önmagában jó. Most egy lehetőséget jelent arra, hogy a jövőben bizalmi légkörben dolgozhassak. Azt hiszem, nagyon sok lehetőséget rejt magában, ha néhány ember újra és újra együtt gondolkozik, dolgozik, mert egy idő után elkopnak a tiszteletkörök, nagyon szabadon és bátran lehet együtt lenni, és szerencsés esetben ez nem megszokást, hanem folyamatos nyitottságot és változást hoz. Szeretnék a társaimmal együtt tanulni, és bízom a csapatban. Ez fontos. Meg az öröm. Az, hogy van a munkában, hogy nem azon kell görcsölni, vajon milyen lesz a végeredmény, és mennyire leszek én, vagy az előadás sikeres. Nem lehet és nem is tudom kizárni, de ha nem ez az egyedüli motiváció, az már önmagában felszabadító.

A fiatal pályakezdőkről meg azt gondolom, hogy ezt most nem lehet úgy csinálni hogy jó legyen, de a k2 úgy csinálja. Nem is igaz: most lehet csak igazán jól csinálni, és a k2 úgy csinálja.

Domokos Zsolt:

„Ez egy nagyon jó irány, amit a k2 képvisel. Szerintem. Mert a két rendező nagyon frissen és jól gondolkozik a jelenkor bármiféle mozzanatairól. Egy nagyon jó csapat verbuválódott össze. A mai magyar színházi életben nem vesznek tudomást a fiatal színészekről, és nincs igény az utánpótlásra, ráadásul úgy látom, hogy sajnos a sértettség, a személyeskedés és a múlton való tépelődés a legnagyobb hajtóerő, nem pedig a problémák felmutatása, pró és kontra. A k2 ezektől mentes. Így aztán magunknak kell kikaparnunk a gesztenyét. Erre pedig ez a legjobb műhely."

Borsányi Dániel:

„Már az egyetemen megkezdett évek kezdetén dolgozni kezdtem a srácokkal, a "csapattal". Olyan volt mint egy menedék, egy sziget. Bármilyen nyomás vagy számonkérés nélkül melózhattam, hozzám hasonló fiatalokkal, ugyanazon problémák érdekeltek minket és ez a mai napig nem is változott. Elkezdtük keresgélni a saját hangunkat, stílusunkat. Kaposváron elkezdeni egy ilyen kis független műhelyt, különösebb támogatás nélkül... hát innen szép a győzelem.

Azóta sok minden történt velünk és a sok munka éjjeleken át meghozta gyümölcsét. Közben sok támogatóra leltünk, akiknek hálával tartozunk. Nagyon fontos mérföldkőhöz érkeztünk. A "fix" társulattá válás sokkal koncentráltabbá és hatékonyabbá teheti a munkát és sok problémát megold majd. Egy új kezdet, amit már nagyon vártam és izgatott vagyok, és dolgozni akarok! :)

Fiatal pályakezdőként munkára vágyom, számomra értékes, szakmai munkára, amiben kihívásokat találok, győzedelmeskedhetek és elbukhatok egy olyan környezetben, ahol otthon érzem magam és biztonságban. Egy olyan helyen akarok dolgozni, ahol nem futószalagon gyártott előadásokban álldogálok, ahol a hivatás szó még jelent valamit (sőt!), és az ott lét nem jár mindennapos megkeseredéssel, ahol napjaink tényleges problémáiról beszélhetünk, függetlenül bármilyen nézettől, ahol fontos az önkifejezés és a jól vezetett irányítás segít benne és nem a kiadott parancsok. Nekem ez a k2.

A semmiből indult ez a társulat, de szó szerint. Azt gondolom büszkék lehetünk arra, ahol most tartunk. Együtt küzdöttünk meg mindenért és az egyetlen fegyverünk a munka volt. Hálás vagyok Petyának és Bencének, hogy részese lehettem és lehetek ezután is a k2 Színház történetének. Színház, reszkess!"

Viktor Balázs:

„A k2 biztonság. Dolgozhatsz, hasonló gondolkodású, mégis különálló egyéniségekkel, akiket több dolog érdekel saját maguknál, illetve az eddig bevált sémák tökélyre fejlesztett mímelésénél. Dolgozhatsz a barátaiddal. Vagy olyan emberekkel, akik még egyszer majd a barátaid is lehetnek talán. Hogy kerültem bele? Véletlenül. Jókor jó helyen. Mázli. A jövőről pedig: "The dark side clouds everything." A csapatalapítás remény. Lehetőség arra, hogy ne öregedjünk meg idő előtt, és igazi, számunkra - és remélhetőleg a nézők számára is jelen idejű dogok létrehozására. A fiatal pályakezdők meg gyáva kukacok. A nagy részük. Azért nem mindenki, és ezt most nem csak a k2-sökre értem..."

