Szertartásra készül a HOPPart - Rusznyák Gábor az Urbi et orbiról

Ahogy arról beszámoltunk, új bemutatóra készül a HOPPart Társulat Pilinszky János „Urbi et orbi" A testi szenvedésről című művéből, a Jurányiban, április 11-én. Az előadás kapcsán Rusznyák Gábor rendező válaszolt.

 

A darabról - a HOPPart ajánlója:

 

Pilinszky János szövegét, mint librettót használjuk, mégsem klasszikus értelemben vett operát hozunk létre, hiszen nem áriák és recitativók váltogatják egymást és mégis végig: zene. Végig zene és ének, szöveg, betűk, hangok és felhangok.

Két pápa, egy fekete és egy fehér. Az egyik az agonizáló, haldokló pápa, a másik az eljövendő. Az egyik fekete trónján, a másik fehér trónján ül. A szín: a Vatikánnak a Szent Péter térre nyíló ablaka. A tömeg a téren várakozik. Várják pápájuk halálát. Várják az áldást. „Urbi et orbi" a testi szenvedésről, „Urbi et orbi" azaz a városnak s földkerekségnek, vagyis az egész világnak szóló igét. Amit „kapnak" az valami egészen más. Csoda? Meglepetés? Váratlan fordulat? Isten fricskája? Valami.

Semmi „vendégszöveg". Pusztán az alapanyag, mint alap-anyag.

Pilinszky a történet nélküli színházat vágyta, erre voltak dámapróbálkozásai. Mélyen és gazdagon gondolkodott a világról és hitt – többek között – a szavak erejében.

 

DSC 0034

Rusznyák Gábor és Kiss Diána Magdolna

 

Villáminterjú Rusznyák Gábor rendezővel:

 

Miért az „Urbi et orbi" A testi szenvedésről?

 

R.G.: Azért, mert erre kaptam felkérést Kovács Mártontól és a HOPPart Társulattól. Elsősorban Marcitól jött az igény, hogy Pilinszky munkáját vigyük színpadra.

 

Kézhez kapsz egy kötött, Kovács Márton komponálta zenét. Mint rendező hogy találod fel magad az általa épített rendszerben?

 

R.G.: Ha az ember zenés darabot rendez, mindig kötődik valamilyen szinten az adott zenéhez, de ez egy alkalmazott műfaj. Rendezőként elsősorban megpróbálom értelmezni a darabot, azt, hogy miért olyan, amilyen, miként építkezik. Ezután igyekszem megérteni a szöveget, amelyre a zene épül. Ebben az esetben kívülről is figyelhettem, hogyan születik meg az előadás. Régóta ismerem Marcit, azt ahogyan dolgozik, bízom abban amit csinál. A próbafolyamat során többször kikérte a véleményemet arról, hogy mit gondolok az elképzeléseiről. Természetesen kifejtettem a gondolataimat, de elsősorban a képi világ megteremtésével foglalkoztam, hiszen ez volt a dolgom, illetve az, hogy felmérjem, hangulatában mennyit tudok hozzáadni Kovács Márton zenéjéhez és Pilinszky János szövegéhez.

 

Az Urbi et orbi főszereplői egy fehér és egy fekete pápa. A pápa szó eredetében is egy férfi tisztséget jelöl. Te mégis a HOPPart Társulat két színésznőjére: Szilágyi Katára és Kiss Diána Magdolnára osztottad ezeket a szerepeket. Miért?

 

R.G.: Szerintem az emberekben általában egy agg férfi képe él a pápáról, aki már jócskán benne van a korban. Én azonban nem a bölcsnek tűnő idős férfi felől közelítek az egyházatyához, inkább arra helyezem a hangsúlyt, hogy ő egy összekötő kapocs, egy láncszem Isten és ember közt, az a személy, aki kapcsolatban áll a transzcendenssel, és akit a „nép" épp ezért csodál. A pápa birtokában van olyasminek, aminek az egyszerű ember nincs. Ez pedig nemétől független. A pápai öltözékről, erről a sűrűn díszített, fehér, földig érő ruháról egy mennyasszonyi ruhára asszociáltam. Ezen a gondolatmeneten elindulva választottam a két lányt.

 

A történet szerint a fehér pápa haldoklik, míg a fekete pápa várja, hogy átvehesse a helyét. Míg a fekete pápa karakterét a „fényesebb" hangú Kiss Diána Magdolna, addig a fehér pápáét Szilágyi Katalin, az „érdesebb" hangú színésznő formálja meg. Mennyire tudatos ez a választás?

 

R.G.: Ez valóban így van, de én az alapján döntöttem, hogy melyikük áll közelebb a haldokló és az eljövendő pápa karakteréhez. Természetes, hogy az eljövendő pápa sokkal inkább erejénél van, és ez a hangjában is megmutatkozik. Ezzel szemben annak, akinek meg vannak számlálva a napjai, sokkal megfáradtabb a hangja.

 

Pilinszky János szövege az előadásban tulajdonképpen egyfajta librettó. Mennyiben teszi ez befogadhatóvá a nézők számára?

 

R.G.: Szerintem ez semmiképp sem könnyíti meg a néző dolgát. Nem hinném, hogy az emberek úgy jönnek majd ki az előadásról, hogy arra gondolnak, kaptak egy tanulságos kis történetet, vagy láttak valami különleges rendezői fogást. Én már annak is örülök, ha a nézőkhöz eljut az alaptörténet. Igyekszünk például a megértést segíteni azzal, hogy a műsorfüzetben mindenki kézbe veheti, tanulmányozhatja a drámaszöveget. De én nem hiszem, hogy ez a legfontosabb része ennek a produkciónak, hiszen annyi síkon mozog. Ha például elmegyek egy zen buddhista szertartásra, akkor semmit vagy legalábbis nagyon keveset fogok fel szó szerint abból, amit a szerzetesek mormolnak. Nem is az a fontos, hogy megértsem pontosan, mit mondanak. Viszont ha elég nyitott állapotban vagyok jelen, akkor valamilyen módon találkozhatok a transzcendenssel, még akkor is, ha nem vagyok kifejezetten vallásos. Szándékom szerint, Kovács Márton zenéjével, ez az előadás is hasonló élményt nyújt majd.

 

 

Kérdezett: Guttmann Ráchel

Utószerkesztett: Színház.hu

 

süti beállítások módosítása