Nemcsák Károly: "Nem akarok mindenáron a szakma felé mutatni valamit"

Nemcsák Károlyt, a József Attila Színház igazgatóját kérdezte a Demokrata. Lapszemle.

 

A Demokrata cikkéből:

 

"A helyzet az, és valahogy erről anno elfelejtették tájékoztatni a közvéleményt, hogy a színház már akkor majdnem összedőlt, mielőtt idejöttem volna. A struktúra sem volt igazán jó, ráadásul olyan gazdasági helyzet alakult ki, amelynek következtében drasztikus pénzügyi változások álltak be 2010-ről 2011-re. 2010-ben derült ki ugyanis, hogy az intézmény nemhogy nullszaldós nem volt, amikor Léner Péter átadta a stafétát Méhes Lászlónak, hanem kétszázmillió forint körüli adósság halmozódott fel. (Méhes László igazgatása idején az adósság jelentős részét ledolgozta a színház. Erről bővebben itt olvashat. A szerk.) Emiatt az addigi 362 milliós állami dotációt 2011-re 132 millió forintra csökkentették, a végleges megszűnés veszélyével is fenyegetve. Végül 2011. április 1-jén ideiglenesen, Koltay Gábor került a színház élére, aki a májusi igazgatói pályázati kiírást követően, anélkül hogy tudta volna, ki lesz a következő vezető, leszerződtetett 89 embert alkalmazottként, plusz jó néhányat szerződéssel, annyiból, amennyit nem lehet kigazdálkodni. Mi viszont nem erre pályáztunk, hanem arra, hogy itt mindenkinek lejár a szerződése június végén, van hét ember, akivel foglalkozni kell, a 120 milliós adósságállományt kezelni kell, és egy leharmadolt összeg áll rendelkezésünkre. Ehhez képest, az egész augusztus azzal telt, hogy a kialakult válságot valahogy kezeljük, kényszerűségből például csoportos létszámleépítést végeztünk. Miközben minden sarat és rosszat, amit az elődeim toltak el, rögtön rám vert néhány szószóló, orrba-szájba fals információkat nyilatkoztak mindenféle szennylapokban. Itt bent pedig rám várt az a nem túl kellemes feladat, hogy a kialakult rossz helyzetet, harmadannyi pénzből oldjam meg valahogy. Ehhez viszont mindenképpen kellett egy struktúraváltás" - foglalta össze Nemcsák Károly a teátrum elmúlt 4 évét.

 

nemcsak karoly

Fotó: Nagy Béla, mno.hu

 

Nemcsák Károly szerint művészileg olyan programot indítottak el, ami alkalmazkodik a József Attilába járó közönség igényeihez, fogyasztható, ám minőségében mégis kicsit más, mint az eddigiek. "Tartalmasabb és igényesebb szórakozást nyújtanak ezek a darabok, miközben nem vettünk 180 fokos fordulatot, bármennyire is fanyalog a belvárosi értelmiség, nem lettünk rétegszínház. Mert muszáj figyelnünk arra is, hol vagyunk földrajzilag, egy óriási területet befogva, milyen a nézőközönségünk összetétele. Nekünk elsősorban őket kell 'kiszolgálnunk', a gazdasági érdekeink szintén ezt kívánják" - hangsúlyozta a direktor, és hozzátette: a szórakozás és a szórakoztatás is nagyon színes és sokrétű lehet.

 

"Egy biztos: nem hiszek abban a színházban, ami olyan, hogy amikor kimegyünk az ajtón, elfeledjük, mit láttunk, maximum a hangulatára emlékszünk. A színháznak ugyanis feladata, hogy egy-két gondolatot otthagyjon a nézőnek, ne csak egy kellemes este emléke maradjon utána" - szögezte le Nemcsák Károly.

 

A riporter megjegyzésére, miszerint már 2002-ben ott állt Orbán Viktor mellett, a József Attila Színház direktora így felelt: "A világunk átpolitizált világ, és én azt egyáltalán nem tartom rossznak, ha valaki kimondja a véleményét, tudják, mi az értékrendje, mit gondol az életről, mire büszke. Sokkal rosszabb a sunnyogó ember, akiről mellesleg úgyis mindenki tudja, hova húz, ám egy kormányváltásnál rögtön átáll a másik oldalra. Azt persze nagyon sajnáltam a kinevezésem körüli hercehurcában, hogy csak arról beszélt mindenki, hol fociztam, meg mikor álltam Orbán Viktor mellett. De arról, hogy évtizedek óta a szakmában vagyok, elég sokat játszottam színpadon jó előadásokban, sőt még az a szerencse is ért, hogy egy nagyon fontos sorozat egyik arca lehettem, senki nem ejtett szót. Sőt, a mai napig kevesen foglalkoznak azzal, milyen szakmai munka folyik itt. Engem ugyan nem nagyon kavar fel, hogy a kritikusok a színházunkat mellőzik, ám ennek ellenére hihetetlen véleménnyel vannak rólunk. Nem akarok mindenáron a szakma felé mutatni valamit, mert a munkánkat nem ők ítélik meg, hanem egyes-egyedül a közönség."

 

A teljes interjú a Demokratában olvasható.

 

süti beállítások módosítása