Horváth Szabolcs:

Valahányszor együtt dolgozunk, azt érzem, különleges dolog születik. Lehet rossz vagy jó, de izgalmas. Amit kifejezetten előnyösnek tartok, az az együttgondolkodás lehetősége. Természetesen a koordináció elengedhetetlen. Induljunk ki magunkból és a körülöttünk lévő világból, hogy arról beszéljünk, ami nekünk fontos és akkor másoknak is az lesz. Ez a fajta megközelítés közel áll hozzám. És ami még nagyon fontos, hogy szeretjük egymást – mindenféle szentimentális felhang nélkül.

Rózsa Krisztián:

A k2 egy remek csapat. Mindig aktuális és egyben újszerű is, ami egyaránt igaz az előadásokra és azok próbafolyamataira. Úgy gondolom szükségszerű volt már a k2 életében, hogy végre legyen egy állandó mag, egy társulat, ami erős bástyaként tud dolgozni a színházért szabadon, egységesen, csapatként, olyan problémákat, helyzeteket felmutatva egy adott darabon keresztül, amelyekről érdemes elgondolkodni az embereknek.

A támogatóinknak köszönettel tartozunk, hiszen bizalmukat nyilvánították felénk, ami számunkra értékes és becsülendő.

Egykori tanáraik a K2 csapatáról

Csáki Judit:

Valaha tanítottam ezeket a gyerekeket – ezért nekem még egy ideig gyerekek maradnak. Fentebb írja Borsányi Dani – akit ugyancsak tanítottam -, hogy „a semmiből" indult ez a csapat. Így van: amennyiben minden csapat, minden, a saját nyelvét, mondanivalóját és kifejezésmódját kereső csapat a „semmiből" indul. És mégsem a semmiből, mert ezt a „semmit" mégis generálta valami, egy közeg, egy atmoszféra és talán közvetve és közvetlenül néhány színházi ember és tanár is. Lehet, hogy „pro", és lehet, hogy „kontra" – ez már ma is, és később végképp mindegy lesz. Talán a Sziszüphosznál látszott, hogy a színházcsinálói ambíciók megérdemlik a támogatást és a bizalmat, meg azt is, hogy a két színházcsináló előbb-utóbb a saját lábára álljon. A Sziszüphosz mutatta annak a színháznak a jegyeit, körvonalait, amely már egy (nehéz és rögös, de mégis) útra enged következtetni, márpedig ezen az úton végig kell menni.

Drukkolok, hogy sikerüljön nekik, és örülök, hogy a Kaposvári Egyetem viharos és viharosan rövid életképes időszakának a legvégét még elkapták – mostmár menjenek maguk, és szóljanak, ha segítség kell. A viszonyunk ilyenformán változni fog, felnőtté válik: ők nekem színházi munkások, én nekik színikritikus leszek ezentúl. Büszke vagyok rájuk.

Jászay Tamás:

Az első és legfontosabb a bátorság. Ami néha vakmerőség, máskor inkább vagányság, de mindig része a k2 Színházban elvégzett közös munkának. El is kél a bátorság, hiszen nem jó ma pályakezdőnek lenni, bár nyilván tegnap sem volt az, a holnapról meg jobb nem is beszélni.

Becsülöm, tisztelem és a legelső próbálkozásoktól érdeklődéssel követem az itt összegyűlt fiatalok munkáját. Miért? Mert elszántak és kíváncsiak, kísérleteznek és kockáztatnak. Kérdeznek szüntelenül, maguktól, egymástól, tőlünk. Válaszaik frissek és ötletesek, meglepőek és szellemesek.

És ami még nagyon fontos: nem félnek. Jól teszik.

EDDIGI ELŐADÁSAIK -

2010. – Fábián, Benkó: Magyar Monoszkóp (Tűzraktér)
2011. – Fábián, Benkó: Sziszüphosz (Csiky Gergely Színház, Kaposvár)
2012. – Euripidész: ...volt egyszer egy Helené (Csiky Gergely Színház, Kaposvár)
2012. – Fábián, Benkó: azt a csöndet nem tudjuk eljátszani (THEALTER Fesztivál, Szeged)
2012. - Franz Kafka: Morgenstern halála (Malomudvar Színházi Műhely)
2013. - Hegedűs Géza: Az isten és a részegek (Stúdió K Színház)
2013. - Shakespeare: Viharok (Szkéné Színház)
2014. - Fábián, Benkó, Kautzky-Dallos: M. ország gyermekei, avagy egy boldog társadalom makulátlan mosolya (MODEM, Debrecen)

2014. – Bertolt Brecht: Mielőtt az éj leszáll! (Jurányi Inkubátorház)

ELISMERÉSEIK -

2012. - THEALTER FESZT helyspecifikus projektjének fődíja
"azt a csöndet nem tudjuk eljátszani"

2013. - FESZ "A pályakezdő" díja