Kováts Adél: "Ne legyünk restek a jóra"

Művészi maximalizmusról és társadalmi felelősségvállalásról mesélt Kováts Adél, a Radnóti Színház színésznője a Magyar Nemzetnek. Lapszemle.

A Magyar Nemzet cikkéből:

 

Kováts Adél az interjúban elsőként arról mesélt, hogy pályáját a Nemzeti Színházban kezdte, ahol valódi színészóriásokkal dolgozhatott együtt, és szakmai szempontból a színház nagyon hierarchikus intézmény volt, határozott kasztrendszer működött.

 

A színésznő ennek kapcsán kifejtette: elismertsége ellenére nem gondolja, hogy a "kasztrendszer" tetején áll. "Mindig eszembe jut, hogy a főiskola után hogy csüggtem az akkori nagyokon, mennyire respektáltam őket. Néha eszembe jut, miket gondoltam akkoriban a csodálatos harminc-negyven éves színésznőkről. Úgy tűnt, hogy ők már mindent tudnak, eljutottak valahová, ahová én még csak indulok, nekik már van miből dolgozniuk. Most, hogy már magam is jócskán elmúltam harminc, szembesülnöm kell azzal, hogy minden egyes alakításnál a nulla állapotról indulok (...) Nyilván kialakult egyfajta biztonság, ami nélkül nem tudnék színpadra menni, de ha egy szerep nincs kész, egy jelenet még nem olyan, amilyennek lennie kéne, még ma is úgy szorongok, mint pályakezdő koromban (...) Egy szinten természetesen mindent meg tudok oldani, de ez nem érdekel. Nem is szabad a technikai megoldásokat keresni, ezt a fajta magabiztosságot lent kell tartani. Semmi sem untat jobban, mint egy ügyes színész. Nem lehet, és nem is szabad minden előadáson ugyanarra törekedni, ugyanazt a kicsiszolt megoldást alkalmazni. A mi szakmánk legnagyobb kihívása és szépsége éppen az, hogy minden este ott és akkor szülessen meg valami, mindig a lehető legmagasabb szinten. Újra és újra át kell lépned a saját árnyékodat, hiszen a tegnapi siker ma akadály lehet" - fogalmazott.

 

adel

 

Kováts Adél arról is beszélt, hogy fontosnak tartja a jó ügyek érdekében történő személyes szerepvállalást, ezért jelenleg, a Bethesda Gyermekkórház jószolgálati nagyköveteként részt vesz egy gyűjtésben, amelyből egy anyaotthont szeretnének felépíteni a beteg gyerekek hozzátartozóinak. "Sokat beszélünk a társadalmi felelősségvállalásról, de nem árt megmutatni, hogy valósulhat meg a saját életünkben. Rengeteg módja lehet, kezdve ott, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, odáig, hogy lehetőségeinkhez mérten támogatjuk a valóban fontos ügyeket. Gyakran már az is segítségnek számít, ha tolerálunk valamit. A nyitottság, egymás felé fordulás is nagyon fontos. Segíteni kell, mert attól mindenkinek jobb lesz. Kiváló lehetőség például az adónk egy százalékának felajánlása. Mindenki döntse el, hogy a kiskutyáknak ajánlja fel, vagy a hospice alapítványnak, de találja meg a számára legszimpatikusabb célt, keressen olyan szervezetet, ami szerinte is jó ügyet szolgál – kicsit nézzen utána, hogy valóban hitelesen teszik-e, majd rendelkezzen az egy százalékról. Ne legyünk restek a jóra! Ilyen egyszerű" - mondta a színésznő.

 

A teljes interjú itt olvasható.

 

süti beállítások módosítása