A VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé 0. napjáról olvashatnak összefoglalót.
Beszámoló a fesztivál 0. napjáról:
Kaposváron a Fő utcát, a Csiky Gergely Színház parkját és a színház épületét kívül – belül ellepik az újságpapírból készült papírhajók. A színházban a hajókon túl virítanak a vörös thonet székek, a legmeglepőbb helyekről, a plafonról lógnak, vagy a lépcsőfordulóban lepik meg az arra csámborgó színházlátogatót. Az újságpapírhalak fekete keménykalapból lógnak, a biciklikerekek bicikliváz nélkül díszelegnek. Az 1920-as éveket idéző képkeret egy színházi ülőalkalmatosság tartozéka. Minden csoda Hatvani Mónikának és alkotótársának Bati Nikolettának köszönhető, és természetesen az egész Csiky Gergely Színháznak. A kaposvári Csiky Gergely Színház apró és alkotói rendetlenségben úszó műhelyében keresem meg Hatvani Mónikát. Míg beszélgetünk, addig is ég a munka a kezében, papírokat vág, hajtogat, ragaszt.
A 7. Kaposvári Assitej Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé díszletének és arculatának alappillére az újrahasznosítás. Így lesz a főmatéria az újságpapír és az olyan, főleg színházi tárgyak, amiknek már meg van a saját történetük és múltjuk. Ezek a díszletek mesélni tudnak. Az újrahasznosítás nem csak a díszletek matériájában jelenik meg; a régi logó (egy ablakon kikacsintó kisfiú) látható az új logóban. Ráközelítünk a kisfiú arcára, egészen a szembogaráig, ahol pedig az ablak tükröződik, amin a kisfiú kitekintett. Most az ablak tükröződik vissza a kisfiú szemében. A szembogár visszaköszön a biciklikerekekben. A hajók főleg a színházon belüli eligazodásban segítenek, de egy óriási hajó is díszeleg a színház parkjában, ennek a hajónak a közepén egy lyuk tátong, ahová a gyerekek bedughatják a fejüket és megörökíthetik magukat a fesztivál papírhajóján.
Hatvani Mónika és Bati Nikoletta designja kitör a színház falai közül. A parkon túl, a város is benépesül a fesztivál idejére különböző csodálatos helyszínekkel; mesebolt, ládafia bábműhely, játéktár, csúzlizda... itt is minden szín, betűtípus és grafika a kreatív és ízléses alkotópárosnak köszönhető.
Ahol hely van
Amikor az ember színházi büfében – leánykori nevén: színésztársalgó – vendégeskedik, ritkán és sokára tud csak szabadulni attól a rendkívül nyomasztó érzéstől, hogy rossz helyen áll. Ül. Van. És rossz pohárból iszik és rossz italt. Mert valakinek a helyén és mert valakinek a poharából és mert valakinek a, mondjuk, kávéját. Így van ez mindig, mindenkor és mindenütt, szabályt erősítő kivétel nincsen.
Hacsak nem a kaposvári színház büféje – leánykori nevén: színésztársalgó – az idén májusban, a magyar gyerek- és ifjúsági színházak biennáléján. Itt most minden újságpapír: hajók, csákók, lámpaernyők, kisebb és nagyobb ezek és azok mindenfelé – átalakult, megváltozott, megfrissült, ami átalakulhatott, megváltozhatott, megfrissülhetett. A kaposvári színház nem helyet ad a biennálénak, hanem otthont. Vendégotthon a kaposvári büfé, a kaposvári színház, a kaposvári Fő utca: a magyar gyerek- és ifjúsági színházak vendégotthona. Harmadnapja élvezzük.
Cserébe nézünk és figyelünk, naplót írunk és szakmailag beszélgetünk, felolvasószínházat csinálunk, és ott vagyunk mindenhol – ahol hely van. Mi, színművészetisek, Budapestről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről. A feladatok komolyak. Mi szépek vagyunk és okosak. Van egy kis humorunk is. A hangulat jó.
Forrás: Csiky Gergely Színház
(Szenteczki – Markó)